Echo Valley (Echo Valley), rendezte: Michael Pearce, szereplők: Julianne Moore, Sydney Sweeney, Domhnall Gleeson, Fiona Shaw, Kyle MacLachlan, amerikai thriller, 1 óra 44 perc, 2025., korhatár: 15+ Apple TV+
Óvakodj a magukra hagyott nőktől!
Az Echo Valley thrillerként inkább csak közepesen működik, de társadalmi szempontból igazán nehéz témákat feszeget. Julianne Moore és Sydney Sweeney kettőse pedig a Kamaszok után újra szembesít minket azzal, hogy milyen nehéz is szülőként helytállni, és milyen könnyű elbukni.
Habár a filmben nők dominálnak, mégis két férfi áll mögötte. A forgatókönyvet Brad Ingelsby írta, neki köszönhetjük többek között a szintén erős női főszereplővel készült kiváló krimisorozatot, az Easttowni rejtélyeket, de ő írta a kevéssé ismert, megtörtént eseményeket feldolgozó, édes-bús A barátunkat is. Rendezőként pedig Michael Pearce jegyzi a filmet, akinek eddig két mozifilmje volt, és mindkettő egészen karakteres alkotás (Vadállat, Találkozás), habár lehet, hogy ugyanezekre használhatnánk a megosztó jelzőt is. Az Echo Valley-ben viszont egy egyszerűbb thrillert mesélnek el, és itt a szörnyek is csak az emberi lélekben laknak.
Kate (Julianne Moore) 9 hónappal a felesége tragikus halála után még mindig nem tud továbblépni. Talán az sem segít neki, hogy egyedül működteti a farmját, ami a lehetőségein túli anyagi ráfordítást igényelne. Volt férjéhez (Kyle MacLachlan) fordul hát segítségért, de a kettejük kapcsolata a közös lányuk miatt egyébként sem túl rózsás. Claire (Sydney Sweeney) ugyanis drogfüggőként ki-be mászkál az elvonóról, a férj pedig Kate-et hibáztatja azért, hogy korábban mindig mindenből kihúzta. Várható módon gyorsan meg is jelenik a színen az említett lány, de nem csak ő, hanem az ugyanúgy szerhasználó, díler párja is, és az ő elosztójuk (Domhnall Gleeson). Claire egészen gyorsan bajba is keveri magát, és a régi minták alapján ismét az anyjához fordul segítségért. Kate pedig nem tud ellenállni, de ezúttal sokkal nagyobb nehézségeket húz a saját fejére, mint hitte volna.
A helyszín, ez a magányos farm, és a vészterhes tó a közelében végig erős atmoszférát teremt, de a történetet nem bonyolították túl, a szemfüles nézők végig gyanakodhatnak a következő lépésre, de akár a lezárásra is. Habár úgy tűnik, mintha a készítők sem foglalkoztak volna a történettel sokat, alibi-thriller inkább a film, mert igazából anya-lánya, szülő és tékozló gyerek kapcsolatában mesél a világunkról, miközben erős és releváns női karaktereket sorakoztat fel egymás után.
Kate barátjaként később Fiona Shaw is megjelenik, és a rövid mellékszerepe ellenére az egyik kedvencünk lett (mondjuk miben nem?). Persze nem mehetünk el Julianne Moore színészi játéka mellett sem, aki ugyanazt a magas minőséget képviseli, mint a leggyakrabban, így aztán erről nehéz is írni. Sydney Sweeney is kezdi kinőni a Barbie-baba szerepét, habár az Eufóriában azt is csodaszépen jelenítette meg.
Ahogy írtuk, szép kiállítású és igazán hangulatos a film, nem is túl hosszú, habár a tempója még így is lassú, ám nincs benne üresjárat. Esti kikapcsolódásnak is alkalmas lehet, de a szereplők döntései által felvetett kérdések tovább maradnak majd velünk, ebben kicsit a The Last of Us első évadvégi eseményeire rímel: jól tette-e Kate, amit tett? Lehet-e ellentmondani akkor, amikor a saját gyerekről van szó? És tudjuk-e, hogy a magukra hagyott nők mit csinálnak a konyhájukban? Mert sokkal keményebb dolgokat, mint azt képzelnénk…
