Legendás állatok: Dumbledore titkai (Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore); rendezte: David Yates; írta: J. K. Rowling, Steve Kloves; színészek: Eddie Redmayne, Jude Law, Mads Mikkelsen, Ezra Miller; amerikai fantasy kalandfilm, 142 perc, 2022
Visszanyert varázserő
A legendás állatok még itt vannak valahol, de Dumbledore titkaival nem vehetik fel a versenyt – ugyan kissé céltalanul, de végre ébredezni látszik az a varázs, amire a Harry Potter filmek óta éheztek a rajongók.
Félidőhöz érkeztünk abban az 5 részesre tervezett filmsorozatban, amit J. K. Rowling Legendás állatok és megfigyelésük című 2001-es könyvére alapozva próbál felépíteni a Warner Bros. 2016 óta, több-kevesebb sikerrel. A Harry Potter univerzum élőlényeit bemutató kézikönyv filmadaptációja vegyes kritikákkal indult, mivel az alapművek lebilincselő hangulatát aligha tudta megidézni, a második, Grindelwaldra fókuszáló epizód pedig különösen gyengére sikeredett. A harmadik rész előzetesei mégis bizakodásra adtak okot, hiszen Voldemort előfutára az eddigieknél sokkal közelebb került mugliellenes terveinek megvalósításához. A varázsvilág egy új vezető megválasztására készül, Grindelwald radikális eszméi pedig elég megnyerőek a ’30-as évek Németországában.
Igaz volt a cím: Dumbledorenak valóban vannak titkai, de azért nem mindegyiktől fogjuk elveszteni hitünket a varázsvilág egyik leghírhedtebb mágusában. Albus és Gellert kapcsolata és múltja tartogat izgalmas pillanatokat, Jude Law és a Johnny Deppet váltó Mads Mikkelsen pedig meggyőzően keltik életre a párost – olyannyira, hogy teljesen elveszik a figyelmet Göthe, Jacob és a többiek történetéről, akik így totálisan elvesznek a Grindelwald kicselezésére kiötlött, egyébként is kaotikus tervben. Náluk jobban már csak a címszereplő legendás állatok szorulnak háttérbe, akik itt vannak, szépek és érdekesek, csak ez már rég nem róluk szól.
De akkor miről is szól pontosan a Legendás Állatok széria? Erre a kérdésre keresi vadul, felesleges köröket futva a Dumbledore titkai összes szereplője, de nem igazán sikerült dűlőre jutniuk. Credence (Ezra Miller), aki az előző két részben kulcsfontosságú szereplő volt, most szép lassan szinte teljesen megszűnik értelmezhető karakterként funkcionálni, Jacob és Queenie románca végtelenül üres és hihetetlen, a film fő konfliktushelyzetét adó választás pedig olyan kétdimenziósan van elmagyarázva, hogy lehetetlenség komolyan venni.
Egy valamit viszont nagyon jól csinál a Dumbledore titkai, amit az előző részek képtelenek voltak elérni: ott van benne az a varázs, az a hamisítatlan Harry Potter hangulat, amiért – Law és Mikkelsen játéka mellett – megéri beülni a legújabb varázskalandra. Az enyhén komor atmoszféra kellően komollyá teszi a két varázsló drámáját, de még a humoros párbeszédek is kifejezetten jóra sikerültek a korábbiakhoz képest. A film képi világa és effektjei között is jóval szebb az összhang, James Newton Howard zenéi pedig még mindig hibátlanok.
A Dumbledore titkai gyakran elfelejti, hogy honnan indult 6 évvel ezelőtt, mégis képes többnyire érdekfeszítő maradni – talán ez példázza a legjobban, mennyire tanácstalan a stúdió Göthe Salamander kalandjainak valódi irányával kapcsolatban. Kérdés nélkül a legerősebb film a három közül, de valószínűleg a legkevésbé összeszedett is egyben, emiatt pedig sokaknak fog csalódást okozni. Ha hagyjátok, egy rövid időre biztosan el tud varázsolni benneteket is.
