Palmer, rendező: Fisher Stevens, szereplők: Justin Timberlake, Ryder Allen, Juno Temple, June Squibb, amerikai filmdráma, 110 perc, 2021.
Lent, délen
Nem ez az első film, ahol a börtönből szabadult rosszfiú a legnemesebb, míg a tisztes polgár tele van előítélettel, irigységgel, rosszindulattal és haraggal. A felnőtt férfi – nem átlagos gyerek barátságból is született már jó néhány alkotás, azonban Timberlake, Temple és a kisiskolás Ryder Allen játéka elfeledteti velünk, hogy mindezt már láttuk, ha nem is pontosan ugyanígy. A Rövidzárlat színésze és számos Bon Jovi klip készítője, Fisher Stevens dokumentumfilmekről váltott drámára, zsepiket előkészíteni.
Mikor Eddie Palmer (Justin Timberlake) jó magaviseletért korábban szabadul a börtönből, nagyanyjánál, Viviannél (June Squibb) húzza meg magát egy louisianai kisvárosban. Első dolga jelentkezni a pártfogó felügyelőjénél, aztán nekiáll tisztességes életet élni. A szépreményű középiskolai hátvéd sportösztöndíjjal vágott neki az egyetemnek, majd egy sérülés miatt rászokott a fájdalomcsillapítókra (…és így tovább), hogy aztán a kisebb balhéktól eljusson a bűncselekményig, ahol már nem volt mellébeszélés és a törvény a teljes szigorával sújtott le (csak rá). Hogy a 12 év alatt mi történt, az nem derül ki és igazából nincs is jelentősége, Palmer törlesztett a társadalomnak és minden jel szerint megbánta tettét, valamint azzal is tisztában van, hogy nem nagyon válogathat a munkák között, így jelentkezik a takarítói (afféle mindenes) állásra a helyi általános iskolában.
Nagyanyja szomszédságában él egy lakókocsiban a drogfüggő Shelly (Juno Temple ha csak percekre is tűnik fel, de zseniális) és fia Sam (Ryder Allen), aki kicsit más, mint a többi gyerek. Shelly gyakran hetekre, hónapokra eltűnik, ilyenkor Samra a nagyi vigyáz és egy idő után Palmerrel is összebarátkozik. A fiú inkább babázni szeret, lányosan viselkedik és öltözködik, kedvencei a hercegnők. Valljuk be őszintén, ez nem túl szerencsés életkezdés egy déli kisvárosban és bár Palmer amikor csak teheti, megvédi őt, a férfi is jól tudja, ezzel a múlttal nem nagyon ugrálhat.
A film ismerős panelekből építkezik a felnőtt-gyerek kapcsolatot illetően. Előbbi életében volt egy botlás (a társadalom peremére taszítva őt), utóbbi pedig valamiért kilóg a sorból (ugyancsak kiközösítve őt) és persze egyáltalán nem illenek össze, látszólag nem tudnak egymással mit kezdeni. A bukott hős fogadása is ismerős, akárcsak a déli miliő. Palmer jelenléte, ha nem is nemkívánatos, de sokak számára kellemetlen, hiszen sokan csalódtak benne, akik pedig benne voltak a balhékban és megúszták, nem szívesen emlékeznek vissza a történtekre (látva őt). Sammel való barátsága révén még inkább megosztó személlyé válik, mégis csak egy bűnözőről van szó, aki kit tudja, miket művelt ott bent. A cselekményt a bigottság uralja, ahol a kötelező vasárnapi templom mellett simán megfér a homofóbia és a rasszizmus. A békés, istenfélő népség éli a maga egyszerű és dolgos életét, amibe semmi olyan nem fér bele, ami vagy eltér az átlagostól, vagy már kétszáz éve sem fért bele.
Palmer kitörhetett volna innen, de elszúrta, számára talán a legnagyobb büntetés, hogy ebben a közegben kell élnie. 12 év alatt gyakorlatilag semmi nem történt, a focistákból elkényelmesedett férjek lettek, akiknek most a gyerekei fociznak, hogy aztán majd belőlük is elkényelmesedett férj legyen. Nem igazán mutatkozik igény a változásra, Sam pedig az égvilágon senkinek nem ártott és bár a saját lányos dolgait egyelőre nem tudja megmagyarázni, minden mást észrevesz és őszintén el is mondja a véleményét. Eddie Palmer majdnem megölt egy embert, amiért egyedül vitte el a balhét, de egyértelműen többre hivatott és minden szempontból a közösség felett áll. Védelmezi a srácot és bár kezdetben ő is furcsának találja, elfogadja őt, olyannak, amilyen, egyúttal próbálja felkészíteni az élet viszontagságaira, a rá váró megpróbáltatásokra. Talán egyfajta vezeklés ez a részéről, ugyanakkor ő is jobb emberré válik és észrevétlenül is rengeteg tanul.
A Palmer nem váltja meg a világot, a műfajon belül is elég bátortalan és elsősorban arra hajt, hogy a nézőt megkönnyezze. Nem szónokol, nem nevel, nem vádol, nem ítélkezik, nem gúnyol, a görbe tükröt is kissé bizonytalanul tartja, de nem is azért született, hogy bármilyen hullámot, trendet meglovagoljon, csak szórakoztat és megmutat dolgokat. A konfliktusokkal is óvatosan bánik, hogy még véletlenül se lépjen át egy határt és a drámaiságnak mindvégig megmaradjon a békésebb oldalán. Van benne szex, erőszak, halál, drog, indulat és harag, de ezt mindig igyekszik valami pozitív dologgal ellensúlyozni, inkább a vidám és őszinte pillanatokra fókuszálva.
Timberlake nem először bizonyítja, hogy jó színész, a fiatal Ryder is, közös jeleneteik valóban megindítóak, működik a kémia, tökéletes az összhang. 2019 végén forgatták, így a mozikba nem jutott el, de tévében is jól mutat a szépen fényképezett déli környezet az Apple által nyújtott akadozásmentes 4K HDR minőségben, amiről a konkurencia is példát vehetne (ez nem a reklám helye, tényleg imádok itt filmeket nézni). Természetesen magyar felirattal is elérhető.
