Kölcsönlakás – kritika


Kölcsönlakás, rendező: Dobó Kata, szereplők: Balla Eszter, Haumann Máté, Klem Viktor, Martinovics Dorina, Oroszlán Szonja, Szabó Simon, Kiss Ramóna, magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2019. (12)

Etyepetye

Képzeljünk el egy filmet, ami a félredugásról szól, de 12-es karikás. A Kölcsönlakásban nincs akció, nincs meztelenkedés, a szereplők sem nevezik nevén a dolgokat. A közelmúltban bemutatott „párkapcsolati” vígjátékokhoz nem ér fel ugyan, de nem tesz semmi olyat, hogy gyűlöljük.

Van három lánytestvér, a középső és a legidősebb férjének közös mesekönyv kiadója van. A legidősebb férje parázik a gyerektől, ráadásul egy félreértés miatt azt hiszi, hogy felesége félrelépett. A középsőnek már van gyereke, de a férje kikacsintgat a házasságból, ezért ő a jógaoktatóval szeretne félrelépni. A legkisebb a legidősebbnél dolgozó dizájnerre van ráizgulva. A legidősebb a férjével velneszelni készül, ezért a középső elkéri a lakást, hogy ott hancúrozzon a jógaoktatóval, a középső férje viszont a legidősebb férjétől kési el a lakást, hogy ott hancúrozzon egy luxusprostival. A legkisebbnek ugyancsak tervei vannak a dizájnerrel és mivel mindketten az anyjukkal élnek, nekik is ez a lakás marad. Mikor a vélt félrelépés miatt az utazás elmarad, az összes testvér, az összes férj, a jógaoktató, a luxusprosti és egy, a mesekönyv kiadóval leszerződni készülő írónő egyszerre találja magát a lakásban és ezzel elindul a hazugságcunami.Rengeteg színdarabban, amerikai vígjátékban és Szeszélyes évszakokban láthattunk már hasonlót, A miniszter félrelép sikeréről nem is beszélve. Belemehetnék abba, hogy ki csinálta a filmet és mennyiből, de nem fogok, ezt meghagynám másoknak. A Kölcsönlakás ugyanúgy a párkapcsolatokról szól, mint a Nyitva (Nagypál Orsi) vagy a BUÉK (Goda Krisztina) és ugyanúgy napjaink legnépszerűbb fiatal színészeit és színésznőit sorakoztatja fel, de erősen érezni rajta, hogy első rendezés, még akkor is, ha a rendező a film alapjául szolgáló színdarabot oda-vissza ismeri, hiszen maga is játszik benne. A színészek nem mindig tudják, hogy pontosan mit is várnak el tőlük, megmondom őszintén Szabó Simont soha nem láttam még ennyire tanácstalannak.Maga a sztori bárhol és bármikor játszódhatna, napjaink Magyarországa nem érződik direktben, a mobiltelefonokat leszámítva pedig kortalan. A párok egymástól való elhidegülése, a gyerekvállalástól való félelem, az újdonságra való vágyás, az érzés, amikor nyeregben érzed magad, majd kihúzzák a lábad alól a talajt mind-mind univerzális téma, melyeket a vígjáték műfajának megfelelően a vicces helyzetekre hegyeztek ki. A sajtóvetítéseken elkényelmesedik az ember. Nagyon ritkán vannak késők, hiszen – bárki bármit mond – mi ilyenkor dolgozunk, a munkából pedig nem szokás elkésni, senki nem jön azzal, hogy bocs, de a helyemen ülsz, senki nem akar keresztül gázolni rajtam, miután elkezdődött a film. Nincs zacskózörgetés, kotorászás, csámcsogás, szürcsölés, beszélgetés, nyihogás és senki nem spoilerezik, mert az esetek döntő többségében hozzám hasonlóan ő is először látja a filmet. A sajtóvetítéseknek ugyanakkor van egy különleges hangulata, mert a vetítés után a firkászok jól megbeszélik a látottakat, esetleg a forgalmazó jelenlévő képviselőjével is váltanak néhány szót, hogy mit várnak a filmtől és hasonlók.

A Kölcsönlakás sajtóvetítéséről betegség miatt lemaradtam, de a kritikákat elolvasva nem volt kétséges, hogy a kollégáknak nem igazán tetszett. Mint minden olyan filmnél, amit lehúznak a kritikusok, a készítők itt sem győzték hangsúlyozni, hogy nem a kritikusoknak készült, így nyugodt szívvel váltottam jegyet egy multiplex szombat koradélutáni előadására, hogy megfigyeljem a közönség reakcióját és nem utolsó sorban kitegyem magam a fentebb leírtaknak. A közhiedelemmel ellentétben a kritikus is ember, ráadásul olyan, aki rajong a filmekért, szeretne szórakozni és jó filmeket látni és általában szurkol is egy-egy film sikerének. Magamból kiindulva meg merem kockáztatni, nem jó kedvvel írja le, ha valami rossz, ne adj isten, nézhetetlen. Nem a forgalmazóktól kapom a pénzt, nincsenek elvárások, kötelezettségek, nyugodt szívvel írhatom le azt, amit valóban gondolok. A Kölcsönlakást sem kellett előre utálnom, utólag meg pláne nem. Valódi hús-vér nézők között néztem meg, hallottam mikor és milyen hangosan nevetnek, mint ahogyan azt is, hogy miről beszélgetnek kifelé menet.
A Kölcsönlakás tetszik az embereknek, hiszen kedvelt színészeik és színésznőik viccesebbnél viccesebb helyzetekbe kerülnek, ráadásul minden a körül forog, hogy milyen lehet is valakivel, aki történetesen nem a partnerünk. Mindez Valentin-napra időzítve kész főnyeremény. Nézhető, szerethető, szórakoztató, kikapcsolódásnak egyáltalán nem rossz program, magára vessen, aki ennél többre vágyik. Így teszek most én is senki által nem befolyásolva.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Magyar siker is volt a 69. Berlinálén
Következő cikk A hét röhögései (281.)