A levegő urai (Masters of the Air), kitaláló: John Orloff, szereplők: Austin Butler, Callum Turner, Anthony Boyle, Nate Mann, Barry Keoghan, amerikai történelmi drámasorozat, 1 évad, 9 rész (48-77 perc), 2024. 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Gary
A légi alakulat
Spielberg, Hanks és Goetzman a szárazföld és a víz után az eget is meghódítják, amikor legújabb közös vállalkozásukban egy bombázóalakulat mindennapjait mutatják be nekünk. A levegő urai a korábbi sorozatok színvonalát hozza, felhasználva az elmúlt évtized technikai, technológiai újításait, de ragaszkodva bizonyos régi értékekhez. A több évtizednyi filmes tapasztalat, valamint a fiatal színészek tehetségének és lendületének találkozása egy igazán látványos és szórakoztató sorozatot eredményezett.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kissrác, aki élt-halt a repülésért és a filmekért. Teltek-múltak az évek és bár nem lett sem pilóta, sem pedig filmes, a kissrác felnővén bő egy évtizedre maga is egyenruhába bújt, majd elkezdett filmekről és repülőgépekről írni különböző szaklapokba és az internetre. Szerencsésnek mondhatja magát, mert a filmek és a repülés iránti rajongás révén rengeteg érdekes helyre eljutva nagyszerű emberekkel ismerkedett meg. Itt az ideje, hogy bevalljam: rólam van szó.
Korszaktól és helyszíntől függetlenül a háborús filmek mindig is közel álltak a szívemhez, amelyikben repülő (is) van, az különösen. Nem tudom, mennyire illik a Ryan közlegény megmentését a klasszikusok között emlegetni a maga 26 évével, de abban szerintem sokan egyetértünk, hogy a műfaj egyik legjobbja. Amivel mi nézők különösen jól jártunk, az Steven Spielberg és Tom Hanks barátsága, mely elhozta nekünk Az elit alakulat és a The Pacific – A hős alakulat sorozatokat (aki esetleg még nem látta, előbbi az európai, utóbbi a csendes-óceáni hadszíntérre kalauzol el minket). Valószínűleg nem csak engem töltött el nagy izgalommal, amikor híre ment, hogy ők ketten és Gary Goetzman producer egy második világháborús bombázóalakulatról szóló sorozaton dolgoznak. (Maga az ötlet egyébként még 2012-ban merült fel és különböző okok miatt szenvedett egy évtizedes késedelmet.)
A levegő urai szereplőit valós személyekről mintázták, akik az európai hadszíntéren B-17 bombázókkal repültek. Feladatul azt kapták, hogy fényes nappal, kezdetben vadászkíséret nélkül a német háborús infrastruktúrát támadják, miközben heves légvédelmi tűzzel és az akkor még jelentős erőt képviselő Luftwaffe vadászgépeivel kellett szembenézniük. Bár a repülő erődök nevükhöz méltóan bőségesen el voltak látva önvédelmi fegyverekkel és korszerű navigációs berendezéssel is felszerelték azokat, a 100. Bombázó Csoport hatalmas veszteségeket szenvedett a bevetések során, emiatt Véres Százasnak is nevezték őket.
A cselekmény – a The Pacific – A hős alakulathoz hasonlóan – Donald L. Miller életrajzíró és történész könyvén alapul, melyet archív dokumentumok, emlékiratok, visszaemlékezések és riportok alapján felhasználásával írt meg kellő alapossággal. A könyvet John Shiban (X-akták, Totál szívás, Ozark) és John Orloff (Az elit alakulat, Hatalmas szív, Az Őrzők legendája) adaptálták televízióra, a rendezők között pedig olyanokat találunk, mint Cary Joji Fukunaga (A törvény nevében), Anna Boden és Ryan Fleck (Marvel kapitány), Timothy van Patten (The Pacific – A hős alakulat) vagy az Oscar-jelölt Dee Rees (Mudbound). A zenét Blake Neely (Te, Flash – A Villám, Spencer) szerezte, a vágáson és a fényképezésen pedig többen osztoztak, akiknek nevéhez számtalan nívós sorozat és mozifilm fűződik (többen együtt is dolgoztak bizonyos produkciókon).
A sorozat tulajdonképpeni két főszereplője John „Bucky” Egan (Callum Turner) és Gale „Buck” Cleven (Austin Butler), akik már korábban, a kiképzés alatt – életre szóló – barátságot kötnek egymással. A bázison elég nagy a fluktuáció, egyes szereplők életüket vesztik vagy máshova vezénylik őket, míg helyükre mindig újak érkeznek. Később csatlakozik a csapathoz Robert „Rosie” Rosenthal (Nate Mann), aki páratlan pilóta tudásával és emberségével hamar kivívja mindenki tiszteletét, de a Barry Keoghan által megformált Curtiss Biddickért is izgulhatunk. Rajtuk kívül természetesen rengeteg más is részt vesz a bázis mindennapi életében, illetve a háború előrehaladtával angolokat, franciákat, hollandokat, németeket, szovjeteket és a kizárólag afro-amerikaiakból álló Tuskeege alakulat pilótáit is megismerhetjük, na meg számos nőt, akik ugyancsak szolgálatot teljesítenek itt, miközben elrabolják a fiúk szívét.
Érdekes, egyben hatásos fogás, hogy a történet nem a pilóták szemszögükből kerül bemutatásra, hanem Harry Crosby (Anthony Boyle) az, aki végig kommentálja a látottakat, hallottakat. Crosby talán az egyik legjobb navigátor, ám a bevetések közben rendszeresen elfogja a rosszullét, így hamarosan új beosztásban találja magát, ő lesz az, aki megtervezi a bombázók útvonalát és a földre szegezve, a bázisról szurkol bajtársainak. Egyszerre érzi a tehetetlenséget, amiért nem repülhet a fiúkkal, ugyanakkor hatalmas nyomás nehezedik rá minden földön meghozott döntésével. Az ő saját története gyakorlatilag egy külön szálat kap a nagy egészben.
9 részen át követhetjük nyomon a bevetéseket, a bevetések közötti, cseppet sem unalmas hétköznapokat, valamint a lelőtt személyzet kálváriáját, ahogy üldözik, bújtatják őket vagy éppen hadifogolytáborokban sínylődnek. Az elején kicsit megijedtem, mert egyik bevetés követte a másikat és egy idő után úgy voltam vele, ha láttál egyet, akkor láttad az összeset. Felszállnak a bombázók a bázisról, elrepülnek a célig, ott megpróbálják ledobni a bombákat, miközben minden irányból lőnek rájuk. Aki túléli és repülőképes marad a gépe, az visszatér a bázisra. A dolog ott válik izgalmassá, amikor egymást érik a veszteségek és új személyzet érkezik, ami magában hordozza a feszültséget, akárcsak az angol pilóták jelenléte, akik az eltérő stratégia miatt (éjszakai bombázások) arányaiban kisebb veszteségeket szenvedtek el.
A lelőtt bombázók életben maradt legénységének története lehoz minket a földre. Láthatjuk, ahogy a német lakosságból hogyan illan el a fanatizmus és a gyűlölet és alakul át kiábrándultsággá és kétségbeeséssé. Láthatjuk az életüket kockáztató ellenállókat és spicliket, az egyre közeledő szövetségeseket, a menekülő civileket, a koncentrációs táborokat, a rommá lőtt városokat, a felszaggatott vidéket, az utakat, szántőföldeket, erdőket és mezőket. A hadifogolytáborok őrei egyre idegesebbek és következetlenebbek lesznek, ahogy összeomlik a náci Németország és hadigépezete. A bajtársak közül sokan nem térnek vissza, a többiek szedelődzködnek vagy az éhező és nélkülöző embereket látják el az égből, új szerepkörben bemutatva a korábban halálos terhet cipelő bombázókat.
Az idő múlásával egyre kevesebben vannak azok, akik még harcoltak a II. világháborúban. Bár az alakulat tagjai között volt olyan, aki csak néhány éve hunyt el százéves korában, a többség már hosszú ideje nincsenek köztünk. Az egyes részek elejéről így hiányoznak a visszaemlékezések, azt, hogy mi történt a szereplőkkel a háború után, csak a sorozat legvégén tudjuk meg és csak fotókat látunk. A sorozat mellé kapunk egy 62 perces dokumentumfilmet is A Véres Százas címmel, így az általam leírtak újabb ismeretekkel és érdekességekkel bővülnek.
A levegő urai hozza a korábbi sorozatok színvonalát, miközben egy új közeget, a légteret és az ott vívott csatákat, valamint a bombázógépek legénységének mindennapjait mutatja be. Számítógépes animáció ide vagy oda, grandiózus vállalkozásról van szó, mely igyekszik megidézni a kort és megteremteni a kellő atmoszférát. Árgus szemekkel figyelve biztosan találnék benne hibát és pontatlanságot, de nem teszem, mert beszippant a sorozat, hiába tudom, hogy tulajdonképpen az akkori ellenségről van szó, hiszen nagyapám is a másik oldalon harcolt. A repülő erődöket az utolsó csavarig megismerjük, több is készült a sorozathoz, természetesen úgy, hogy a rendkívül szűkre szabott belsőtérben, ha nem is kényelmesen, de forgatni lehessen. Az alkotók méltó emléket állítanak a hős pilótának és az alakulat összes tagjának, az utolsó rész pedig megkoronázza az egészet. A színészi játék elismerést érdemel, Austin Butler Elvis és Feyd-Rautha után zsigerből hozza a karakterét, csibészes mosolyával még Tom Cruise-ra is ráver.
