Fejlesztő, Kiadó: Capcom; Platform: PS5
Páran lehet csak legyintenek a Resident Evil 4 VR Mode hallatán, de a horror sztori virtuális valóságbeli tálalása teljesen új élményt nyújt.
Mikor az első “Resi” megérkezett, akkor csak kb. annyi tudtam kinyögni a konzolboltos havernak, hogy “de hát ez olyasmi, mint az Alone in the Dark”. Lévén PC-s téren ő nem volt tájékozott, egy akkori magazinban mutattam neki képeket(!) (hol volt még akkor a YouTube, de még csak otthoni internet is?). Mire közölte, hogy szerinte egyáltalán nem olyan, például ennek sokkal szebb a grafikája, meg menőbb is. Ezzel nem nagyon tudtam vitatkozni, úgyhogy ennyiben is maradtunk. A sorozat azóta hihetetlen ívet írt le, nyolc számozott epizód, megannyi spin-off és/vagy vadhajtás, s ne feledjük a remastereket, remake-eket.
Ezért foglalkozunk tehát a negyedik résszel, némileg megborítva a kronológiát. Mert a Capcom az utóbbi években elkezdte elővenni a korábbi epizódokat, hogy alaposan leporolva ismét a nagyközönség elé tárja azokat. A játék eredetileg 2005-ben jött ki és ez volt az akkori új generációs őrségváltás. A sorozat több fronton is szakított a hagyományokkal, fix kameranézetek helyett például már mozgó változatot használt és témailag is kissé eltávolodott a korábbi hangulattól. A zombis téma persze megmaradt és a korábbi történések sem lettek zárójelbe téve, viszont nagyon más környezetbe kerülhettek a játékosok, egy spanyol kis falucskába, ami eléggé eltért az Umbrella Corporation masszív jelenlétét mutató korábbi részekhez képest. Ami viszont talán legnagyobbat szólt, hogy a Resi 4 sokkal inkább volt akciójáték, sem mint túlélő horror. A gyökereit persze sosem tagadta meg, de nagyban észlelhető volt a változás.
Lehet pont ezek miatt szólt akkoriban nagyot, sokan mai napig a sorozat legjobb részének tartják. Házi Resi szakértőnk, Fonyesz már tesztelte a remake-et tavasszal (ha nem is lett a kedvence, de nagyon tetszett Neki), nemrég pedig az első DLC-t is. Hogy most mégsem Ő jelentkezik, annak oka van, mégpedig az a fránya két betű a cím végén. A Resident Evil 4 VR Mode ugyanis nem is egy új változat, hanem “csak” egy ingyenesen letölthető patch. Ezt a “kegyet” a japán fejlesztők már a hetedik és nyolcadik résznél is gyakorolták, s mivel a rajongók nagyon is helyeslően fogadták az ötletet, ezért valahogy mostanára standarddá vált. Egyetlen üröm lehet az örömben a virtuális valóság fanoknak, hogy az új változat csakis PSVR2-re készült el (ahogy a korábbiak is mindig az aktuális Sony sisakra – kicsit megtisztelve azon gyökereket, ahonnan a széria elindult).
Óriási a különbség az alapjátékhoz képest, pedig a grafika rosszabb lett (de ugye VR mércével nézve meg nagyon is ütős – örülnénk, ha ezentúl “csak ilyen szép” játékokat kapnánk futószalagon a headsetre). Az élmény azonban, hogy first person nézetből nyomulhatunk, ráadásul mintha csak ott lennénk, egy leírhatatlan varázst kölcsönöz az egésznek. Egyszerűen nagyobb a beleélési faktor, mint TPS-ben (a készítők azt a hasonlatot hozták, hogy amíg a 2D kijelzőkön csak irányíthattuk, itt mi magunk válhatunk Leonná). Mindkét kezünket szabadon használhatjuk, ami sok variációt hordoz magában a sima változathoz képest. A Kauser elleni harcban például két pengét is használhatunk, de a puzzle feladatoknál is jól jön a realisztikusabb tárgy forgatás, arról meg nem is beszélve, hogy guggolás közben is tudunk már lőni, ami szintén új lehetőségeket nyit meg egy-egy szituációban.
De beszélhetünk a PSVR2 nyújtotta előnyökről is. Teljesen egyedi élmény a Resident Evil 4 VR Mode-ban az adaptív ravaszoknak köszönhetően minden fegyver használata – “zongorázni lehet” a különbséget köztük. A környezetben történő robbanásokat, vagy csak szimplán a szél fújását szó szerint érezhetjük az arcunkon, a játék védjegyévé vált láncfűrészes támadás hárításánál pedig csak úgy repkednek körülöttünk a szikrák. A 3D audio meg csak a hab a tortán – nem csoda, hiszen a fejlesztő brigád a legtöbb hangot újra rögzítette a megfelelő hatás elérése érdekében, s néha valóban elég csak fülelni ahhoz, hogy tudjuk mi történik a közelben.
Igazából viszont azok az apróságok adják meg a hangulatot, amelyek nem nagy dolgok, de sokat adnak az egészhez. A zseblámpát például nem kell tartanunk, hanem a fejünkhöz van rögzítve és annak mozgatásával kényelmesen világíthatunk bármire. A fegyverek elérését testre szabhatjuk (szó szerint, vagyis megválaszthatjuk, honnan vehetjük elő azokat – igaz, én annyira nem éltem ezzel, mert megfelelt az alap beállítás). Ha pedig még olyan apróságra is ügyelünk, hogy a kés használat után visszatesszük a tartójába, akkor sokkal több ideig marad jó állapotban és lesz hasznunkra.
Ám nem csak pusztán áldást tartogat a Resident Evil 4 VR Mode, akad pár szituáció, ami kiránt kicsit az élményből, a játék ugyanis nem tudta teljesen levetkőzni TPS múltját. Az egyik ilyen, hogy pár szituációban, például a közelharci lehetőségeknél (melee), létrára mászásoknál, vagy nagy nehéz ajtók nyitásánál kiveszi a játék a kezünkből az irányítást és TPS-ben mutatja meg ezeket, külső nézetben (az előző Resi VR változatoknál ez kevésbé jelentett problémát, mert FPS volt mindkét esetben az alapanyag). Továbbá az átvezetők meg maradtak 2D-sek, ezek olyan hatást keltenek, mint egy vetítés, hiszen gyakorlatilag pont az az érzés, mintha egy vásznon játszódna előttünk az adott jelenet.
Kétségkívül egyedi élményt jelent a Resident Evil 4 VR Mode, a teljes kampányt letolhatjuk újra (a Separate Ways DLC, vagyis Ada Wong kalandja egyelőre nem elérhető, de ki tudja mit hoz a jövő) és ez teljesen másként csapódhat le akkor is, ha már az alapjátékot kivégeztük. Olyan extrákról, mint a 4K vagy ray tracing ugyan lemondhatunk, de cserébe sokkal testközelibb lesz a cselekmény. Maga a képernyőmozgatás, illetve haladás teljesen sima, nem voltam tengeribeteg egyik pontján sem a kalandnak. Azt viszont tudom, hogy egy szimpla fegyvertöltés is tud sokkal stresszesebb lenni, hiszen egy gombnyomás helyett végig kell haladnunk a folyamaton, mint a való életben (tár ürít, új kivesz a szütyőből, beillesztés, no meg ugye az élesítés). Mindezt úgy, hogy feldühödött falusiak loholnak utánunk vasvillákkal – feledhetetlen….
Legutóbb ezt teszteltük:
