A Fehér Lótusz 2. évad (The White Lotus), alkotó: Mike White, rendező: Mike White, szereplők: F. Murray Abraham, Aubrey Plaza, Jennifer Coolidge, Tom Hollander, amerikai szatirikus minisorozat, 2. évad (7 rész, 54-73 perc), 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
A frusztráció ezer arca
Itt van A Fehér Lótusz 2. évada, a cselekmény helyszíne ezúttal a mesés Szicília, ahol az olasz életérzésnek visz be egy gyomrost a gazdag külföldi turisták lelki nyomora. Zavarba ejtően szórakoztató és tanulságos, gyönyörű tájak, csinos lányok, udvarias személyzet, az ember újfent képes annak örülni, hogy nem ő van ott és nem vele történik meg mindez. Mert nyaralni jó, csak ne kéne az álmainkkal fizetnünk érte.
Ha nem is a semmiből jött, de kellemes meglepetésként érkezett tavaly A Fehér Lótusz a 2003-as Rocksuli Ned Schneeblyje, azaz Mike White tollából, aki – többek között – olyan produkciókat jegyez, mint a Dawson és a haverok, a Narancsvidék, a Jóravaló feleség, a Megvilágosultam, na meg persze a Rocksuli. White a hawaii nyaralásra érkező gazdagok meglehetősen sivár érzelmi világát bemutató sorozatával 3 Primetime Emmyt zsebelt be, maga a sorozat pedig nyert még 7-et és további 10 kategóriában jelölték. A sikerszéria a második évaddal is folytatódik, a tavalyi 1 Golden Globe-jelölés után idén már 4 jelölést kapott a sorozat (a díjátadóra 2023. január 11-én kerül sor).
Aki tehát azt hinné, hogy a az első évaddal el is fogyott a kraft, szerencsére téved, mert bár én is féltem egy kicsit attól, hogy ebben a sztoriban ennyi volt és különben is le lett zárva, a második évad simán hozza ugyanazt a színvonalat, talán valamivel még érettebb és kidolgozottabb is. A néző nem fogja azt érezni, hogy egy – esetlegesen – éveken át érlelt gondolat sikere után White fogta magát és két hét alatt gyorsan összedobta a folytatást, ne kelljen már annyit várniuk a rajongóknak. A 2. évad helyszíne a gyönyörű Szicília, az itteni Fehér Lótusz szállodába érkeznek meg a vendégek, akik közül mindössze ketten ismerősök, a „kissé” neurotikus milliárdos örökösnő, Tanya (Jennifer Coolidge) és a Hawaiion megismert kedvese, Greg (Jon Gries), akinek nem sokkal az érkezés után váratlanul haza kell mennie.
Ahogyan az első évadban, ebben is egy halálesettel nyit a sorozat, nem tudjuk ki halt meg és tulajdonképpen 7 részen keresztül csak találgatunk, mert White ezúttal is rengeteg konfliktust teremt a szereplők között, gyakorlatilag az utolsó percig fenntartva annak lehetőségét, hogy bárki megöljön bárkit. Tanya magával hozza legújabb asszisztensét, Portiát is (Haley Lu Richardson), akit úgy ugráltat egész nap, hogy közben arra kéri, legyen láthatatlan, mert nem szereti, ha szem előtt van. A Di Grasso család, a nagyapa Bert (F. Murray Abraham), az apa Domnic (Michael Imperioli) és a fiú Albie (Adam DiMarco) azért érkeztek, hogy felkutassák távoli rokonaikat, ugyanis eredetileg erről a vidékről származnak.
Cameron (Theo James) és Ethan (Will Sharpe) együtt jártak egyetemre, régi jó barátok, időközben mindkettőjüknek felvitte az isten a dolgát. Cam felesége, Daphne (Meghann Fahy) kétgyerekes anyuka, aki a jólét érdekében minden felett szemet huny, míg Ethan felesége, Harper (Aubrey Plaza) egy végtelenül intelligens és humoros nő, akit elképesztően zavar barátaik nagyzolása és álszent viselkedése. Kapunk melléjük még egy csomó barátságos és kevésbé barátságos szicíliait, itt élő dúsgazdag külföldieket jachttal és villával (Tom Hollander), egy ellenszenves bárzongoristát, vendégekre hajtó prostikat és egy szállodaigazgatót, aki gyengéd érzelmeket táplál recepciósa iránt.
A hely varázsa ugyan mindenkit megérint és a maga módján mindenki próbája élvezni azt, hogy itt van több-kevesebb sikerrel. Munka, család, stressz, adósságok, ellenségek, irigyek és még egy csomó dolog, amit nem igazán sikerül hátrahagyni, de ha ez nem lenne elég, itt helyben is képesek tovább rontani ezen és konfrontálódni. Senki nem tökéletes, alapjában véve esendő emberekről van szó, akik a hibáikkal együtt is kedvelhetőek vagy legalábbis kedvelhetőek lennének, ha csak egy kicsit is akarnák. Egyáltalán nem rosszak vagy gonoszak ők, de képesek kiváltani a néző ellenszenvét a viselkedésükkel, azzal, hogy bár megengedhetnek maguknak egy ilyen nyaralást, mégsem képesek azt önfeledten élvezni. A cselekmény előrehaladtával a legtöbb szereplőnek valamilyen módon köze lesz a másikhoz, ami félreértésekhez, vitákhoz, konfliktushoz és gyanakváshoz vezet, mert egyszerűen nem tudják (talán nem is akarják) feladni személyiségük árnyoldalát és legalább erre az időre levetkőzni rossz szokásaikat. Ahogyan azt az első évadban is tettük, Egyszerre irigyeljük és sajnáljuk őket.
A Chilei születésű Cristobal Tapia de Veer (Kiéhezettek, Fekete tükör, Mosolyogj) hawaii motívumokkal átszőtt „huhogós” zenéjét sikeresen ültette át Szicíliára, továbbra is egyszerre fülbemászó és végtelenül idegesítő, ilyet csak nagyon kevesen tudnak elérni. A bevezető címe reneszánsz, az újjászületés vonatkozhat a művészettörténeti korszakra, de akár a szereplőkre is. A itáliai életérzés, a történelem, a vallás, a kutúra, a szokások rabul ejtik a turistákat és a nézőket is, a nyitókép,a bevezető és a szálloda díszítőelemei is az évad fő motívumára, a testi örömökre, a szexualitásra utalnak és mindenre, ami ezzel együtt jár: a függőségre, a féltékenységre, a hűtlenségre, a prostitúcióra, a hazugságra és átverésre. Gyönyörűen fotózott táj, kék ég, fodrozódó hullámok, sziklák, szűk utcák és a közösségi élet helyszínéül szolgáló terek, kacskaringós hegyi utak, tengerparti villák és mindezek hátterében a vulkán. Na meg egy piszkosul jó Aubrey Plaza.
A Fehér Lótusz továbbra is képes szórakoztató élményt nyújtani, pedig rólunk, emberekről szól, akik képtelenek megbecsülni azt, ami van, akiknek mindig a más kell, a másé kell. Mike White ezúttal is csak addig görbíti azt a bizonyos tükröt, ameddig feltétlenül szükséges, vajon mi van még a tarsolyában?
