Rohammentő (Ambulance), rendező: Michael Bay, forgatókönyv: Chris Fedak, szereplők: Jake Gyllenhaal, Yahya Abdul-Mateen II, Eiza González, Keir O’Donnell, Garret Dillahunt, A Martinez. Amerikai akciófilm, 136 perc, 2022. (18)
A nagy pénzrablás
Michael Bay (Transformers, Bad Boys) visszatért és ezúttal egy Los Angeles-i rablást dirigált Jake Gyllenhaal és Yayha Abdul-Mateen II főszereplésével. A végeredmény viszont a vártnál tűrhetőbb lett. Noha a film egy elnyújtott autósüldözésre hajaz, el kell ismernem, a „rendező” kitett magáért. Ilyen minőségi akcióból még sosem volt ennyi, ráadásul látszik, hogy a színészek is élvezték a lövöldözést. De azzal sem mondok újat, hogy itt sem spóroltak az indokolatlan robbanásokon és túldramatizált kliséken, ám ezek még nem is lennének olyan zavaróak, ha az operatőr nem vesztette volna el az irányítást a kamera felett. Szinte émelyítő volt nézni ahogy összevissza forog a kép. Ennek tetejébe a vágószobában még vállalhatatlan jelenetváltásokkal is megspékelték a szedett-vedett beállításokat, így nem lehetett kétségem afelől, hogy Michael Bay filmet nézek.
Ha beülök megnézni egy alkotást, óhatatlanul is számba veszem az adott rendező életművének korábbi darabjait, hogy legújabb művét később el tudjam helyezni filmográfiájában. Két esetben vagyok bajban, egyrészt akkor, amikor nincs viszonyítási alapom, mert ismerem a művész munkásságát. Másrészt – és ez a rosszabb eset – akkor, ha középszerűnek tartom a rendező korábbi munkáit. Michael Bay esetében mindkét probléma fennállt. A Transformers filmekkel ugyan elvoltam tízévesen, de a Bad Boys-okat meg sem néztem, valamint A szikla és az Armageddon című darabok is kimaradtak. Ezzel a háttértudással indultam neki, majd minden elvárást magam mögött hagyva ültem be a terembe, arra csak ott döbbenve rá, hogy a film több mint kétórás. Azt hittem, abban a moziszékben fogok elaludni, csakhogy Michael Bay-nek sikerült meglepnie. Kifele jövet nem volt szégyenérzetem, és tulajdonképpen egészen elvoltam a látottakkal.
Természetesen narratív szempontból sem kell nagy megfejtésekre számítani . Bay legújabb történetében adott egy leszerelt katonatiszt, Will Sharp (Yahya Abdul-Mateen II), aki felesége rákműtétjére szeretne pénzt szerezni, mivel a biztosító nem fizet neki. Testvérétől, Danny Sharp-tól (Jake Gyllenhaal) kér kölcsönt, ám ő ahelyett, hogy adna neki, belerángatja egy bankrablásba, mondván, minden simán fog menni. A rablás hamar átfordul menekülésbe, miután meglőnek egy rendőrtisztet. Emiatt belekeveredik a kalamajkába Cam Thompson (Eiza González) mentőtiszt, mivel az ő mentőautóját lopják el a testvérek, hogy feltűnés nélkül meglógjanak a zsaruk elől. Ez nyilván nem sikerül és a film átmegy egy nagyon (nagyon) hosszú autós hajszába, ahol Cam-nek az idővel kell versenyt futnia, hogy megmentse saját és a rendőrtiszt életét.
A szinopszisból kiderül, hogy a Rohammentő nem a csavaros sztorija miatt lesz emlékezetes. A cselekmény egyszerűségét azonban rengeteg akcióval és beszólással igyekeznek elfedni, amik javarészt működnek is. Habár a szövegkönyvet inkább tesztoszterontól túlfűtött tinédzserek írhatták, mintsem végzettséggel rendelkező scriptírók, mert itt-ott azért eléggé kínosak azok a megjegyzések. Ugyanakkor azt meg kell jegyezzem, végre nem bántotta a fülemet a szinkron sem, de ez annak is betudható, hogy immunis lettem a förtelmes fordításokra.
A film esszenciáját kétségtelenül a színészek adják. Elsőként kiemelném a mozi erkölcsi iránytűjeként funkcionáló rablót, Willt, akit az Emmy-díjas Abdul-Mateen kisujjból hoz. Szerepében egy tökös, hidegvérű, de makacs főhőst kapunk, akinek végső soron helyén van a szíve. Őt ellensúlyozandó ott van Danny, a sikerért bármire hajlandó gengszter, akit Jake Gyllenhaal álmából felkeltve is eljátszana. Önző, precíz, forrófejű és elvetemült antihős, akinek semmi sem számít, csak a pénz (és a bátyja). Végül megemlíteném még a harmadik prominens karaktert is, Cam-et, a mentőst, aki élet-halál között még egy rendőrt is simán megoperál a szélsebesen száguldó mentőautó hátuljában. Noha nem idegen Michael Bay-től, hogy elrugaszkodjon a valóságtól, mégsem tudtam elmenni amellett, amikor ezek a jelenetek lejátszódtak. A józan észtől elrugaszkodott képsoroktól eltekintve Eiza González passzolt a főszereplőpároshoz, ráadásul még keménynek és összeszedettnek is mutatkozott a szorult helyzetekben.
Azt most ki sem fejtem, hogy a rendezőtől elvárt módon ez a film is tele van sztereotip elemekkel, de ez már meg sem lep. Ami viszont annál furcsább volt, hogy a Rohammentő borzasztóan van felvéve. Nem is emlékszem mikor szédültem már utoljára (a Hobbit utolsó részének 4DX vetítésén) egy mozgóképes alkotás nézése közben, viszont ez valami förtelmes volt. Roberto De Angelis, kameraman nem tudom hol tanulta a szakmát, de tuti nem fejezte be, mert úgy nem lehet felvenni egy jelenetet, hogy folyamatosan körbe-körbe forgatod a kamerát. És ehhez még hozzájön az is, hogy a filmet úgy vágták meg, mintha ostorral csapkodtak volna. Mindezek ellenére a látványra és az akcióra nem lehetett panasz. Bay ugyan filmet rendezni nem tud, de akciószekvenciákat annál inkább. A mozi elképesztő fordulatszámon pörgött, minden pillanatban történt valami és egészen az utolsó 30 percig lekötött. Nem mintha a lezárás rossz lett volna, csak addigra már monotonnná vált a folyamatos üldözés és nem tudott lekötni. A korrekt élménybe olykor azért belerondítottak a hegedűszóra hangszerelt érzelmesnek szánt, ám roppant giccses és túldramatizált epizódok.
A Rohammentő összességében egyáltalán nem kiemelkedő, nincs benne semmi különleges, vagy kifejezetten jó elem, mégis elszórakoztat arra a bő 2 órára, amíg megiszod a kóládat. Michael Bay-től ennél ne várjunk többet és szerintem nem is érdemes. A célnak megfelelt, megnézed, elvagy vele, aztán elfelejted. Mondjuk az még mindig nem fér a fejembe, hogy Gyllenhaal miért vállalta ezt el, habár biztos kellett a pénz lóvéra.
