Szupernóva (Supernova), rendezte: Harry Macqueen, szereplők: Stanley Tucci, Colin Firth, Pippa Haywood, angol filmdráma, 93 perc, 2020., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Nyárutó
A Szupernóva egy megkapó történet egy szerelmespárról, melynek egyik tagja demenciában szenved. Firth és Tucci jutalomjátéka ez, akik sokadszorra bizonyítják, a kisujjukban van a szakma, ráadásul a vásznon is jól mutatnak. Igen, együtt is.
A zongorista Sam (Colin Firth) és az író Tusker (Stanley Tucci) régóta egy pár, ezt megünnepelvén lakóautóba ülnek, hogy bejárják az angol tóvidéket, egészen pontosan megismerkedésük színtereit és beiktassanak egy családi látogatást is. Útközben veszekednek, civakodnak, mindezt persze csupán szeretetből, kedvesen, humorosan. Meg-megállnak nosztalgiázni, felidézik a múltat, a közös élményeket, a közös pillanatokat. Benne vannak már a korban, de szerelmük még mindig erős és töretlen, nem győzik eleget éreztetni a másikkal, hogy a végsőkig kitartanak mellette. Gyengéd, intim és visszafogottan boldog együttlét ez, mert valami nincs teljesen rendben. 
Tusker ugyanis demenciában szenved, idő kérdése és elfelejt mindent, hogy aztán állandó segítségre szorulva élje le azt, ami még hátravan. Hatalmas csapás ez mindenkinek, de különösen annak, aki egész életét a szavaknak szentelte és az írás volt a szenvedélye. A szavaknak, melyek egyre inkább kikopnak az emlékezetéből a képekkel, az ünnepekkel és hétköznapokkal együtt. A Szupernóva más utat jár be, mint a hasonló filmek, nem ugrál az időben, nem idéz fel a múltat és arra sem tesz kísérletet, hogy a betegséggel küszködő alany szemével láttassa velünk a világot. Elfelejtett szavak, egy leejtett tányér, egy rosszul begombolt ing és egy eltévedéssel végződő magányos séta lesznek a társaink, külső szemlélőként veszünk részt a leépülésben. 
De most még van egy kis idő mindent elrendezni, megbeszélni, hogyan tovább és mivel két önfejű fickóról van szó, nem könnyű megtervezni a közös jövőt. Van az a pont, amikor már nem szeretnénk a környezetünk, a másik terhére lenni, de önző, ugyanakkor érthető és megbocsátható módon ragaszkodnak hozzánk, megígérnek mindent, miközben mindenki jól tudja, már semmi sem lesz olyan, mint régen. Az elképzelések nagyon különbözőek, kérdés, maradnak-e egymás cinkostársai, miközben Tusker állandóan az eget kémleli és próbálja mindazt a tudást átadni szerelmének és környezetének, amit a csillagokról elsajátított. Porból lettünk és porrá leszünk, mégpedig a csillagok porából, valahol itt nyer értelmet a cím, ami erősen kötődik a végtelenséghez és az újjászületéshez.
A Szupernóva gyönyörű és fájdalmas film a betegségről, az elmúlásról és a szeretetről, amit két nagyszerű színész ad elő nekünk emlékezetes alakítást nyújtva. A lezárás csak egy lehetséges megoldás a sok közül és valószínűleg sokaknál vita tárgyát fogja képezni, az én filmemben ez pont így jó.
