Julie & Julia – Két nő, egy recept – kritika


A hazai bemutató: 2009. október 15.

Csodálatos Julia – persze, hogy nem Roberts

Lassan csorgatott olvasztott csoki, tökéletesre pirult sült csirke, illatos grillezett zöldségek. Nora Ephron kulináris mozijában a Meryl Streep es Amy Adams buzgón főz és önfelfedez, de csak az egyik konyhából távozunk jólakottan. Éhgyomorra nem ajánlott!

Ahogy augusztus környékére a nyári blockbusterek robbanásai lejjebb csendesednek az amerikai mozikban, a nagyköltségvetésű folytatások és újrafilmek mellé be-be settenkedik egy-egy kevésbé nagyhangú, kifejezetten nőknek készült mozimese is. Az, hogy ezek egyike a Meryl Streep nevével fémjelzett Julie & Julia, már csak azért sem meglepő, mert Streepnek a nyári premierek igencsak bejöttek az elmúlt két évben. A média újabban box-office kiralynőként emlegeti a 15(!)-szörös Oscar jelöltet (két alkalommal haza is vitte a szobrot), s nem véletlenül. Tavalyelőtt Az ördög Pradát viselben Anna Wintour szerepében, majd tavaly ABBA-slágereket dúdolva a Mamma Mia-ban, Streep bebizonyította, hogy ötven felett is vonzhat meg színésznő közönséget, akár a nyári 3D-s megafilmek dzsungelében is. Érvelhetnénk persze, hogy a siker nem teljesen csak Streep érdeme: Az ördög Pradát viselben Streep karakterét megtámogattak a trendi Anne Hathaway-jel, hogy a 20-30-as korosztály is tudjon kivel azonosulni, míg a Mamma Mia-ban Amanda Seyfriedet állították mellé fiatalabb sidekick-ként.

Így tehát nem meglepő, hogy a Julie & Julia-ban szintén egy fiatal játszótársat kapott a  színésznő, Amy Adams személyében. (Adams játszott már egyébként Streeppel a Doubt-ban tavaly, be is zsebeltek mindketten egy-egy Oscar jelölést). Ez alkalommal azonban nem is találkoznak a vásznon, kettőjük története párhuzamosan, egymást meg-meg szakítva fut. S éppen így, hogy Streep alakítása szétosztva, néhány perces jelenetmorzsákban kápráztat csak, képes a film fenntartani a minőséget. Nora Ephron, veterán romantika felelős rendezése ügyesen egyensúlyozza Adams karakterének jellegtelen történetét Streep életvidám, erőtől duzzadó hősnőjének életképeivel.

A sztori a fiatal New York-i Julie Powell (Adams) története, aki miután élete zsákutcába kerül, új célként azt tűzi ki maga elé, hogy egy év alatt végigfőzi a híres “Hogyan Váljunk a Francia Konyhaművészet Mesterévé” c. Julia Child szakácskönyv összes receptjét, s kalandjait blogjában örökíti meg. Julia Child (Streep) volt Amerika leghíresebb mesterszakácsa az ötvenes években (néhány évvel ezelőtt halt meg egyébként). Ő az, akit egy személyben felelősnek tartanak azért, hogy az amerikai közízlés (relative) nyitottabbá vált a külföldi (ez esetben francia) konyhaművészet iránt.  Child kulináris legenda, könyvei és tévéműsora alapján tanult meg egy generáció francia ételkülönlegességeket főzni a szokásos hús-krumpli menü helyett. Julie történetével párhuzamosan így Julia életébe is bepillanthatunk, ahogyan dacolva a hagyományokkal amerikaiként és nőként a híres francia La Cordon Bleu kulináris akadémia diákja lett a negyvenes évek Párizsában, majd hosszú évek küzdelme után kiadta első francia szakácskönyvét angol nyelven.

Az azonos című regényből készült Julie & Julia sztorija már könyvként sem volt kiegyensúlyozott alkotás. Nem csoda hát, hogy forgatókönyv megörökölte a regény gyengéit: a fiatalabb hősnő önző, nyavalygós, hisztis kirohanásai egyhangúnak ítélt élete és férje ellen sajnos Ephron filmjét is átitatják. Így a néző alig várja, hogy Julie Powell kalandjai leálló sávba álljanak, átadva a terepet Julia Childnak és a 40-es évek varázslatos Párizsának.

Streep alakításában ugyanis Julia Child maga a kirobbanó életöröm.  Az egyébként nem túl magas Streep mellé Ephron a világ összes alacsony statisztáját megszerezte, férje szerepét a mély növésű Stanley Tucci-ra bízta, Streepre toronymagas sarkú cipőt húzott, s alsó szögből filmezte, hogy Julia Child királynői termetét visszaadja. Streep karaktere nyomán kisüt a nap, ahogy a párizsi piacon suhan árustól-árusig, kóstol, alkudozik és kokettál, majd kicsattan az jókedvtől és az életigenléstől. Streep egy-két mesteri vonással, Child sajátos hanglejtésével, széles gesztusaival es jóízű nevetésével újabb bámulatos karakterrajzot varázsol elénk. A Golden Globe jelölést most biztosra vehetjük, és a 16. Oscar jelölés sem lenne meglepő.
Julia karaktere mellett Julie (nem Adams színészi játéknak, hanem a megírt történetnek a hibája) figurája egy túl ambíciózus opportunista karikatúra csupán. Julie példaképe receptjeinek újrafőzésével s az erről való blogolással egy év alatt híres lesz. Bálványának ez 13 év kemény munkába és az amerikai nép vacsoraízlésének megreformálásába került. Igy aztán Streep vad öröme, miután a 13 éves kilincselés után a kiadó végre úgy dönt, hogy könyvét megjelentetik, valahogy jobban meghatja a nézőt, mint Julie könnyáztatta diadala, mikor a 12 hónap leteltével egyik magazin a másik utan hívja, hogy rovatot ajánljon neki.
A moziból kifelé jövet az ember hamar elfelejti a savanyú arcú Julie-t, s kellemes melegséggel gondol az élettel teli Juliára. S persze alig várja, hogy végre egyen valamit.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Forrest Gump sarkára lép a halál
Következő cikk A szólista - kritika

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..