Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe megkísérli azt, ami másoknak hosszú könyvciklusokban sikerült: Írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. Az legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze kész filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit, írásunk a lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.
Noha Skandináviában mindig is adottak voltak a feltételek a nemzetközi viszonylatokban is piacképes filmkultúra megvalósulásához, ám a térségben sokáig csak a meghatározó európai irányzatok lenyomatai jelentek meg. A helyzet csak a II. világháború lezárultával változik meg, amikor is a skandináv alkotók először szakadtak el a nyugati film fősodrától.
Néhány év leforgása alatt, egy új filmes generáció nőtte ki magát, olyan alkotók, akik korábban csak passzívan simultak hozzá a kommersz filmkészítés uralkodó. Megjelent, Vilgot Söjman és kultikus filmpárosa, a Kíváncsi vagyok-Sárga (1967) és a Kíváncsi Vagyok-Kék (1968), és az Carl Theodor Dreyer aki bátran emelt filmjeibe teológiai témákat. A dán rendező leghíresebb munkáinak Az ige (1955), és az 1964-es Gertrúd számít, ami érzékeny drámájával megkérdőjelezi a determinatív nemi, és társadalmi szerepkörök dogmatizmusát.
(Az Ige)
Néhány év leforgása alatt, egy új filmes generáció nőtte ki magát, olyan alkotók, akik korábban csak passzívan simultak hozzá a kommersz filmkészítés uralkodó. Megjelent, Vilgot Söjman és kultikus filmpárosa, a Kíváncsi vagyok-Sárga (1967) és a Kíváncsi Vagyok-Kék (1968), és az Carl Theodor Dreyer aki bátran emelt filmjeibe teológiai témákat. A dán rendező leghíresebb munkáinak Az ige (1955), és az 1964-es Gertrúd számít, ami érzékeny drámájával megkérdőjelezi a determinatív nemi, és társadalom szerepkörök dogmatizmusát.
A skandináv megújulás legnagyobb hatású alkotója mégis az a Ingmar Bergman, akinek nemcsak a vonulat, hanem az egyetemes filmtörténet esszenciális fontosságú alkotásait is köszönhetjük. Bergman filmjeit a vallási témák, illetve a karakterek önrendelkezésre való törekvései kötik össze, szereplői sokszor kerülnek szembe felettük álló erőkkel, az életük egészére kiható predesztinációval. Ilyen irányultságú érdeklődéseinek legkiválóbb manifesztuma a Szűzforrás (1960), és a Hetedik pecsét (1957) című dráma, aminek mágikus erejű képei beleivódtak a 20. század kulturális tudatába.
(Sakk a halállal A hetedik pecsét című filmben)
A legfontosabbak…
Az ige (1955)
A nap vége (1957)
A hetedik pecsét (1957)
Persona (1966)
Kíváncsi vagyok: Sárga (1967)
Kapcsolódik:
Orson Welles, Hitchcock, Bergman… filmrendezők, akiktől sokat tanulhatsz
A legutóbbi rész:
