Paddington 2 – kritika


Paddington 2, rendező: Paul King, szereplők: Ben Whishaw, Hugh Grant, Hugh Bonneville, Sally Hawkins, angol-francia családi animációs film, 103 perc, 2017. (6)

Ez nem lekvár

Vannak azok a családi filmek, ahol a szülők nem csak azért vannak, hogy öltöztessék, fuvarozzák és etessék-itassák a lurkókat, a Paddington 2 pont ilyen.

A folytatásban medvénket már mindenki ismeri és szereti a környéken Mr. Curryt leszámítva, ezen a téren nem történt előrelépés. Mivel közeleg Lucy néni születésnapja, Paddington szeretné valamivel meglepni. A régiségboltban rálel egy kihajtós könyvre, de az érte kért 1000 font egy kicsivel több, mint a zsebpénze. Dolgozni kezd hát, de mire összejönne a pénz, a könyvet ellopják és mivel ő volt a legelszántabb érdeklődő, meggyanúsítják és lecsukják.

Paddington nagyjából úgy lakja be a börtönt, mint Skip Donahue és Harry Monroe a Dutyi diliben, vagy Bridget Jones. Persze Brownék azért hiányoznak neki, na meg ő is a családnak éppen ezért mindent elkövetnek, hogy fogadott bocsuk minél előbb kikerüljön a cellájából. Úgy általában az élet nagy dolgaival ismerkedő, csetlő-botló medvebocso(ka)t kevés ember nem találja „Jaj, de édes!”-nek. Bár Paddington nálunk nem olyan régóta ismert, a keleti blokk legvidámabb barakkjaként mi sem maradtunk medve nélkül, gondoljunk csak Vackorra, Füles mackóra, a TV Macira, Maczkó Úrra stb., ezen sorok írója pedig a Maci tankönyvekből sajátította el a betűvetés tudományát.

Nagy izgalommal vártam azt a pillanatot, amikor az animált medvebocs elismert színészeket az őrületbe kergetve a mozivászonra költözik, de az előzetes láttán mindennek éreztem, csak édesnek nem. A teljes filmet látva sem győzött meg a bemutatkozás, Paddington inkább idegesített, mint szórakoztatott, a gonosz állatkitömőt alakító Nicole Kidman pedig az évtizedes botox-kúrának köszönhetően maga is csak annyi mimikára volt képes, mint az áldozatai.  A Paddington 2–t annál jobban szerettem. Egy bájosan naiv, de valamivel összeszedettebb medvét látunk, aki már jobban boldogul a felnőtt emberek világában. Aki pedig azt állítja, tudja, hogyan illik egy börtönben viselkedni, az vagy hazudik, vagy ült már, esetleg smasszer.

A poénok arányosan vannak elosztva, a kisebb-nagyobb gyerekek és a felnőttek is megtalálják a maguk számítását, kedvenc pillanatát. A börtön legfélelmetesebb rabját alakító Brendan Gleesont lehetetlen nem szeretni, az aktuális főgonosz, Hugh Grant már keményebb dió. A nem túl előnyösen öregedő egykori szépfiú ezúttal egy elfelejtett színészt alakít, akit már csak kutyaeledel reklámokban látni. Annyira izgultam, hogy a Florence – A tökéletlen hang és a Hogyan írjunk szerelmet után vajon milyen meglepetést hoz majd a következő szerepe.  A Paddington 2 egy kedves tanmese a családról, a szeretetről és az összetartásról, valamint arról, hogy inkább kerüljük el a börtönbe jutással járó kínos pillanatokat. A marmelád összehozza az embereket…és a medvéket.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Leállították a Queen-film forgatását
Következő cikk A Star Wars a Casino szinkronjával külön filmet érdemelne