
Viva La Vita
Paolo Sorrentino a streamingtől visszatért a filmvászonra és ott folytatja, ahol abbahagyta, vagyis a szépség témakörénél. A helyszín ezúttal szülővárosa Nápoly, főszereplője pedig a város eredettörténetének mitológiai alakjáról, Parthenopé nimfáról kapta a nevét. A fiatal és tehetséges Celeste Dalla Porta által megformált karakter nem énekével, hanem puszta megjelenésével keríti hatalmába a férfiakat, pedig ő azt szeretné, hogy inkább az esze miatt figyeljenek fel rá. A Parthenopé – Nápoly szépe magán viseli a forgatókönyvíró-rendező stílusjegyeit, a végeredmény tehát öntörvényű és megosztó, de ez egyáltalán nem baj. 
Parthenopé azonban nem csak szép, hanem okos is, így azt is tudja, hogy a szépség mulandó, de amíg ez az állapot fennáll, addig maradéktalanul kihasználja azt. Ahol kell, ott az eszével érvényesül, máskor pedig a szépségével, alkalmanként hitelesen formálja meg ehhez a naiv és butácska nőalakot. Vannak tehát olyanok, akik értékelik a szépségét, olyanok, akik féltékenyek rá és természetesen olyanok is, akik mindenáron kapni szeretnének belőle. 
Sorrentino filmjeiben újra és újra megfogalmazza, számára mit jelent a szépség és miközben minden magyarázathoz egy másik megközelítést választ, arról sem feledkezik meg, hogy a szépség tulajdonképpen egy teljesen szubjektív dolog. Nem véletlen, hogy filmjei megosztóak és sokak számára öncélúnak hatnak, hiszen a különböző megközelítések ellenére is egyfajta ideált, még pedig Sorrentino ideálját kapjuk.
Sorrentino, akárcsak Parthenopé Nápoly szülötte, így amikor a szépséget és annak boncolgatását emlegetjük, azt ugyanúgy a városra is érteni kell. A görög mitológiában Parthenopé egy szirén, aki miután nem tudta elcsábítani Odösszeuszt, a tengerbe vetette magát és testét a mai Nápolynál sodorta partra a víz. Mivel a lány a nápolyi öböl vízében születik, a névadás nem véletlen, egyben utalás az énekhangjukkal a hajósokat tőrbe csaló nimfákra is.
A szépség azon túl, hogy mulandó, önmagában mit sem ér, azt meg kell tölteni tartalommal. Így tett Paolo Sorrentino is, aki filmjével tartalmas utazásra visz minket és így tett Celeste Dalla Porta is, aki ezen utazás főszereplőjeként nem csak szépségével, hanem tehetségével is elvarázsol minket. Dívák, püspökök, keresztapák, maffiózók, szegények és gazdagok, megannyi meggyőző alakítás mellett talán Gary Oldman az, akit kiemelnék, mert még kiégett, alkoholista meleg írónak is kiváló. És bár a film elkészítésében a franciák is kivették a részük, ráadásul a YSL divatház filmgyártó cégéről van szó, a Parthenopé – Nápoly szépe sokkal több, mint egy nagyon szép és nagyon hosszú, turista csalogató reklámfilm.


