Ki kutyája vagyok én?, rendezte: Lakatos Róbert, szereplők: Lakatos Róbert, Lakatos Ilona, Lakatos Arthur, román-magyar dokumentumfilm, 80 perc, 2022., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Eben guba
Ha az ember romániai magyarként belekeveredik a kutyapolitikába, sok jóra ne számítson. Beltenyészet, kevert fajok, génhibák, engedélyeztetés, csak kapkodja a fejét, hogy most akkor lesznek kiskutyák vagy ez már az esti híradó? Lakatos Róbert elmésen oldja meg az identitáskeresés problematikáját, amikor humorral, animációkkal, pásztorzenével és rengeteg kutyagolással ered az ősök nyomába.
Az egész úgy kezdődött, hogy Róbert menyasszonyt keresett a család megbecsült ebének, mert hát az mégsem lehet, hogy utódok nélkül élje le az életét. Ekkor persze még nem tudta, hogy mit vesz ezzel a nyakába, hiszen ő egyszerűen csak jó gazdája akart lenni Talpasnak. Na de lehetnek-e egyáltalán kiskutyák és ha igen, miféle legyen az a menyasszony? Egyáltalán, miről ismerszik meg a jó kuvasz?
Ekkor jön még csak el Róbert igazi kálváriája, amit akár kutyakomédiának is nevezhetnénk. Megtudja, hogy ez a kuvasz már nem az a kuvasz, amire annak idején ki lett találva, így jobban tenné, ha másfelé keresgélne. Lehet, hogy Talpassal valami egészen új kezdődik? Igen ám, csakhogy magyar fajtának lenni Romániában nem is olyan egyszerű. A gazdi hosszú, évekig tartó útra indul, ezalatt számtalan potenciális menyasszonyjelöltet megnéz, szakemberekkel találkozik, beszélget, szakmázik és miközben világot lát, kitanulja a kutyatenyésztés minden csínját-bínját.
Ha valaki a leírtak alapján azt hinné, hogy ez az egész a menyasszonykeresésről és úgy általában a kutyatenyésztésről szól, téved, jobban mondva csak részben van igaza. A forgatókönyvíró-rendező-főszereplő Lakatos Róbert egyes szám első személyben teszi fel a kérdést és tulajdonképpen minden, ami a kutyákról elhangzik, valahogy azt sugallja, hogy itt bizony ennél sokkal többről van szó, Ahogy minden útnak, ennek is van egyfajta szimbolikus jelentése, jelen esetben az identitáskeresés, önmagunk elhelyezése szűkebb környezetünkben és a nagyvilágban. De nem csak az övé, hanem egy közösségé, végső soron pedig mindenkié itt a Kárpát-medencében. A kutyák képviselnek bennünket, csaholnak, vicsorognak, meghunyászkodnak, harapnak, szolgálnak, szaporodnak és természetesen beleugatnak mindenbe. Mondanivalójukat nagyon ötletesen szóbuborékokba írták bele, ezeket olvasva hol sírunk, hol pedig nevetünk.
Nem érdekel a politika, nem nézek tévét, nem olvasok híreket, szoktuk mondani, pedig minden a politikáról szól, legfeljebb nem veszünk róla tudomást vagy nem akarunk tudomást venni róla. Az egész életünkre hatással van, arra, ahogy élünk, ahogy magunkról és másokról gondolkodunk, a világhoz viszonyulunk. A politika ugyanúgy képes határokat húzni emberek közé, mint ahogy ezeket a határokat eltörölni, képes éket verni az emberek közé, mint ahogy képes hidat építeni. Ha az érdeke úgy kívánja, gyűlöletet gerjeszt, míg máskor szeretetre, elfogadásra és megértésre szólít fel.
Évszázados ellentétek, őseinktől megöröklött szokások, hiedelmek, traumák. Ezeket cipeljük, ezekkel élünk, ezeket próbáljuk megérteni, feldolgozni, megváltoztatni, jól tudva azt, hogy kutyából bizony nem lesz szalonna. A Ki kutyája vagyok én? Lakatos Róbert El Caminoja, akarom mondani El Caninoja. Elgondolkodtató, szórakoztató, szellemes és minden humora, illetve ártatlansága ellenére valahol mégis egy nagyon komoly darab, a politikai áthallások naprakészsége, aktualitása teszi azzá. Nem csak kutyásoknak!
