Fejlesztő: Insomniac Games; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS5
Azt az igen magas minőségi szintet hozza a Marvel’s Spider-Man 2, amit elvártunk tőle. New Yorkban hálókon lengedezni még mindig roppant mókás.
A PlayStation tulajok túlzások nélkül úgy várják a Sony exkluzívok érkezését, mint a karácsonyt. Nem is csoda, hiszen a nagy múltú belsős stúdiók azok, akik a legjobban kihasználják a konzol lehetőségeit és gyakorlatilag majdnem hogy végtelen büdzséből gazdálkodhatnak (ami persze nem igaz, de jóval többől, mint egy átlagos fejlesztőcsapat). Amíg azonban a tavalyi évben dúskálni lehetett az ilyen címek közt (Horizon Forbidden West, Gran Turismo 7, The Last of Us Part I, God of War Ragnarok), addig idén csak egy kiegészítő (Horizon Forbidden West Burning Shores) és jelen cikk tárgya maradt felhozatalként.
Hét szűk esztendő? Aligha, mindössze mindenkinek figyelembe kell vennie, hogy a AAA játékokat egyre több idő (és pénz) összekalapálni, így 2023-ra úgy hozta a sors, ennyi tudott beérni a folyamatban lévő fejlesztésekből (alighanem a Naughty Dog féle multis dolog jöhetett volna még, de az a legoptimistább pletykák szerint is halasztva lett). Na de térjünk rá arra, hogy egy Marvel’s Spider-Man 2 mit is tud adni a népnek? Nagyon sokat. Pedig ugye “csak egy folytatás”, de hogy mennyire nem így van, arra az Insomniac Games neve a garancia, akik nemcsak a legtermékenyebbek (csak ebben a generációban az első Spider-Man felújításán kívül összehoztak még egy Miles Morales spinoffot és a Ratchet & Clank: Rift Apartot), de az egyik legkreatívabbak is a first party-k közül.
New Yorkot már csukott szemmel is be tudja lengeni egy rajongó, szóval miért is izgi mindez immár harmadjára? Egyrészt mert további minőségi ugrás történt a grafika és a látvány terén (részemről megelégedtem a 30 FPS+4K+RT kombóval is, de a vájt szeműeknek akad performance mód is), másrészt meg mert játékmenetben is rengeteg az újdonság, nem úgy mint az évenkénti sportjátékoknál. Az előbbire visszatérve: sajnos mi kicsit később kaptunk tesztkódot, mint a sajtó nagy része, de “jó lehetőség volt” ez arra, hogy elolvassuk mások véleményeit. Meglepően sok helyen olvastam, hogy a grafika nem változott sokat. Nos ez nagyon nem igaz. Valóban inkább apróságokban kell keresni a változást (több az autó és a forgalom, részletesebbek a textúrák, messzebbre ellátni, stb.), de ez olyan szinten felhúzza az összképet, hogy csak az nem veszi észre, aki figyelmetlen.
Egyébként meg a várost is nagyon sok módon elcsúfították a készítők (ami extra efforot igényel), de mivel nem akarok spoilerezni majd két héttel a megjelenés után sem, inkább csak a játék elején zajló Homokember támadást említeném, amely bőségesen kihat a környezetre is. Ami pedig a Marvel’s Spider-Man 2 végén zajlik, az alaposan aláhúzza, hogy ez az epizód miért már csak PS5-re érkezett és az előző generációra nem. A teljes térkép mérete is majdnem duplájára nőtt (bejött a kertvárosias Queens, és az ipari jellegű Brooklyn), mégis olyan finoman tudja a játék engine-je mozgatni a sokkal részletesebb változatot, mintha olajon csúszna az egész. Pedig van egy új közlekedési forma is, a levegőben siklás, ami sokkal gyorsabb mint a lengés és mivel olyan magasságokba is feljutunk, ahová korábban nem- többet látunk be a terepről és ahogy korábban leírtam: részletesebben. Mindehhez pedig kell a kraft.
Maga a sztori ott folytatódik, ahol legutóbb abbamaradt. Immár két Pókember oszt igazságot egyszerre – Peter még mindig May néni halálán merengve és tanári állást próbálgatva, Miles pedig szintén gyászol még (édesapját), közben pedig az egyetemi felvételire készül. De visszatér MJ és Hailey is, a két barátnő(jelölt), így a romantika is adott. Rajtuk kívül még főbb szerepeket Peter gyerekkori barátja, Harry (Osborn) kap még, illetve a Kraven nevű vadász, aki egyenesen a dzsungelből érkezik egy kis szuperhős hajkurászásra (ez a heppje). A legfőbb nemezis azonban nem ő lesz, hanem Venom (ez nem lehet titok, hiszen a játék marketingje jó előre elárulta), aki alaposan megkavarja hőseink életét és a mindennapokat.
Általánosan elmondható, hogy a Marvel’s Spider-Man 2 játékmenete nagy vonalakban maradt a régi, ámde történt némi racionalizálás és fejlesztés a minőség oltárán. Például a minijátékok és mellékküldetések valamivel érdekesebbek (nem mind, de például Brooklyn zenei történelme mindenképp pozitív) és kevésbé önismétlőek, a harcokban pedig vannak új képességek, illetve kütyük. Ahelyett hogy utóbbiakat részletesen felsorolnánk, inkább jegyezzük meg, hogy a két főhősnek eltérő skilljeik lehetnek, ennek okán három képességfa van (egy Milesnak, egy Peternek és a maradék meg közös). Ez rengeteg stratégiai lehetőséget ad önmagában, szerencsére a ruha és kütyü fejlesztések azért szintén közösek, így nem kell aggódni, hogy nagy grindolásba kerülnének a fejlesztések megszerzése.
Rendesen tartalmaz tehát újdonságokat a Marvel’s Spider-Man 2, nem alibizték el a folytatást az Insomniacnál. Meglepetésre több irányítható karakter is akad, nem csak a két srác (de kilétük legyen meglepi), mégis ez egyik kedvenc részem az volt, amikor egyiküket vagy másikukat irányítva bejött a képbe és besegített a másik Pókember is és pacsiztak egy-egy jól sikerült közös akció után (majd ment ki-ki a dolgára). A sztori kifejezetten érdekes, még ha kiszámítható is, a minőségi szinkron (magyar felirat is van), valamint színészi munka pedig a szokásos módon nagyon megemeli (nemcsak) az átvezetők színvonalát. Technikailag is rendben találtam mindent – megjelenés előtt állítólag még rengeteg bug volt, de mostanára ezeknek én nem találtam nyomát, szépen kigyomlálták azokat a készítők. Egyedül talán a végletekig elhúzott bossharcokat tudnám feledni, de mivel ezek többsége azért gyönyörű átvezetőkkel van felturbózva, azért valami kárpótlás akad. Összességében azt tudom mondani továbbra is, hogy a Pókember 2 azért lehet jó választás akár a szuperhős mozikat utálók (jelen!) számára is, mert a látvány és sztori mellett a játéké a főszerep és remek szórakozást nyújt – ami nagyon nem mindegy.
Legutóbb ezt teszteltük:
