El a kezekkel a papámtól!, rendezte: Dobó Kata, Gulyás Buda, szereplők: Marczinka Bori, Csobot Adél, Bokor Barna, Pálmai Anna, magyar játékfilm, 120 perc, 2021., 6 éven aluliaknak nem ajánlott!
Tim börtönében
Dobó Kata újra nekifut, hogy belopja magát a szívünkbe, de ez a Pepsi bizony cukormentes. Az El a kezekkel a papámtól! egy karácsonyi mozi, amikor az ember sokkal megbocsátóbb, de nem minden áron.
András (Bokor Barna) tipikus férj és apa, amit úgy értek, hogy sokak számára az, hiszen éjjel-nappal dolgozik és csak tolja a haza a pénzt, ebből van a szép ház, a szép autó, a szép ruhák, a sofőr-kertész (Nagypál Gábor), a házvezetőnő (Zsurzs Kati), meg nagyjából minden. Amikor felesége meghal – aki valószínűleg halálra unta magát mellette -, gondban van, mert látszólag fogalma sincs a gyereknevelésről: nem volt még szülői értekezleten, nem tudja a gyerekorvos nevét és azt, hogy a lányának hányas lába van vagy szereti-e a Nutellát (ki nem?).
Új anyukát hoz a házhoz, kislánya nem feltétlenül boldog. Dorka (Marczinka Bori) még mindig gyászol, gyakran jár fel a padlásra édesanyja holmijai közé és a tőle kapott mesekönyvet bújja. A feleségjelölt Viola (Pálmai Anna) hamar ellenségeskedést szít kettejük között, aminek az lesz a vége, hogy Dorkát levegőváltozás címén táborba küldik. A táborba érkező gyerekeket a bájos Eszter fogadja (Csobot Adél), akibe András „nem várt módon” rögtön beleszeret, így a jómódú ügyvéd pénzére hajtó Violának vele is le kell számolnia. Dorka és újdonsült barátai pedig azon mesterkednek, hogy varázslást segítségül hívva a gonosz mostohát örökre eltüntessék. Jó, hát a sztori nem egy Eredet, de célközönségnek is más lett belőve.
Dobó Kata filmje megannyi mese építőkockáit használja fel, csak éppen a habarcs hibádzik belőle. Mindenki vagy rossz vagy jó és minden, ami történik erősen kiszámítható. Egyetlen eredeti gondolat nincsen benne és nem csak mi láttunk már mindent valahol, hanem valószínűleg a gyerek is. Abban a pillanatban, hogy megpróbál egy kicsit más, egy kicsit különböző lenni ezektől a meséktől, erőltetetté válik, nem mintha közben nem lenne az. A jelmezek, a díszletek, a helyszínek, a szín- és látványvilág, valamint a fényképezés és a CGI hiába ütnek meg egy színvonalat, ez ahhoz kevés amit el szeretnének adni velük.
Marczinka Bori tehetsége nem kérdés, igazán kár, hogy szerepe szerint egyetlen cél vezérli, Viola eltüntetése. A többi gyerekszínész aranyos ugyan, de inkább csak felmondják a leckét. Bokor Barna jól hozza a munkájának élő, szerelemtől vak ügyvédet, Pálmai Anna sütkérezik a szerepben, Elek Ferenc, Gubás Gabi, Pindroch Csaba, Zsurzs Kati, Járai Máté és Nagypál Gábor megcselekedik, amit megkövetel a haza, Csobot Adél pedig bájos és sokat mosolyog, amikor éppen nem énekel. 
Szerencsésnek mondhatom magam, mert bár az ötvenhez közelítek, a szüleim jó egészségnek örvendenek. Nem tudom, hogyan dolgoztam fel volna, ha gyerekként bármelyiküket is elveszítem, valószínűleg én is egy képzeletbeli világba menekültem volna. Szentül hiszem, hogy mindaz, amit látunk, a gyermeki elme szüleménye, ennek a számlájára írtam a logikai és dramaturgiai bakikat, a következetlenséget és az innen-onnan összeszedett meséket (nem csak a klasszikusokat) is. Dobó Kata narrációját elintéztem annyival, hogy ő valószínűleg Dorka, csak már felnőttként. Arra a kérdésre, hogy akkor miért Zsurzs Kati adja meg a végszót, nem találtam meg a választ, de nem is foglalkoztam vele behatóan, mert borított volna mindent.
Az El a kezekkel a papámtól! színes celofánba csomagolja a másoktól korábban kapott, megunt ajándékokat és visszahelyezi a karácsonyi forgatagba. Ne csodálkozzunk, ha felbontás után nem őszinte a mosoly.
