Fejlesztő: Guerrilla Games, Nixxes Software; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PC, PS5
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy belevág-e a Horizon Zero Dawn Remaster játszásába, de az leszögezhető, hogy a felújítás összhatása pofásabb lett.
Csaknem nyolc éve már, hogy a Guerrilla Games mindenki nagy meglepetésére vállalt egy merészet és a biztosnak tűnő Killzone sorozat helyett egy vadi új franchise-t indítottak. Persze benne van a pakliban, hogy a Helghastes lövölde ugyan népszerű volt, de sohasem jelentett akkora áttörést, hogy klasszikusként hivatkozzunk rá. A csapat erősen megfáradt az FPS gyártásban és a végeláthatatlan részek kalapálása során. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy jót tett nekik a váltás, ahogy nekünk játékosoknak is. Igazi win-win szituáció lett a végeredmény, ahol az újonnan indított sorozattal mindenki jól járt.
A Horizon Zero Dawn jött, látott és győzött. A világvége után, csaknem a középkorba visszasüllyedő emberiség harca a robotdínókkal, s ennek tetejébe a számkivetettséggel küzdő amazon, Aloy küzdelmei is nagyon izgalmas táptalajt jelentettek, hát még a háttérsztori, amely azt csepegtette szépen lassan, hogyan is jutott idáig a bolygó és lakossága. Játékmechanikailag ugyan nem mutatott igazán újat a Guerilla munkája – lehet mondani, hogy jó helyekről inspirálódtak, s egy szépen összerakott, tisztes iparosmunkát alkottak meg – azzal azonban nehéz vitatkozni, hogy mind látványban, mind hangulatban egyedülálló volt a játék.
Aztán kiadásra került a Frozen Wilds bővítmény, ami méretes formában egészítette ki az eredeti kalandot, hogy kevéssel ezután egy Complete Edition is napvilágot lásson, ami immár a teljes csomagot tartalmazza. 2022-ben ugyanez a sorminta ismétlődött meg a folytatással, előbb a Horizon Forbidden West jött ki, aztán a Burning Shores DLC, végül újra az ezeket összegző kiadás. Tavaly pedig kaptunk egy VR spin-offot a Horizon Call of the Mountain személyében, Aloy vendégszerepelt olyan játékokban (ha csak néha skinként is) mint a Fortnite, a Genshin Impact vagy a Monster Hunter: World, időközben pedig már a tesztlaborunkban duruzsol a LEGO Horizon Adventures is, amely a népszerű építőkockák világába viszi el a sztorit. Felmerül a kérdés, hogy nem sok ez egy picit?
A remasterek amúgy sem olyan népszerűek mostanság, pláne ha egy épphogy hétéves játékra húzzák rá. Megfogalmazom tehát sokak (s egyben a saját) bejelentés kori félelmét: mi szükség is volt a Horizon Zero Dawn Remaster létrejöttére? Pláne hogy a PS5 megjelenésekor egy patch is érkezett az eredeti kalandhoz, amely elhozta a 60 FPS élményét, ha bárkinek a PS4-es, amúgy nagyon is pöpec kiadás nem felelt volna meg. Ha úgy vesszük, hogy már játszottunk vele, akkor lehet hogy nem sok. De érdemes inkább azt is számításba venni, hogy vannak akik először élik át a kalandot, esetleg szeretnék újrajátszani (akár a nemrég megjelent PS5 Pro masinán) – nekik ez a változat ideális, mondhatni ők a célközönség.
A Nixxes (merthogy a felújítás mögött bizony a Sony házi portoló stúdiója áll) tényleg remek munkát végzett, noha a tevékenységük kizárólag szépészeti, a játék és játszhatósága (ahogy a sztori is természetesen) maradt mindenben a régi. Sokkal részletesebb, buja növényzetet varázsoltak a helyszínekre, megoldották az eredeti béna víz problémáját (tehát most már ezekre a felületekre is jó ránézni), de részletesebbek lettek a karakterábrázolások is, amihez 10 órányi új motion capture felvételt is készítettek, hogy ne legyenek annyira robotikusak a szereplők. Összességében elmondható, hogy a Horizon Zero Dawn Remaster a második rész szintjére lett felhúzva látványban, de több helyen olyan dolgokba is belenyúltak, hogy több állat szaladgál a tájakon, vagy több NPC a városokban – élettel telibb a világ. Pláne, hogy az új bevilágításnak köszönhetően egészen új karaktert kaptak egyes helyszínek, vannak lokációk amikre tényleg sokkal jobb ránézni.
Új tartalmat azonban ne keressünk. Amíg a The Last of Us Part II Remastered esetében legalább kaptunk apróbb újdonságokat (új játékmód, rendezői kommentár, külön gitár minijáték), itt sajnos semmi extra nem jár. Olyannyira, hogy még magyar felirat sem készült (ugyanis az eredetihez sem volt). A DualSense lehetőségei mondjuk ki vannak használva, főleg a haptikus visszajelzés és az adaptív ravaszok, valamint a szokásosnak mondható Quality mód (30FPS / 4K felbontás) és Performance mód (60 FPS / minimum 1800p) sem hiányzik. Az egész móka nyomott áron, mindössze 18800 Ft-ért vihető, illetve a PS4 változat tulajdonosai 3800 Ft-ért upgrade-elhetnek, ami azért nem nagy ár. A save game transfer természetesen adott, így akár ott folytathatjuk, ahol anno leraktuk, vagy nekiugorhatunk egyből a New Game +-nak.
Szokásos dilemmát feszeget tehát a Horizon Zero Dawn Remaster – venni vagy nem venni? Nos, mivel a játék nem lett rosszabb, sőt csak szebb, ezért nem is kérdés, hogy ha valakinek szüksége van rá, akkor egyértelműen az utóbbi a jó válasz (a legjobban amúgy talán a PS5 Pro-ra beruházók profitálhatnak az új változatból). A kérdés azonban sokkal inkább az, hogy mindenki egyértelműen célközönség-e? Erre viszont egy egyértelmű nem jár. Így ne is kezdjünk hitvitát abból, hogy miért készült el ez a verzió. A Sonynak megvan az apparátusa arra, hogy ezeket valakivel lefejlessze, tehát az eredeti csapatot valószínűleg nem akasztotta meg a dolog, akár a harmadik részen, akár a pletykált MMO-n ügyködnek. Addig is legalább van mivel nyomulnunk.
Legutóbb ezt teszteltük:
