Alice Határországban (Alice in Borderland), forgatókönyvíró-rendező: Shinsuke Sato, szereplők: Kento Yamazaki, Tao Tsuchiya, Nirijo Murakami, japán thrillersorozat, 2. évad (8 rész, 48-80 perc), 2022 (16)
Mangapokalipszis
Tokió utcáin tovább tombol az erőszak, az Alice Csodaországban japán változatában a szereplők hiába teljesítettek jól, nincs idő az ünneplésre, újabb véres kihívások várnak rájuk. Arisu, Usagi, Ann és Chishiya hol együtt, hol egymástól különválva küzdenek a túlélésért, miközben a helyüket keresik ebben a különös és kegyetlen világban. Az Alice Határországban 2. évada ugyancsak erős darab, ahol az akció mellé valódi történetet és napjaink aktuális problémáit feszegető kérdéseket is kapunk.
Kedvelem a japán cuccokat és a velem egy háztartásban élő tizenévesnek köszönhetően az animékről is jóval többet tudok, mint amennyit szeretnék, ezért 2020-ban gondolkodás nélkül vetettem rá magam az Alice-ra, amit nagyon nem bántam meg. Mivel mást úgysem tehettem – az ügy előmozdításának érdekében -, türelmesen kivártam a folytatást és a második évadban is azt kaptam, amit vártam. Az Alice Csodaországban modernkori japán újragondolása erőszakosságával és a fiatalok problémáit kibeszélő éles társadalomkritikájával kivívta az elismerésem, szerencsére a minőségből az alkotók 2022-ben sem engedtek és mondanivalójuk is akadt még bőven.
Az első évadban a három jóbarát, Arisu, Karibe és Chōta a rendőri intézkedés elől meglógva találja magát a szinte teljesen elnéptelenedett Tokióban, ahol halálig tartó játékokon kell részt vennie. A kalandot csak egyikük éli túl, aki újonnan szerzett sorstársaival ugyan teljesíti a francia kártya számozott lapjainak megfeleltetett véres megpróbáltatásokat, ám mégsem lélegezhet fel, mert a második évadban a figurás lapokkal jelölt, brutális kihívások várnak rá. Az addig életcél nélkül kóválygó Arisut megérinti a halál szele, aki elkezdi átértékelni magában a dolgokat, de még mindig nem látja át a szerepét, a küldetését ebben az egészben.
A játékok ezúttal is a kártyalapoknak megfelelően zajlanak és az egyszerűnek tűnő „menekülj a géppisztolyos ember elől”-től a testi erő és ügyesség alkalmazásán, illetve mások manipulálásán át az elmét is megdolgozó logikai és stratégiai feladványokig minden van. Ennek megfelelően hol egyénileg, hol pedig csapatban kell túlélni, a játékokat sokszor végig is játsszák, máskor – különösen az évad vége felé – már csak azt látjuk, ki élte túl és ki nem. És ha már túlélés, a sorozat ezúttal is bemutat és megkedveltet egy csomó mindenkit, régi és új szereplők tűnnek fel, akik háttérsztorit kapnak, megismerjük személyiségüket, készségeiket és motivációjukat, hogy aztán szívbaj nélkül végezzenek velük. Kevés kivételtől eltekintve kiszámíthatatlan, hogy éppen kitől kell elbúcsúznunk.
A második évadra a játékosokban megfogalmazódik a kérdés, mi fog történni, ha mindennek vége, visszakapják-e valaha a normális életük és ha igen, mit kezdenek majd vele. Mert bizony vannak, akiknek ez a világ jobban fekszik, mert kismerték és megtanultak túlélni. Határországon kívül a társadalmi elvárások, a munka, a család, a szokások, a pénz hajhászása várja őket és egy csomó frusztráló dolog. A szereplőket ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztatják, ami egyfajta görbe tükör a modern Japánnak, de a sorozat igazából az egész világnak üzen, mely gondolatokat ügyesen csempészi be a cselekménybe.
Amit nem komáltam, az az egyes részek felosztása, az alkotók a gyilkos játékokat tulajdonképpen kettévágják, így lehetetlen „csak úgy” otthagyni a sorozatot, pedig nem mindenkinek adatik meg, hogy egy menetben ledarálja. A másik negatívum – ha lehet annak nevezni -, hogy az évadzáró részben Határország létezését illetően eléggé béna magyarázattal szolgálnak. Ez persze nem feltétlenül fedi a valóságot, hiszen nem először fordulna elő, hogy hazudnak a rendszert működtetők személyét és célját illetően, mégis kicsit olyan, mintha a 2. évad végére sem tudták volna eldönteni a cselekmény pontos helyét és idejét, na meg a mögötte rejlő szándékot. A sorozatban van még potenciál, a lezárás sem olyan, hogy akkor eddig és netovább.
Az Alice Háttérországban 2. évada az elsőhöz hasonlóan az év végén debütált, dobogós helyet követelve magának a 2022-es személyes kedvencek között. Várom a folytatást, hogyne várnám, remélhetőleg nem esik áldozatául a mostanában szokásos nagy elkaszálásoknak. Erős, véres, akciódús és látványos, de nem csak a szem, hanem a szellem is megkapja a maga adagját, hiszen a szereplők útkeresése és a felvázolt problémák mélyebb, aktuálisabb és drámaibb tartalmat adnak neki.
