
Nagyon beteg szabadság
Úgy tűnik, Luc Besson cége, az EuropaCorp a pénzügyi szerkezetátalakítást követően ugyanott folytatja, ahol korábban abbahagyta. Hol van már a Taxi, A szállító vagy az Elrabolva első (és talán második) részeinek humora, izgalma, karaktereinek szerethetősége és a mélységet ugyan nélkülöző, de szórakoztató cselekménye? 14 év alatt 80 film, ez mindent elmond. A Hétvégi hajsza tisztességes iparos munka, mely egzotikus helyszínre viszi a jól megkoreografált verekedéseket és autós üldözéseket, miközben színészeit elsősorban fizikálisan dolgoztatja meg. Igazi bűnös élvezet logikai és dramaturgiai bakikkal, ami egy estére elfelejteti velünk a taposómalmot és a szürke hétköznapokat. 


A Hétvégi hajsza – tehát – elsősorban az akcióval és a humorával operál, cselekménye, a karakterek és a párbeszédek nincsenek túlbonyolítva. Logikai és dramaturgiai bakikból nincs hiány, de elvitathatatlan, hogy a legtöbbször nem kínomban, hanem tényleg azért nevettem, mert amúgy egész jól elszórakoztam vele…rajta. Egy fárasztó nap után kikapcsolni az agyad és beülni rá tökéletes program, ha már unod a független izlandi művészfilmeket. Nem hozza a Luc Besson felügyelte régi filmek báját és színvonalát, nem fogjuk újra és újra nézni, mint ahogy folytatást is tök felesleges lenne belőle csinálni, de bűnös élvezetnek pont megfelel. Mivel az egyetlen fordulat az előzetesben elhangzik, aki szeretne egy minimális meglepetést a film nézése közben (1-2 percet nyerve magának), az inkább ne nézze meg.


