Fejlesztő: Sumo Digital Academy; Kiadó: Secret Mode; Platform: PC
Napjainkban a filmes világ mellett a videojátékok is hemzsegnek a remake-ektől, de miként állja meg a helyét a Zool újradimenzionált változata?
Hangyányit megnyirbálva, de originál szellemiségében tért vissza a földönkívüli Zool, az eredetileg Amigára (majd a legtöbb akkori aktív géptípusra) felbukkant játék feldolgozásában. A „remastered”-ből elvett, de kevéskét hozzá is adott a Sumo Digital Academy, aki a Secret Mode égisze alatt egy olyan platformert újrázott, ami már anno is viszonylag szűk játékos réteget talált meg. A Zool: Ninja of the Nth Dimension 1992-ben látott napvilágot a néhai Gremlin Graphics fejlesztésében, s az alkotók nem rejtették véka alá, hogy a Sonic the Hedgehog riválisának szánták.
Manapság tudjuk, hogy a kék sündisznó története globális franchise-zá nőtte ki magát, míg az N. dimenzió nindzsájával (és oldalbordájával) csupán egy ’93-ban debütált, de másik fejlesztőbanda által koordinált folytatás apropóján találkozhattunk ismét. A Zool Redimensioned lényegében az első rész két minimálisan eltérő változatát tartalmazza: az előbbi a mai korhoz alkalmazkodva felbontás és játékmenet szempontjából kapott némi ráncfelvarrást, valamint az utóbbi a 29 esztendővel ezelőtt kiadott hamisítatlan Sega Mega Drive verzió. Furcsa döntés ez a feldolgozást véghez vivő társaság részéről, mivel a Zool hajdanán PC-n is tiszteletét tette. Ugyanakkor felfogható egyfajta fricskaként, az 1991-es Sonic pont a japán cég kultikus konzoljára látogatott el először.
Grafikai perspektívából az egyik legszembetűnőbb eltérés a két kiadásban, hogy a népszerű nyalókagyártó cég – melyet most nem neveznék meg – édességei kikerültek az új megjelenésből. Ennek gyaníthatóan jogi okai vannak, mindenesetre furcsa ekként látni a Zoolt. Főhősünk végre nem foglalja el a képernyő tetemes részét (4:3-ban inkább zavaróan hatott), vagyis jóval többet látunk a környezetből, mint korábban és emiatt, illetve a több életerőnek és checkpointok integrálása következtében a játék is könnyebb lett. Alapvetően két különböző játékmód közül választhatunk: a Redimensioned-ben „modernizált élmény” vár a játékosokra, ugyanis földet érés előtt akár duplán ugorhatunk, míg az Ultimate Ninjában ezt kispórolták, így gyakorlatilag sokkal nehezebb, klasszikus játékélményt nyújt. Ezen felül egyéb újdonságokra senki ne számítson. Továbbra is hét teljesen eltérő világot barangolhatunk be fejenként négy pályával, illetve felfedezhetünk titkos helyszíneket, ahol Shoot ‘Em Up játékmódba váltva egy űrhajóval balról jobbra haladva kell lövöldöznünk és pontokat gyűjtögetnünk.
A Zool Redimensioned legkevésbé sem mondható hiánypótló alkotásnak. Igazából, ha nem jelenik meg, valószínűleg hosszú távon csak a hozzám hasonló veterán gamerek emlékeznek rá. Egy igazi, ’90-es éveket idéző nosztalgiabomba, aminek van egyénisége és hangulata. Az ugrálós címek rajongóinak pedig szimplán kötelező.
Legutóbb ezt teszteltük:
