Ennél csak jobb jöhet (Une année difficile), rendezte: Eric Toledano, Olivier Nakache, szereplők: Pio Marmai, Noémie Merlant, Jonathan Cohen, Mathieu Amalric, francia vígjáték, 120 perc, 2023., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
#mindmeghalunk
Az Életrevalók szerzőpárosának legújabb filmjében két lúzer a klímaharc élére áll, de korántsem hátsó szándék nélkül. Az Ennél csak jobb jöhet napjaink égető problémáival foglalkozik a maga szórakoztató és humoros módján, de nem használja ki teljes mértékben a benne rejlő potenciált.
2019. Black Friday. Környezetvédő aktivisták egy beváráslóközpontban megpróbálják megakadályozni az egyik üzlet kinyitását, de a rendőrök eltávolítják őket. A reptéri poggyászkezelő Albert Laprade ökölharcot vív egy lapostévéért, amit jó áron tovább akar sózni, csakhogy a vevő, Bruno Ambrosi házát éppen elárverezik. Mivel mindketten komoly anyagi gondokkal küzdenek, előbb a túlzott eladósodás ellen küzdő egyesület, majd teljesen véletlenül a bevásárlóközpontban akciózó aktivistákkal hozza őket össze a sors.
Utóbbi jó lehetőség arra, hogy hozzájussanak a gazdagok adományaihoz, legyen mit hordaniuk, enniük és inniuk, cserébe önkéntes munkát és az akciókban való részvételt várnak el tőlük. Bár néhányukban gyanút keltenek, a két lúzer egyre jobban kiveszi a részét a szervezet munkájából, még ha nem is a bolygónk megmentése iránti elköteleződés hajtja őket, hanem az egyik csinos önkéntesnek akarnak imponálni. A lány azonban csak akkor lenne nyitott egy komoly kapcsolatra, ha bolygónkat már megmentették, különben az egésznek nincs semmi értelme.
Egy nehéz év, szól az eredeti cím és egy ideig a magyar is ez lett volna, mígnem változtattak rajta. A film a francia elnökök szilveszteri köszöntőjével kezdődik, melyben kivétel nélkül mindegyikük elmondja, hogy egy nehéz év van mögöttük, na de majd jövőre. Aztán mégsem. Így megy egy hosszú évtizedek óta, de nem csak náluk, hanem mindenhol. Nem is tudom hányszor hallottam már életem során azt, hogy a gyerekemnek majd jó lesz, de ugyanezt mondták egykoron apámnak, nagyapámnak, de még a dédapámnak is. Mondanom sem kell, régóta nem hiszek ebben.
Egy filmes oldal alatt valaki azt írta róla, hogy ez egy ideális randifilm, ami talán igaz is lehet, Számomra az üzenet azonban nem más, mint hogy nem feltétlenül kell belépned egy szervezetbe, ha meg akarod d…ni a szervezet egyik csinos tagját. Máshogy fogalmazva, ezerféle módja van annak, hogy hülyét csinálj magadból egy nő miatt. Noémie Merlant egyébként nem rossz csaj, még ha egy kicsit kancsal is, valahol meg tudom érteni a férfi főszereplőket, főleg, amikor cicit villant, mert azokat tényleg nem kell korrigálni. Meg aztán a franciáknak mindig is jól állt ez a pajkosság, klímakatasztrófa ide vagy oda.
A szerző- és rendezőpáros éppen legújabb filmjük apropóján látogatott Magyarországra, ahol lehetett őket kérdezni és ők ezer örömmel válaszoltak. Programütközés miatt egy darabig vakartam a fejem, aztán lebetegedtem, így mindkettőről lemaradtam. Korábbi filmjeik (összesen nyolc), pl. a Volt egyszer egy nyár, a Samba, az Életrevalók, az Eszeveszett esküvő vagy a Különleges életek olyan társadalmi érzékenységről, humorról és szakmai hozzáértésről tanúskodnak, hogy a közönségtalálkozóról való távolmaradásom valószínűleg még sokáig bánni fogom.
Sokan nem hisznek a klímakatasztrófában, a globális felmelegedésben vagy egyszerűen csak úgy vannak vele, egyedül úgysem tudnak tenni ellene semmit, így inkább hozzá sem fognak. Manapság divat lett gúnyolódás tárgyává azokat, akik felhívják a figyelmet a régebben még közelgő, ma már egyértelműen jelenlévő veszélyre. Erre válaszul az aktivisták egyre drasztikusabb eszközökhöz nyúlnak, ami viszont tovább gerjeszti az irányukban érzett ellenszenvet és így tovább. A film a két lúzer történetén keresztül bemutatja az aktivisták munkáját és bár valóban furcsa embereknek állítja be az aktivistákat, a cél korántsem az, hogy az alkotók is gúnyt űzzenek belőlük, a humor sokkal inkább a figyelemfelkeltés eszközéül szolgál.
Az Ennél csak jobb jöhet egy humoros és szórakoztató film, de mégsem érzem annyira erősnek és maradandónak, mint a páros néhány valóban világszerte ismert és elismert alkotását. Komoly problémákat feszeget a kisember történetén és mindennapjain keresztül, miközben újfent görbe tükröt tart felénk és vannak jó pillanatai, de összességében ezúttal csak átlagosnak mondanám. Persze még így is klasszisokkal jobb, mint az utóbbi időben készült és a mozikat elárasztó francia akció-vígjátékok. 
