Wonka, rendezte: Paul King, szereplők: Timothée Chalamet, Olivia Colman, Hugh Grant, Sally Hawkins, Rowan Atkinson, Keegan-Michael Key, amerikai családi kalandfilm, vígjáték, 112 perc, 2023., 6 éven aluliaknak nem ajánlott!
Csokit vagy csalunk!
A Paddington és a Harry Potter alkotói ezúttal Willy Wonka fiatal éveibe engednek betekintést, igaz, csak egy korai és meglehetősen rövid időszakot feldolgozva. Sokkal okosabbak tehát nem leszünk az általunk ismert csokigyáros személyiségét és múltjának titkait illetően. Ráadásul akit kiráz a hideg a musical műfajtól és a főszereplő személyétől együtt vagy külön-külön, annak inkább mást ajánlunk. Mindenki másnak igen, mert a Wonka egy bájos karácsonyi film az egész családnak. 
Willy Wonka egy hajón szakácskodik, majd egy kikötőben kirakatja magát, hogy édességboltot nyisson. Megtakarított pénze hamar elfogy és mivel a dermesztő hideg elől kénytelen éjszakára biztos helyre húzódni, meggondolatlanul aláír egy hitelszerződést. Hiába keresi meg a szállás árát, a mondvacsinált ürüggyel felszámított egyéb költségeket nem tudja megfizetni, ezért hosszú évekre elkötelezi magát szállásadójának és az alagsori mosodába kerül a hozzá hasonló szerencsétlen flótásokhoz. Álmát, miszerint édességboltot nyit, nem adja fel, de ezt sem a többi boltos, sem pedig a hatóságok nem hagyják, már csak azért sem, mert a városban a csokoládé a korrupció legfőbb eszköze. Wonka és a mosodai csapat hajmeresztő kalandokon megy, de félő, hogy a csokiról (csokiból) szőtt álmok idejekorán megolvadnak. 
A norvég származású, de Walesben született Roald Dahl nem csak hasonlóan maradandót alkotott az ifjúsági irodalomban, mint kollégája, a francia Antoine de Saint-Exupéry, de ő is pilótaként teljesített szolgálatot a légierőnél. Világhírű regénye, a Charlie and the Chocolate Factory 1964-ben jelent meg, magyar nyelven 1990-ben adták ki Karcsi és a csokoládégyár címmel Borbás Mária fordításában. A regényből két filmes feldolgozás készült, először 1971-ben Willy Wonka és a csokigyár címmel Gene Wilder, majd 2005-ben Charlie és a csokigyár címmel Johnny Depp főszereplésével. A filmekből és/vagy könyvekből ismert karakterek között mindig akadnak olyanok, akik megkapják a maguk eredettörténetét, még ha nem is feltétlenül az eredeti szerző tollából. A csokigyáras Willy Wonka egyértelműen érdeklődésre számot tartó valaki, így várható volt, hogy előbb-utóbb, leveszik a polcról és leporolják őt is
2016-ban a Warner megszerezte a jogokat és 2018-ban hozzá is láttak egy filmhez, mely előzményként szolgált volna és olyan nevek merültek fel a főszerepre, mint Donald Glover, Ryan Gosling, Tom Holland vagy Ezra Miller. 2021-ben végül Timothée Chalamet lett a befutó, akinek középiskolai zenés-táncos videói győzték meg az alkotókat. A hír vegyes fogadtatásban részesült. A Paddington-filmeket is jegyző Paul King – Simon Farnaby párosra várt a feladat, hogy megálmodják a fiatal Wonka történetét, melyhez a musical műfaját választották.
Nos igen, Chalamet – némileg megosztó – személye után ez a második vízválasztó, akinek ugyanis kevésbé jön be, ha egy filmben a cselekményt énekkel és tánccal szakítják meg, azt valószínűleg egy, a filmet egekig magasztaló kritika sem tudja meggyőzni. Férfiasan bevallom, nálam a musical műfaja iránti rajongás a Jézus Krisztus szupersztárral kezdődött és tulajdonképpen azzal is ért véget, ettől függetlenül persze mindenkinek megadom az esélyt a bizonyításra, nem csak hivatalból, hanem őszinte kíváncsiságból is. A Wonkában a dalok nem túl harsányak és tolakodóak, de még csak nem is emlékezetesek, így jelen pillanatban nehezen tudom elhinni, hogy bármelyikből is nagy sláger válna, de ki tudja. Ami pedig Chalamet alakítását illeti, a srác tökre rendben van, én a magam részéről bírom és tehetségesnek tartom, ráadásul ez a zenés-táncos műfaj is egész jól áll neki, végeredményben ő egy teljesen jól működő Wonka. 
A látványt és hangulatot illetően a Paddington atmoszférája köszön vissza, ezúttal egy kedves és bájos tanmesét kapunk, ami mondanivalója, üzenete révén bárhol és bármikor játszódhatna. A város és a karakterek itt is meseszerűek (a rendőrfőnök erősen emlékeztet A leleményes Hugó Sasha Baron Cohenjére), utóbbiak egy-egy pozitív vagy negatív emberi alaptulajdonságra vannak kihegyezve, amira a megjelenésük is következtetni enged (értsd: aki gonosz, az úgy is néz ki). Ha minden ennyire szép és jó, akkor mi okozza a csalódást? Éppen az, hogy minden szép és jó. Dahl világa nélkülözi ezt a cukiságot, ami Wonka karakterére hatványozottan igaz, aki szívbaj nélkül válik meg a vásott gyerekektől? Vajon mikor és miért lett ilyen? Na erre lettem volna inkább kíváncsi.
A Wonka ennek tükrében egy szórakoztató családi mozi – így karácsony magasságában -, aki szereti a musicalt és benne a főszereplő személyét, kedvelni fogja, aki viszont azt várja, hogy a regényből és a korábbi filmekről megismert alakhoz kap majd használati utasítást, ha nem is csalódottan, de hiányérzettel fog távozni a moziból. Ez a film még nagyon a történet elején jár és a hézagot csak egy (kettő?, három?) újabbal lehetne betömni, abba viszont valami törés kéne, amivel talán Chalamet is meg tudna birkózni, de előbb várjuk meg ennek a fogadtatását. 
