Az új, és ha minden igaz, utolsó Indiana Jones film kapcsán visszatekintünk a karakter és különös tekintettel az első rész megszületésére, továbbá vérbeli régészek módjára az eddigi alkotásokat is egy kicsit leporoljuk és véleményezzük.
„Szivem küldöm, ez ó frigy-ládát
S kivánok harcos, jó napot
Véreim, ti dübörgő ezrek
Tagadjatok meg, mégis-mégis
Én a tiétek vagyok”
(Ady Endre: Küldöm a frigy-ládát)
1977 májusának végén George Lucas elutazott Hawaiira amolyan babonás jelleggel, ugyanis rettegett tőle, hogy Csillagok háborúja című, frissen bemutatott filmje megbukik a mozipénztárakban. Ráadásul a rendezés alaposan odavágott az egészségének, úgyhogy igencsak ráfért a pihenés a szigetállamban. Vele tartott barátja, Steven Spielberg is, aki ugyan épp a Harmadik típusú találkozások című filmjének munkálatai közepén járt, de kivett egy pár szabadnapot, hogy megfelelő támaszt nyújthasson leharcolt cimborájának. Miután befutottak az első pozitív kritikák és nézettségi adatok a Star Wars-ról, Lucas végre egy kicsit megnyugodott, és lement Spielberggel a tengerpartra lazulni. Nekifogtak egy homokvár megépítésének, és közben arról beszélgettek, hogy legközelebb min fognak dolgozni. Spielberg megjegyezte, hogy már régóta szeretne rendezni egy James Bond filmet, mire Lucas megnyugtatta: „nincs szükséged arra, hogy Bond filmet készíts, van egy sokkal jobb ötletem. Írtam egy forgatókönyvvázlatot, aminek a főszereplője egy régész kalandor. Úgy hívják, hogy Indiana Smith.”
Na de ehhez egy kicsit vissza kell mennünk négy évet az időben. 1973-ban, az Amerikai graffiti bemutatóját követően Lucas már gőzerővel dolgozott a Star Wars forgatókönyvén, és még emellett is volna energiája arra, hogy kitaláljon egy másik történetet. Egy olyan karaktert alkotott meg, aki főállásban régészprofesszor, mellette viszont egy hamisítatlan kalandor, aki akár vért, könnyet és verejtéket sem sajnálva hajtja fel az elveszettnek hitt műkincseket az egyetemi múzeum számára. Az elsődleges inspirációt állítólag egy régi Zorro poszter jelentette Lucas számára, és ekkor még nem Spielberggel vitatta meg ötletét, noha már évek óta jóban voltak, hanem Philip Kaufmannel. Ő javasolta Lucasnak a Frigyládát mint alapötletet – állítólag volt egy fogorvosa, aki a szabadidejében régészettel foglalkozott, és megszállottan kutatta a témát. Elkezdték együtt kidolgozni a történetet (a Raiders Of The Lost Ark cím állítólag már ekkor megvolt), és Lucas szerette volna, ha Kaufman rendezi majd meg a filmet, ő viszont megkapta A törvényenkívüli Josey Wales című western rendezését, és kiszállt a projektből.
Az ezt követő időszakban Lucas-t annyira lefoglalta a Star Wars, hogy ő sem tudott energiát fordítani a régészkalandorra – egészen addig, amíg meg nem építette a fent említett homokvárat Spielberggel. Együtt kezdtek el agyalni újabb ötleteken, melyek közül párat Spielberg egyből megszült: például az ő javaslata volt, hogy a karakter vezetékneve ne Smith, hanem Jones legyen. Az Indiana egyébként nem volt más, mint Lucas kutyájának a neve – a hűséges állat korábban egy másik legendás karakternek, Chewbaccának is ihletet nyújtott. Az Indiana Jones névvel az volt a két filmes legenda szándéka, hogy a keresztnév ritka legyen és nőies, míg a vezetéknév gyakori. A karakter Lucas vázlataiban amolyan James Bondos nőcsábász volt, ám Spielberg ezen is változtatott.
Egy darabig nehezen indult be a projekt, mert Spielberg nekiállt a Meztelen és bolondoknak, míg Lucas-t A Birodalom visszavág munkálatai kötötték le. Utóbbi az Indy-sztorihoz leszerződtette forgatókönyvírónak Lawrence Kasdant, aki nem mellesleg a Birodalom szkriptjét is megírta. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy bármennyire is felkapott filmesnek számított Lucas és Spielberg akkoriban, mégis nehezen találtak stúdiót a közös projektjükhöz. Ehhez persze hozzájárult az, hogy a Meztelenek és bolondok csúnyán elhasalt a pénztáraknál, Lucas pedig mindkét Star Wars filmjével jócskán túllépte az eredeti költségvetést, ezért ilyen szempontból kifejezetten rossz volt a hírneve Hollywoodban. A producerek és a filmstúdiók vezetői túl ambiciózusnak találták az Indy szkriptet, ezért Lucas és Kasdan több nagyszabású jelenetet is kiszedett belőle – ezek a későbbi filmekben köszöntek vissza. A stúdiófejeknek az sem tetszett, hogy Lucas komoly részesedést szeretett volna magának a bevételből, miután a Star Wars esetében erre nem volt lehetősége, bár a filmhez kapcsolódó merch termékekből nagyon szépen megszedte magát. A forgatáshoz megalapította a Lost Ark Productions nevű céget, a projektet pedig végül a Paramount Pictures vette a szárnyai alá.
Kasdan folyamatosan gyártotta a vázlatokat, melyek nem az akkori jelen időben játszódtak – ő is tudta jól, hogy az emberek sokkal jobban el tudnak fogadni egy korábbi korban létező kalandort, Spielberg meg amúgy is egy reinkarnálódott 1930-as évekbeli rendezőnek tartotta magát. Közben gőzerővel zajlott a színészek kiválasztása is. Lucas első kiszemeltje Harrison Ford volt, de nem akarta, hogy a neveik túlságosan összenőjenek a közvélemény számára, ráadásul azt gondolta, hogy akárcsak a Star Wars esetében, úgy Ford ezúttal sem fog aláírni három filmre (Lucas itt is trilógiában gondolkodott). 
Így hát beindult egy hosszú casting folyamat, melynek keretein belül állítólag nem kevesebb, mint 250 színész ment el Indy olvasópróbájára. Közöttük volt Don Johnson, Tim Matheson, Peter Coyote és még a Knight Rider előtt álló David Hasselhoff is, a legjobban viszont Tom Selleck teljesített. Vele már lényegében meg is egyeztek, viszont ő akkor már leszerződött a Magnum című sorozathoz, melynek producerei nem engedték meg neki, hogy más projektekben részt vegyen – így a világ szegényebb lett egy bajuszos Indiana Jonesszal. Lucas végül mégis felkérte Fordot, aki igent mondott; főleg, miután kialkudott magának egy hétszámjegyű gázsit és némi részesedést a bevételből.
Marion szerepére sokáig Debra Winger volt a legesélyesebb, rajta kívül pedig olyan színésznők vettek részt a meghallgatásokon, mint Sean Young (ő egy év múlva játszhatott Ford mellett a Szárnyas fejvadászban), Dee Wallace és Michelle Pfeiffer. A főzőcskézésekkel tarkított castingeken végül Karen Allen szerepelt a legjobban a nepáli jelenetben nyújtott alakításával – egy alkalommal egyébként jobb híján maga Spielberg öltötte fel a kalapot és játszotta el Indy szerepét. Sallah karakterét eredetileg Danny DeVito alakította volna, de őt sem lehetett „kivásárolni” a sorozatából, a Taxiból – az alacsony színész pár évvel később egy hasonló kalandfilmben, A smaragd románcában bukkant fel. Az egyiptomi karakterre, Sallah-ra végül az igencsak más alkatú és fiatalkorában évekig Afrikában élő John Rhys-Davies szerződött le. Klaus Kinski visszautasította Toht szerepét, akárcsak Roman Polanski, aki már eleve furcsa választás lett volna, származásának ismeretében.
Ford megtanult bánni az ostorral, és mint később elmesélte, a valóságban egyáltalán nem fél a kígyóktól. Ellentétben Lucasszal – a kígyófóbia miatta került be a forgatókönyvbe, és ő nem is volt hajlandó részt venni azoknak a jeleneteknek a felvételén, ahol a hüllők szerepeltek. És ha már a forgatásnál tartunk: a tunéziai munkálatok alaposan megviselték Spielberget, és ő ugyan a magával vitt konzervek miatt megúszta a gyomorbajt, de a stábból rengetegen megbetegedtek a helyi víz és ételek miatt. A film legendás „párbajjelenete” is ennek volt köszönhető: az eredeti tervek szerint Indy hosszasan küzdött volna meg az egyiptomi kardforgatóval, de részben Ford rosszulléte miatt találták ki a helyszínen a viccesnek vicces, bár nem éppen píszí lepuffantást.
Tunézián kívül Angliában, Hawaiin és Franciaországban is zajlottak a munkálatok – utóbbi helyszínen ugyanott, ahol a szintén akkoriban forgó Das Boot vízi jelenetei. Spielberg különböző kulcsjelenetekben is bejátszott magasztos komolyzenét: a térképszobában, illetve akkor, amikor Indy és Sallah kiemeli a Frigyládát a helyéről. Ha már a ládánál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a filmben elhangzottakkal ellentétben nem is annyira Hitler, hanem inkább Himmler volt a megszállottja az okkultizmusnak és az ókori műkincseknek.
Az elveszett Frigyláda fosztogatói 1981. június 12-én debütált az amerikai mozikban, ahol a riválisa a Superman II volt. Lucasék viszonylag keveset költöttek promócióra, így a film amolyan sleeper hitnek bizonyult, vagyis fokozatosan hódította meg a mozikat, hogy aztán minden idők egyik legnagyobb bevételű produkciójává váljon. Csupán a Cápa és az első két Star Wars hozott nagyobb bevételt, úgyhogy verhették a fejüket a falba azok a stúdióvezetők, akik pár évvel korábban visszadobták a forgatókönyvet. A kilenc Oscar-jelölésből öt díjat begyűjtött a film, a technikai kategóriákban. Hatása hamar kézzel fogható volt: az elkövetkezendő években számos hasonló kalandfilm bukkant fel a mozikban, melyek közül A smaragd románcán kívül nem igazán volt értékelhető alkotás. Azért a rend kedvéért felsorolunk párat: ilyen volt A Nílus gyöngye, Az elveszett idő kalandorai, a két Quatermain film vagy a Chuck Norris nevével fémjelzett Tűzjáró. Sajnos némelyik produkcióban ezek közül maga Rhys-Davies is szerepelt. A Frigyláda, noha a múltban játszódott, mégis megteremtette a modernkori kalandfilm műfaját, és olyan későbbi produkciókra is nagy hatást gyakorolt, mint A múmia vagy A nemzet aranya.
Az utólag már Indiana Jones And The Raiders Of The Lost Ark címre hallgató klasszikust az Empire magazin 2008-ban minden idők második legjobb filmjének választotta (csak A Keresztapa előzte meg), „lapzártánkkor” pedig 8.4-es átlagával az IMDb öröklistájának 57. helyén áll. Tényleg nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos filmtörténeti mérföldkő, melynek már a címe, pontosabban annak legendás betűtípusa is sokszor visszaköszön.
Az aranyszobros jelenet számos paródiát, poént és mémet ihletett, az óriásgolyós képsort viccesen figurázta ki Weird Al Yankovic a UHF című vígjátékban, és akkor még nem is beszéltünk olyan amatőr produkciókról, mint a még fiatal, mozikarrier előtt álló M. Night Shyamalan indy-s home videója vagy amikor a nyolcvanas években három tinédzser újraforgatta a filmet no-budget verzióban.
Az valami egészen hihetetlen, hogy a film magyarországi bemutatója négy évet (!) késett: 1985. október 24-én mutatták be a hazai mozik. Ezen sorok írója 11 éves volt a premier idején, és egy úttörői őrsi gyűlés keretében nézte meg, miután valahol elkavarta a jegyet, de a beengedő nénik mégsem zavarták el. Azért a csontvázak meg a végén elolvadó gonoszok kellően sokkolóak voltak, és ezt természetesen nem meséltük el az osztályfőnöknek. Nem sokkal a bemutató után piacra került magyar nyelven a film képeskönyve (jó drágán, 59 Ft-ért, ebből akkor akár hat mozijegy is kijött), és később Fazekas Attila is készített képregényt.
Jogi okok miatt nem csinálhatta meg az egészet, ezért egy négyoldalas összefoglalót, vagy ha úgy tetszik, trailert rajzolt meg Az eltűnt Frigyláda címmel. Még egy hazai érdekesség: a film sztoriját már ismerhették az IPM olvasói, ugyanis 1983-ban, két évvel a magyarországi mozipremier előtt a magazin folytatásokban leközölte a novelizáció fordítását, A frigyláda címmel.
Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders Of The Lost Ark) (1981)
Már a nyitókép is zseniális: a Paramount emblematikus hegyéből egy igazi hegy bontakozik ki – a későbbi folytatások is így indulnak majd. A Frigyláda Spielberg mesterműve, a képzeletbeli top 3-jának része, a Cápával és a Schindler listájával egyetemben. A létező legjobb értelemben vett popcorn mozi, mely sokat merít a régi, klasszikus értelemben vett Hollywood legjobb pillanataiból.
A Frigyláda bizonyos mértékben nem más, mint Spielberg Arábiai Lawrence-e, de nem szolgaian másolja az 1962-es klasszikust, hanem sikeresen továbbgondolja azt. Bizonyos képsorai örökre beégtek a retinánkba: az említett nyitóképen kívül az aranyszobor leemelése, a guruló óriásgolyó, a védjeggyé váló piros vonal a térképen az utazós jelenetekben, Indy sziluettje a nepáli kocsma falán, a kosár után rohangászás, a szalutáló kismajom, a térképszobás jelenet, az ásatás a naplementében, a Frigyláda kiemelése, a teherautó alatti nyaktörő kaszkadőrmutatvány, Belloq és a nácik végzete. No meg a nehezen lefordítható „it’s not the years, honey, it’s the mileage”, és az az ijesztően mély hang, ami a Frigyládából jön. Az ilyen filmekért találták fel a celluloidot. 
Indiana Jones és a végzet temploma (Indiana Jones And The Temple Of Doom) (1984)
A folytatás valójában egy prequel, egy évvel a Frigyláda előtt játszódik, bár ennek semmi különösebb jelentősége nincs. Akárcsak a Star Wars esetében, úgy Lucas itt is egy sötétebb „folytatást” szeretett volna. Spielberg vevő volt az ötletre, mert barátjához hasonlóan ő is épp válófélben volt. A sztori: Indy elmenekül Hongkongból egy Short Round becenevű kissrác (az idén Oscart nyert Ke Huay Quan) és egy énekesnő, Willie Scott oldalán, hogy aztán Indiában kössön ki, és ott egy bajba jutott falu segítségére siessen.
A nyitó autós üldözést és a csillés képsorokat az első rész eredeti forgatókönyvéből emelték át Lucasék, a történet pedig meglepően nyomasztó az előző filmhez képest. A gyerekbántalmazós jelenetek ellenére ez a film is nagyon jól hozott a konyhára, de színvonalában – a jó akciójelenetek ellenére – alulteljesített. Spielberg a mai napig nem szívesen beszél róla, és mindig csak annyit jegyez meg pozitívumként, hogy ekkor melegedett össze későbbi feleségével, az énekesnőt igencsak idegesítően játszó Kate Capshaw-val. 
Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (Indiana Jones And The Last Crusade) (1989)
A Lucas/Spielberg páros a franchise-on esett csorbát a harmadik résszel köszörülte ki. Kevésbé sötét a hangvétel, Indy ismét nácikkal hadakozik, visszatér két szívesen látott karakter (Sallah és Marcus Brody), nagyon jók az akciójelenetek (a tankos üldözés egyenesen szenzációs), láthatjuk a névadó kutyust, valamint Indyt tinédzserként a fájóan fiatalon távozó River Phoenix alakításában, Hitler autogramot firkant a grál-naplóba.
A film legnagyobb erénye viszont a Harrison Ford és Sean Connery közötti összhang. Érdekes módon Connery csupán 12 évvel volt idősebb a fiát alakító Fordnál, de mégis hiteles közöttük az apa/fia viszony, mely pár komoly, és persze jó sok komikus helyzetet teremt. Tényleg öröm nézni őket, mindegyik közös jelenetük egy kincs. Valószínűleg itt kellett volna befejezni. 
Az ifjú Indiana Jones kalandjai (The Young Indiana Jones Chronicles) (1992-1996)
A harmadik Indy film nyitójelenete ihlette ezt a sorozatot, mely összesen két évadot, 28 epizódot és négy tévéfilmet ért meg. Lucasék edukációs céllal készítették, hogy a fiatalok kalandfilmeken keresztül ismerhessenek meg fontos történelmi alakokat és eseményeket. A kiskamasz Indyt Corey Carrier, a tini verziót pedig nem Phoenix, hanem Sean Patrick Flanery alakította. Láthattunk öreg, 93 éves Indyt is George Hall alakításában, de egy rész erejéig még maga Ford is visszatért. Nem beszélve Paul Freemanről, aki itt nem Belloq-ként, hanem két másik szerepben bukkant fel. Az epizódokban sok egyéb neves színész is feltűnt, többek között Daniel Craig, Anne Heche, Terry Jones, Christopher Lee, Ian McDiarmid, Vanessa Redgrave, Timothy Spall, Max von Sydow, Jeffrey Wright és Catherine Zeta-Jones. A rossznyelvek szerint az egész sorozat csak arra volt jó, hogy Lucas tesztelje azt a stábot, amit a Star Wars prequelek elkészítésére szánt összerakni. (osztályzat nélkül)
Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága (Indiana Jones And The Kingdom Of The Crystal Skull) (2008)
Lucas még a Krónikák készítése alatt kitalált egy újabb Indy-mozifilmet, amiben ismét komoly szerepet szánt volna Henry Jones-nak, vagyis Connerynak. A 2000-es évek első felében Shyamalan és Frank Darabont is dolgozott egy Indy szkripten, de Lucas végül addig nem vágott bele komolyabban a projektbe, amíg be nem fejezte a Star Wars prequeleket.
Időközben Connery visszavonult, és nem volt hajlandó visszatérni, ellentétben Karen Allennel, aki ismét eljátszotta Mariont. Az Indy-filmek gyenge pontja mindig is a női karakterek ábrázolása volt, és hiába sikerült erre a filmre leszerződtetni a nagyszerű Cate Blanchettet, ha Szeszélyes évszakok szintű alakítást sikerült kicsiholni belőle. Az itt A vad című film Marlon Brandójára hajazó Shia Lebouef és a többi neves színész sem tudott dobni a gyengécske történeten, melyről bebizonyosodott, hogy Lucas továbbra is Star Wars prequel formában van, ahová sikerült magával rántania Spielberget is. Ford karizmája persze menti a menthetőt, de az egész film egy összetákolt katyvasz, idejétmúlt CGI-jal, béna űrlényekkel és még gyengébb karakterekkel. 
Nem túl jók az előjelek az új film előtt, Ford már 2008-ban sem volt fiatal, de azért még nem adtuk fel teljesen a reményt.
Kapcsolódik:
Az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága az Indiana Jones 4in1 – videó
Az elveszett frigyláda fosztogatói nyitójelenete 30 másik filmből összeollózva
