Barry, készítők: Alec Berg, Bill Hader, szereplők: Bill Hader, Anthony Carrigan, Henry Winkler, Sarah Goldberg, Stephen Root, amerikai dráma, vígjáték, akció, 4 évad, 30 perc, 2018-2023 (16)
Antihős vagy főgonosz
Végéhez érkezett az elmúlt évek egyik legjobb és legegyedibb sorozata, a Barry. A kezdetben vicces komédiaként induló széria az évadok előrehaladtával egyre sötétebb tónust vett fel és a végére szinte már drámaként tekinthettünk rá. Nem ez az első eset a sorozattörténelemben, hogy lényegében menet közben váltson műfajt egy történet, ám hogy a Barry esetén a moralizálás erősödése és az ezért feláldozott jó elemek mennyire állnak még jól a szériának, az már más kérdés.
Ott hagytuk abba a 3. évad végén, hogy a rendőrök Gene Cousineau segítségével elfogták főhősünket és börtönbe zárták. A mindenki által magára hagyott Barrynek meg kell küzdenie saját démonjaival, tettei következményeivel, a rács mögötti viszonyokkal és az ott lévő ex-mentorával Fuches-val is. Miközben Barry kétségbeesve próbál megbocsájtást nyerni Cousineau-tól vagy Sally-től, az FBI is megkörnyékezi egy alkuval, ami érinti a csecsen maffiával és így Noho Hankkel és Cristoballal való viszonyát.
Ebből az alaphelyzetből indulva rengeteg véres intrika és félreértés következik, mindenki megkapja méltó vagy kevésbé méltó végét, mialatt összegészében két időugrással eljutunk a sztori lezárásához. A részletek elárulása nélkül elemezve a történteket, bár a Barry még mindig egy zseniálisan jó a sorozat, sokat vesztett egykori fényéből és ez részben a tónusváltásnak köszönhető. Míg azzal semmi gond nincs, hogy drámaibb irányt vett a cselekmény és ezt már kevésbé ellensúlyozzák vígjátéki elemekkel (bár itt is jutott egy pár remek pillanat Hankék üzlettársaival vagy Fuches bagázsával, akik bő egy percet vitatkoznak, melyik Halálos iramban film a leghangosabb), hanem hogy ennek beáldozták a karaktereket. Személyiségfejlődés ide vagy oda, a 4. évad szereplői komikusan elnagyolttá és sok esetben ripaccsá váltak, akik logikátlan döntések sorát halmozzák egymásra. Így jutottunk el például a szimplán a csillogáson túllévő, önző, de még józan ésszel bíró színész-tanár Cousineau-tól, egy megalomán, hírnév-hajhász szemétládáig, hogy csak egyet említsünk. Ami némileg meghökkentő.
Ez a több helyen előforduló zagyvaság, a korábbiakhoz mérten azért összecsapottabbá teszi a végeredményt. Az időugrásoknak köszönhetően már nincs lehetőség elidőzni egyes karakterek érzelmi útján, ráadásként pedig még be is dobtak pár légből kapott ötletet is. Ilyen volt például a vallási megtérés vonala, ami teljesen működött volna, ha mondjuk az előtte lévő 3 és fél évad során akárcsak egyszer is előjött volna a téma. Bár az emlékeim már némileg megkoptak, nem rémlik, hogy ez megtörtént volna. Enélkül viszont értetlenül figyeli a néző, vajon honnan is jött ez a hatalmas pálfordulás? Le is ugrik a képernyőről ez a szál. Utolsó szomorú pontként még felhoznám a csendet az intró alatt. A stílusos fanfár hiánya is jelzi, bizony sok minden változott a kezdetek óta.
Ezen negatívumoktól eltekintve még mindig klassz nézni a Barryt. Noha a 3. évad lezárása tökéletesen elég is lett volna, akkor is öröm visszatérni a már jól ismert karakterekhez. Az évad összes epizódját dirigáló Bill Hader még mindig végtelenül szórakoztatóan rendez, őszintén hiányozni fognak a hosszú snittjei és a távoli „megfigyelő pozícióba” helyezett kamerái az akciójelenetek során. Az a gránátos leszámolás példának okáért fantasztikus volt. Összegészében mindenki elfogadható lezárást kapott, főhősünké különösen frappánsan sikerült, az a pont, ahova elvitték a karakterét, pont ilyen végszót érdemelt.
A sorozat egyértelmű ítéletet hozott a címszereplőjét illetően, ráadásul az életutakat olykor kifehérítő Hollywoodnak remek fricskaként, öt percbe sűrítve megelőlegezték nekünk a filmfeldolgozást is. Szerencsére a A maszkgyűjtő sosem fog elkészülni. A szereplőkhöz visszatérve mind Cousineau, mind Sally vége vitatható, de érthető, miért úgy történtek a dolgok, ahogy. Egyedül Noho Hank sorsát változtatnám meg. Mindenki kedvenc csecsenje egy idióta, de talán nem állítok butaságot: minden néző visszaugrana vele a 3. évad lezárásához az utolsó képsorait látva.
Így ért véget a Barry, minden keszekuszasága ellenére kiemelkedő pillanatokkal. A sorozat büszke lehet rá, hogy még ha esett is a színvonala, egy közel méltó lezárással sikerült búcsút intenie a rajongóknak. Ha nem is vagyunk felhőtlenül boldogok most, azért a Barry mindig ott lesz a legjobbak között, mindenképpen újra fogjuk még nézni.
