Fejlesztő: SOFTSTAR ENTERTAINMENT; Kiadó: PQube; Platform: PC, Xbox One, Xbox Series S/X, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch
Itt van az ősz, végre lehet nyugodtan rettegni a szobánk sötétjében, melyhez különleges alap lehet a The Bridge Curse 2: The Extrication.
A távol-keleti horroroknak volt egy kisebb felvirágzása a 2000-es években, azonban, amilyen gyorsan érkezett a lendület, olyan sebességgel hunyt is ki. Jobbnál jobb filmek és játékok láttak napvilágot, vagyis igazából mindig is ott voltak ezek, csak ezelőtt korlátolt mennyiségben jutottak el hozzánk. Persze ez a felvirágzás nem volt túlságosan hosszú életű és bár manapság is előkerül néhány ilyen, vagy éppen nagyon is hasonló műremek, azért többnyire perifériára szorultak ezen alkotások. Azonban van egy szűk réteg – na persze nem itthon – aki piacot jelent az ilyen cuccoknak, így a 2022-ben megjelent The Bridge Curse: Road to Salvation is megérett a folytatásra, ami első körben PC-re majd végre konzolokra is megérkezett az idei halloween előfutáraként. Bár a Silent Hill 2 újragondolása nagyon magasra tette a lécet, azért a The Bridge Curse 2: The Extrication is okozhat néhány nem várt, ám kellemes percet a tisztes publikumnak.
Az első részt ismerőknek az alapvetés ismerős lesz, ugyanis a helyszínként ugyanúgy a Wen Hua Egyetem falai fognak szolgálni. Ezúttal is több szálon, több szemszögből követhetjük az eseményeket. Adott egy élete cikkét hajhászó riporter és néhány film tagozatos diák, akik egyazon éjszakán próbálják a suliban hírhedtté vált paranormális eseményeket feltárni. A történet alapját újfent a tajvani mitológia és szellemtörténetek adják, ami egyedi ízt ad az arra éhes közönségnek. A játék egészen ijesztő, kellemesen építgeti a hangulatot és a jumpscare-eket sem használja túl, még éppen a jó ízlés határain belül marad. A The Bridge Curse 2: The Extrication története szépen bontakozik ki és a különböző karaktereket irányítva ügyesen össze is érnek a szálak, de ennek ellenére nem egy igazán emlékezetes narratíva, amolyan egyszer fogyasztható kategória, igazi B filmes érzést kelt.
A The Bridge Curse 2: The Extrication játékmenete nem sokat változott az előző részhez képest, ugyanúgy egy belső nézetes sétaszimulátort kapunk, némi fogócskával és logikai feladványokkal kiegészítve. Meg kell mondjam annak ellenére, hogy mennyire nem voltam elégedett az első rész feladványaival, itt egész szórakoztató és ötletes megoldások születtek. A folyamatos le és fel sétálgatást, roppant fantáziátlan menekülős szekvenciákkal egészítették ki, ahol a lányok esetében egy lámpással még vissza is vághatunk az üldözőinknek. Ám nem árt észben tartani, hogy ezzel csak egy rövid időre bénítjuk meg az ellenfelet és slusszpoénként még a lámpás újratöltését is meg kell várnunk. De persze az igazán szivatós részek nem ezzel a mechanikával, hanem a ránk néznek és nem mozdulhatunk “bohóckodással” fognak telni.
A játék technikai fronton sem túl acélos, inkább a középszer felé hajlik a grafikai megvalósítás. Félre ne értsen senki, nem mondanám csúnyának a Series X-en a kb. 5-6 órás végigjátszás alatt látottakat, de ezek a természetellenesen csillogó, plasztikus karakterek és az élettelen, merev környezet egyszerűen nem mutat jól ebben a generációban. Az üdvösséghez ennél már több kell, ez csak a futottak még kategóriára elég. Audió fronton azért egy fokkal jobb a helyzet, fülessel játszva adnak a hangulatnak és az apró neszek, zörejek, a szellemek által kiadott hangok nagyban hozzájárulnak a The Bridge Curse 2: The Extrication egyedi és amúgy egészen élvezetes hangulatához.
Összességében tehát a The Bridge Curse 2: The Extrication nem egy rossz játék, csak éppen nem is annyira jó, hogy kiemelkedjen a középszerűségből. Kellemes kis borzongást nyújt a rövidke története során, de garantálom, hogy még a zsáner kedvelői sem ülnek majd le elé még egy körre, másnak pedig nem is merem nyugodt szívvel ajánlani, mert az egyedi ázsiai aroma átjárja elejétől végéig, ami valószínűleg sokaknak nem lesz éppen a szíve csücske.
Legutóbb ezt teszteltük:
