Fejlesztő: Massive Entertainment; Kiadó: Ubisoft; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Az Avatar: Frontiers of Pandora látványos és szórakoztató kaland, de lehetett volna kicsivel változatosabb, ugyanis a történet bizonyos része ismerősen hat.
Az idei esztendő utolsó AAA megjelenése az Avatar: Frontiers of Pandora, aminek főszereplője egy na’vi, aki az Ég Népe elleni harcban az ellenállás egyik kulcsfigurájává válik. Ám fajtársai közül nem mindenki fogadja szívélyesen az általunk irányítható karaktert, mivel nem a szülőbolygóján nőtt fel, hanem gyerekként foglyul ejtette, majd elhurcolta az RDA (Erőforrás-fejlesztési Adminisztráció). Eywa, a lelkek fája azonban magához hívja, melynek következtében kiderül, hogy egy több generáció óta kihaltnak hitt klán utolsó sarja tért vissza.
Rajongóknak ínyencség, hogy az események ezúttal az Avatar: A víz útja című filmben utalásra került helyszínen, vagyis Pandora nyugati territóriumán zajlanak – még pontosabban a Második pandorai háború idején, amikor az emberiség kolonizációjával próbálja bekebelezni a na’vik otthonát. Az Avatar: Frointers of Pandorában a filmektől eltérően javarészt a planéta nyugati territóriumán császkálhatunk (vagy repkedhetünk), de kuriózum, hogy említés szintjén szóba kerül James Cameron első mozijának egyik legfontosabb momentuma. Viszont aki nem ismeri „a világ királyának” látványos sci-fi-fantasyjét, az ne csüggedjen, ugyanis a FoP-ra lényegében önálló és független sztoriként tekinthetünk, készítői pedig nem mások, mint a Tom Clancy’s The Division 1-2, valamint a közelgő Star Wars Outlaws alkotói.
Karakterünket a játék legelején tetőtől talpig testre szabhatjuk, bár a kinézete igazából oly mindegy, hiszen tesztalanyunk egy nyílt világban játszódó FPS, ergo külső szemszögből csak úgy csodálhatjuk, meg ha a felpattanunk ikranunkra, a na’vik által háziasított óriási szárnyasra. Kiválasztási szempontból egyedül „a hangunk” lehet érdekes, bár rendkívül furcsán hat, hogy férfinek beállíthatunk nőies hangot (vagy fordítva). Egyik-másik főhadiszállásviunkon még szerkeszteni is tudjuk a korábban bekalibrált fizimiskánkat, ami talán jó ötletnek bizonyulhat annak tudatában, hogy a kissé hosszúra sikerült bevezető etap teljesítése után egyetlen társsal együttműködve kooperatív módban is szembe szállhatunk a zsarnok emberekkel, és hát ugyebár ilyenkor szemügyre vehetjük barátunkat.
Azt kell, hogy mondjam, hogy ugyan maga a játékmenet kifejezetten szórakoztatóan sikerült, de voltaképpen kevés izgalmas momentumot tartogat. Hogy mitől alakulhatott ki ez az álláspontom, azt jómagam sem értem még igazán, talán az egészséges szimpátia az oka, amit Cameron filmjei iránt érzek, illetve, hogy néhány apró eltéréssel harmadjára is sikerült ugyanazzal a sztorival előhozakodni. Persze, nem ildomos a mozgóképes változatot túllihegni, mert valójában precízen összerakott popkornmozikól beszélünk. És csakúgy, mint 2009-ben és 2022-ben, a játékunkban is 2-3 szereplő között lévő kapcsolat az, ami miatt érdemes kedvenc platformunkon elmélyedni Pandora vadregényes világában.
A fő- és mellékküldetéseink sava-borsa arra épül, hogy az RDA gazfizkóit és/vagy bázisait ki kell iktatnunk, de azért olykor egyéb teendőnk is akad. Például gyűjtögethetünk mindenféle egzotikus gyümölcsöt, amelyeket el kell vinnünk társainknak: szívességünknek és egyébként egyéb missziók teljesítése után pedig új felszerelések vagy akár erősebb íjak vagy különböző nyílvesszők (robbanó, mérgező) lehetnek a jussunk, és persze az elmaradhatatlan tapasztalati pontok, amiket a szokásosnak mondható módon tudunk kamatoztatni képességeink erősítése apropóján. Ilyenkor érdemes rágyúrnunk karakterünk állóképességére, mert bizony gyakorta tele pakoljunk a pocinkat, hogy bírjuk szuflával a sok-sok mászkálást és ugrálást.
Maga a látványvilág lehengerlően sikerült és részletesen kidolgozott, nagyon klassz az anyatermészet és a vadon, amiket előzőleg mozgóképes formában is megcsodálhattunk – és némi bónusz, hogy valamennyi élőlényt levadászhatunk. De jobban csíptem volna, hogyha hősünket külső nézetből irányíthattuk volna, mert FPS-ként kisebbnek érzem a benne lévő grandiózusságát és hiába a pazar helyszínek, a végeláthatatlan dzsungelben olykor nehéz tájékozódni. Szerencsére segítségképpen van erre egy funkciónk, vagyis a „röntgen látásunk”, helyesbítve a szaglásunk, s ennek köszönhetően könnyedén rátalálhatunk arra, amit – megbízatásaink során – keresünk. Feladataink persze nem csupán öldöklésből állnak, hisz az emberektől elkobzott szerkezettel hekkelhetünk is számítógépeket és hasznos tárgyakkal ládákat.
Az Avatar: Frontiers of Pandora ajánlott a franchise és a műfaj kedvelői számára egyaránt, sokkal játszhatóbban sikerült, mint évekkel ezelőtt az első mozi azonos című adaptációja. Habár maga a rendezés – és nem csak az átvezető animációk felépítettségére gondolok – kissé ötlettelenre sikerült és a szabadság érzésére, még ha dúl is a harc, jobb lett volna hangyányit ráerősíteni. Mindazonáltal PC-n futtatva nem tapasztaltam különösebb futtatási problémát, de arra javallott figyelni, hogy a grafikus kártyánk illesztőprogramja (folyamatosan) aktualizálva legyen.
Legutóbb ezt teszteltük:
