Taxi 5 – kritika


Taxi 5, rendező: Franck Gastambide, szereplők: Franck Gastambide, Salvatore Esposito, Sabrina Ouazani, francia akció-vígjáték, 90 perc, 2018. (12)

Általános riadó!

20 évvel az első és 11 évvel a negyedik rész után itt a Taxi 5. Az autó – hellyel-közzel – a régi, viszont majdnem mindenki más lecserélődött és bizony ebből látszik, hogy ez az egész nem csak egy korántsem átlagos fehér taxiról szólt, a sikerhez kellettek a szerethető karakterek is.

Sylvain Marot (Franck Gastambide) a párizsi rendőrség ásza, akinek bérelt helye van a Zsaru Magazin címlapján. Sajnos azonban a fegyverét képtelen a tokjában tartani, így amikor összefekszik a prefektus feleségével, a marseille-i önkormányzati rendőrségnél találja magát. A helyi erőt a megszelídült, deres halántékú Alain (Edouard Montoute), egy nimfomán dagi csaj, egy idegbeteg, egy idióta és egy törpe képviseli (a szolgálati jármű – nem tévedés – egy Dacia Logan MCV).

Leírni is szörnyű, 20 éve mutatták be a Taxi című filmet, de a Taxi 4 óta is 11 év telt el. A projektet most leporolták, de szó szerint, a jármű azóta ugyanis valahol Észak-Afrikában fut. Daniel Miamiban él, Émilien már nem rendőr, nagyjából ennyi említést tesznek róluk. Gibert (Bernard Farcy) azóta már polgármester és alig van haja, de két dolog nem változott, ugyanúgy szívügye a rendőrség – különösen a beképzelt nemzetiekkel szemben – és ugyanolyan idióta, mint eddig. Nem elég, hogy a városban egy olasz banda fosztogat, az akcióhoz szupersportkocsikat használnak, így szinte lehetetlen elkapni őket (néhány korrupt zsaru is segíti őket). Sylvain vissza akar kerülni Párizsba, ott is az elitbe, ezért villantania kell. Kapóra jön neki a béna Uber sofőr Malik (Eddy Maklouf), aki történetesen Daniel unokaöccse és tudja, hol találnak egy gyors autót. A legendás taxi már nem mai gyerek – egy Ferrari 458-cal és egy Lamborghini Aventadorral összehasonlítva pláne nem az -, de semmi gond, a csinos Samia (Sabrina Ouazani) igazi XXI. századi fenevadat csinál belőle.

2016-ban jelentette be a gyártó EuropaCorp, hogy elkészíti az ötödik részt, a forgatókönyvíró-rendező Franck Gastambide magára osztva a főszerepet csapott bele a lecsóba. A Pattaya és a Pornó a házban nálunk nem került bemutatásra, így sajnos megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom azt a hírt, hogy ezekkel érdemelte ki a bizalmat, minden esetre nagy Taxi és Luc Besson rajongó. Naceri és Diefenthal nem vettek részt a produkcióban, utóbbi már régen elengedte ezt a szerepet. Csetlő-botló, de a rosszfiúk (és lányok) felett mindig győzedelmeskedő figuráival a Taxi családi mozi volt. Itt voltak nekünk a büszke franciák, akiknek a szájából a japó vagy a fritz egyáltalán nem úgy hangzott, hogy abból később diplomáciai botrány legyen. Sebesség, szerencsés és kevésbé szerencsés autók, jó zenék, a szexi Petra, a kétbalkezes Émilien és csupaszív anyukája, a nagyszájú Daniel, a szépséges Lilly, Bertineau tábornok, katonák, rendőrök és robogós pizzafutárok. A csacska cselekmény a maga vállalható poénjaival korra és nemre való tekintet nélkül mindenkit szórakoztatott. A szerethető figurák távolmaradása (Gibert jelentősen alulmúlja egykori önmagát) és a korábbiaknál sokkal kevésbé működő pöcsméregetés után néhány vicces és üldözős jelenet menti meg a filmet attól, hogy ne csak egy fosós-hányós francia Halálos iramban legyen francia-arabokkal.

A franciák állítólag szerették és folytatásban gondolkodnak. Gastambide nagyon szívesen elkészítené a hatodik részt, amire azóta már Naceri is bejelentkezett (neki egyébként is voltak furcsa dolgai és kijelentései az elmúlt években). Tény, van még a sztoriban potenciál, ott van a cowboynak öltözött, amerikai izomautós banda, a dél-koreaiak 7 év garanciával, vagy az oroszok a Ladáikkal. A szinkron viszont tényleg jó.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Kutyák szigete - kritika
Következő cikk Filmes lények gyomrában csücsülő karakterek lenyűgözően illusztrálva