Fejlesztő: FromSoftware, Kiadó: Bandai Namco Entertainment, Platformok: PC, Xbox, PS4, PS5
Soha nem fogom elfelejteni a napot, amikor a FromSoftware megajándékozott bennünket az elmúlt évtized legelragadóbb játékélményével. Az Elden Ring úgy képes egy immerzív, gyönyörű és bátor nyílt világot egyben tartani, hogy közben egy percre sem felejt el „Souls” játék maradni.
Ahhoz, hogy igazán értsük az Elden Ringet körülvevő őrületet, érdemes kicsit visszatérni a gyökerekhez. A japán videójáték-fejlesztő cég, a FromSoftware neve 2009-ben, a Demon’s Souls megjelenésekor vált ismertté szélesebb körben, 2011-ben az első Dark Souls játékkal pedig véglegesen felírták magukat a legnagyobbak közé. A cég játékai mára már fogalommá váltak, amit egyrészt embert próbáló, de nem igazságtalan nehézségüknek, illetve Hidetaka Miyazaki példátlan kreatív döntéseinek köszönhetnek. Tudniillik, a Dark Souls széria (illetve a Bloodborne és a Sekiro) nem igazán követte a modern játékipar elvárásait: ha (mini)térképre, nyomon követhető küldetésekre, vagy szimpla oktatómódra számítanánk, akkor hiába keressük őket – éppen ezek hiánya adja meg azt a szabadságot és felfedezésélményt a játékosoknak, ami miatt a tavalyi Golden Joystick díjátadón minden idők legjobb játékának választották a Dark Souls-t.
A játék helyszínét adó Lands Between (Köztes Földek) történelmének és sztorijának megalapozásán ezúttal Miyazaki mellett George R. R. Martin dolgozott, a végeredmény pedig egy teljesen lehengerlő, rengeteg kisebb-nagyobb kalanddal megtöltött történet, a korábbiaknál jóval érthetőbben elmesélve. Az Elden Ring összetört, Marika, a Lands Between királynője eltűnt, félisten gyermekei pedig hosszú ideje küzdenek a hatalom megszerzéséért. A Tarnished (Kegyvesztettek), akik nemrégiben tértek vissza, szembeszállnak a félistenekkel az Elden Ring elveszett darabkáiért (rúnák), hogy ők maguk válhassanak Elden Lorddá. A játékos egy ilyen Tarnished szerepét veszi fel, a feladat teljesítése pedig teljes eltökéltséget kíván.
Az Elden Ring mondhatni „természetes evolúciója” a Souls zsánernek: minden megvan benne, ami elődjeit hírhedtté tette, mindezt pedig kiegészíti számos okos megoldással, és persze egy óriási nyílt világgal. A korábbiakkal ellentétben ezúttal térképet is kapunk, ami szokatlan húzás, de ez korántsem teszi egyszerűvé a tájékozódást, vagy unalmassá a felfedezést. Minden egyes szeglete a világnak tele van kincsekkel, titkokkal és ellenfelekkel, melyek megtalálásának csak kíváncsiságunk és elszántságunk szabhatnak határt.
A FromSoftware-féle összekapcsolt pályadizájn itt is megmaradt, csupán szét lett osztva a Lands Between óriási területén, ráadásul ismét töltőképernyők nélkül. A bejárható területek a már visszatérőnek számító mérgezett mocsaraktól, az útvesztőnek ható várakon és kastélyokon át, egészen az óriási hegyekig terjednek, de akár hosszan kígyózó barlangokban is találhatjuk magunkat teljesen váratlanul. A kibővült játszótér persze több bosst jelent, melyek közül páran egyszerűbbek, némelyikük pedig gyorsan eszünkbe fogja juttatni, hogy miféle játékkal van dolgunk – ezeknek pedig kérdés nélkül ott a helye a FromSoftware legjobb bossainak listáján.
Az új világ fenyegetéseinek legyőzésére új lehetőségeket kapunk, melyek közül a két legfontosabb a kraftolás és a lovaglás. Krafoltni bármikor tudunk út közben, így juthatunk többféle nyílvesszőhöz, bizonyos ellenszerekhez, vagy éppen lóeleséghez, már ha megszereztük az adott recepteket tartalmazó jegyzeteket. A szükséges hozzávalókat barangolás közben tudjuk – akár lóhátról is – összegyűjteni, ami hosszú távon elég kifizetődő, ráadásul soha sem fárasztó feladat. A lovaglás teljesen ismeretlen koncepció volt eddig a Souls játékokban, ehhez képest egészen ügyesen sikerült beilleszteni a játékmenetbe. A hatalmas távok átszelése mellett a harcrendszerben is szerepet kap Torrentre keresztelt lovunk: gyalogos megközelítés helyett akár lovagolva is nekironthatunk ellenfeleinknek. Az asztrális hátas irányítása alapvetően könnyedre és pontosra sikerült, ami harc közben nem mindig mondható el, de ahogy minden az Elden Ringben, ez is csak gyakorlás kérdése.
Ha vannak (számomra elhanyagolható) gyengeségei az Elden Ringnek, akkor azok szinte kizárólag a technikai fronton keresendők. PS5-ön, performance módban teszteltem a játékot, tehát a 60 fps megtartása volt a cél. Ezzel sajnos töltések után, vagy nagyobb történésekkor meggyűlt a baja a konzolnak, emellett gyakran találkoztam késve betöltődő textúrákkal is. Igaz, ezek a problémák sosem váltak zavaróvá, egyszer sem okoztak gondot harc közben, mégis illúzióromboló tudott lenni pár komolyabb beszaggatás az amúgy elég erős konzolon. Hozzá kell tenni, hogy ezek a problémák a FromSoftware összes játékának indulásakor jelen voltak, de relatíve hamar orvosolták őket. Ez elkezdődött már most is, habár egyik frissítés rontott, másik javított a játék teljesítményén, de összességében már érezhető a javulás. Szerencsére a korábbi konzolgeneráción is volt lehetőségünk kipróbálni a játékot, erről a játék bétáját is tesztelő Fonyesz ír bővebben:
Fonyesz: „Az alap konzolokon elérhető 1600×900 és 1080p közötti felbontáshoz és a Pro/X gépek 3200x1800P/akár 4K eredmény mellé 30 fps-t társítottak az előzetes leíratok. Természetesen egy ekkora és ilyen komplex nyílt világnál azért nem kell meglepődni, hogy az öregecske hardver már nem olyan jó kedvvel teszi a dolgát. Ennek ellenére egészen szilárd és stabil élményt kapunk. Itt-ott bezuhan a képfrissítés, különösen, ha valami nagyobb történés megy végbe a képernyőn, azonban ez a játékmenetet egy kicsit sem akasztja meg, ami egy ilyen harcrendszerű játéknál nem éppen hátrány, sőt a bebetonozott fps szám inkább elvárás, aminek, ha nem is maradéktalanul, de egészen jól megfelel az Elden Ring. Fontos megemlíteni, hogy az aránylag stabil képfrissítés mellé elért felbontások egészen jól kinéző textúrákat tárnak elénk. A játék határozottan jól néz ki, de természetesen azért a látványban is tetten érhető a kifutó generáció érzete, főleg az utódok nyújtotta teljesítmény mellett. Ennek ellenére bőven ki merem jelenteni, hogy a játék dark fantasy képi világáért rajongók az előző generáción is bőven kapkodni fogják az állukat, ugyanis a fejlesztők nagyon jól oldották meg a szerényebb hardver okozta korlátokat és tényleg nem mindennapi látványban lehet részük.”
Én egy percig sem kételkedtem az Elden Ring grandiózus világában, és mivel tavaly nyár óta több száz órát töltöttem a FromSoftware játékaival, felkészültnek hittem magam – nagyobbat nem is tévedhettem volna. A játékkal töltött órák minden perce maradéktalanul képes volt meglepni, nagyon kevésszer történt az, amire számítottam, az akadályokat pedig közel sem vettem olyan könnyedén, mint amekkora önbizalommal estem nekik. A FromSoftware játékai sokakat megtörtek már, de akik kitartóak, azok egy valóban felejthetetlen játékélménnyel gazdagodhatnak. Remélem az Elden Ring nem csak a játékosok, hanem a kiadók figyelmét is felhívja majd arra, hogy mindig megéri kicsit elengedni mind a fejlesztők, mind a felhasználók kezét. Csak így születhetnek olyan játékok, amikért igazán megéri gép/konzol elé ülni.
Legutóbb ezt teszteltük:
