Richard király (King Richard), rendezte: Reinaldo Marcus Green, szereplők: Will Smith, Aunjanue Ellis, Jon Bernthal, amerikai életrajzi dráma, sportfilm, 138 perc, 2021., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Bezzegapu
Will Smith mindig jó az életrajzi filmekben és ezúttal sem okoz csalódást. A Richard királyban a Williams lányok apjaként hol megvereti magát a tesókkal, hol pedig jól beszól a gazdag fehéreknek. A lényeg a terv, annak mindenképpen meg kell valósulnia.
Amióta profi sport létezik a világon, minden napra jut egy botrány, mégis sok szülő dönt úgy, hogy gyerekét ebbe az irányba tereli. Senki ne áltassa magát, a pénz áll a háttérben, hiszen a csúcson vagy annak közvetlen közelében mindennél és mindenkinél jobban lehet keresni. A Williams testvérek neve valószínűleg még azok előtt sem ismeretlen, akiket egyáltalán nem érdekel a tenisz. Az a tenisz, ami a kezdetektől fogva a fehérek sportja volt, a gazdag fehéreké. Egy Richard Williams nevű fickó a kaliforniai Comptonban – mely a statisztikák szerint az Egyesült Államok legveszélyesebb városa – mégis úgy dönt, hogy lányaiból, Venusból és Serenaból a világ legjobb teniszezőit neveli és ehhez a döntéséhez következetesen tartja magát. Comptonból egyébként vezet egy másik út is a gazdagság felé, erről Coolio, Dr. Dre, Kendrick Lamar vagy Krist Novoselic, a Nirvana basszusgitárosa biztosan többet tudnának mesélni. 
Amikor Richard (Will Smith) és felesége Oracene (Aunjanue Ellis) éppen nem dolgoznak, keményen edzik lányaikat. A családfő mindent elolvas és mindent megnéz a teniszről, hogy terve a lehető legjobb (legeladhatóbb?) legyen. A profi sportra való felkészítés a személyiségre is vonatkozik, lányaiból igyekszik szerény, alázatos, szorgalmas és becsületes embert faragni. Tervét nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel, megverik, kigúnyolják, irigységből feljelentik, lerázzák, de ő nem adja fel és addig próbálkozik, amíg fel nem hajtja a világ legjobb edzőinek egyikét. A gettóban nőtt fel, ahol megtanulta, hogyan kell túlélni, láthatatlannak lenni, de ha a szükség úgy hozza, igenis ki tudja nyitni a száját. Fura egy figura, mert miközben lányaiból a lelket is kihajtja, mégis sikerül elérnie, hogy azok felnézzenek rá, őszintén szeressék és tiszteljék. 
A Richard király – újfent – egy olyan történet, amit bárki bármikor kiguglizhat; a neten fent van minden a Williams családról, és ha valakit érdekel a tenisz világa, akkor a filmre úgy ül be, hogy ezek egy részét már biztosan látta, hallotta. A Williams név fogalom a sportban, nem csak a teniszben, hanem úgy általában és tudjuk, hogy Richard terve megvalósult, mégis megnézzük, mint minden olyan filmet, amiben Lincoln felszabadítja a rabszolgákat, a Titanic elsüllyed, a Ford lealázza a Ferrarit, a szövetségesek pedig megnyerik a második világháborút. Nem a száraz tényekre vagyunk kíváncsiak, nem azt várjuk el az alkotókról, hogy megfilmesítsenek egy szócikket a Wikipédiáról, hanem ki akarunk kapcsolni bő másfél-két órára. Mivel az elsődleges cél a szórakoztatás, illetve az inspiráció, ezért a végeredmény – szinte mindig – egy tündérmese, ahol a sikerhez vezető út, ha nem is tükörsima, de nincs rajta sem szögesdrót, sem taposóakna. Jó zenék, szép emberek, rengeteg humor, retro hangulat, ahol még a nehézségek is úgy vannak beállítva, hogy szinte bánjuk, amiért nem velünk történt meg mindez.
Will Smith kapott néhány kritikát, amiért nem olyan sötét a bőre, de ez már inkább megmosolyogtató. Láttunk már tőle néhány életrajzi filmet, a két Oscar-jelölése is innen van, ezúttal is elkapta a karaktert és nagyon jól hozza az önérzetes és nagydumás afro-amerikait, akinek van egy terve. Feleségével és a Williams lányokkal együtt egyben a film producere is, nincs bennem sem csalódottság, sem hiányérzet, amiért a történet szebbik oldalát tárják elénk. Szerettem Saniyya Sidneyt, Demi Singletont, a többi lányt, a mellékszereplőket és a kor teniszcsillagait alakító színészeket, színésznőket is. Az afrikai és Puerto Rico-i felmenőkkel bíró Reinaldo Marcus Green rendező neve nálunk kevésbé ismert, pedig egész szép gyűjteménye van már díjakból és jelölésekből. Filmjei általában az elnyomásról és az erőszakról szólnak, ezúttal valamivel könnyedebb vizekre evezett és tisztességgel megoldotta a rábízott feladatot.
A Richard király üzenete egyszerű: ha van egy terved és megingathatatlan vagy a megvalósítást illetően, akkor fáradozásod siker koronázza. Ez persze nem feltétlenül igaz, de jól esik ezt hinni, beülni rá és pozitív élményekkel feltöltődni. 
