V Generáció (Gen V); Amazon Prime Video; készítők: Evan Goldberg, Eric Kripke, Craig Rosenberg; szereplők: Jaz Sinclair, Lizze Broadway, Maddie Phillips, London Thor, Derek Luh, Asa Germann, Sean Patrick Thomas, Hamish Linklater; amerikai akció, kaland és vígjáték sorozat; 50 perc/epizód; 2. évad 8 rész; 2025
Közel a végső harc, de a V generáció nem gyújtja meg a lángot
Befejeződött A fiúk spin-off sorozatának, a V-generációnak a 2. szezonja, szorosan kapcsolódva az anyasorozat legutóbbi évadának eseményeihez. Az Amazon szériájának indulásakor nemcsak azt az űrt töltötte ki, míg vártuk A fiúk újabb felvonását, hanem hatalmas rajongói sikert is aratott. Nem a folytatás volt a kérdés, hanem, hogy képes-e tartani a nívót.
Chance Perdomo tavaly márciusi tragikus halála miatt kérdéses volt, mikor indulhatnak el a forgatási munkálatok. Tisztelegve a motorbalesetben 27 évesen elhunyt színész előtt a készítők úgy döntöttek nem castingolják újra Andre Anderson karakterét, inkább átírták a forgatókönyvet. Sajnos idejekorán leszögezhetjük, hiába a felfokozott várakozás és a bizakodás, a V-generáció nem tudott felérni a saját maga által felállított elvárásokhoz. Az alkotók már nem a korábban megismert dinamikát idézik fel a Godolkin-diákokkal, sokkal inkább csak eszközként használják őket A fiúk lezárásának előkészítéséhez. Noha szinte minden eddig megismert karakter visszatér, sőt, még több új arc is bemutatkozik, viszont egyikük sem visz igazán színt a sötétebb hangvételű évadba; inkább beleolvadnak az egyszerű sztoriba, a gyenge dramaturgiába és az egyhangúvá váló gore-világ vérrel átitatott monotóniájába.
A sztori szerint pár hónappal később a diákok visszatérnek a Godolkin Egyetem falai közé, tehát lényegében ott folytatódik, ahol abbamaradt. Elég döcögősen indul, fokozatosan derül ki, hogy a főszereplők miként vészelték át az elzárva töltött időszakot. Andre Anderson eltűnésére is magyarázatot kapunk, hősként ábrázolják az ellenállás oszlopos tagjaként megismert diákot. Hiánya végigkíséri a történetet, karakterének eszmeisége ösztönzőleg hat a többiekre. Elvesztése miatt nagyobb fókuszt kap édesapja, Polaritás (Sean Patrick Thomas) önmagával való küzdelme is, fontos szerepet tölt be, viszonylag sok képernyőidővel. A cselekmény gerincét továbbra is a V-vegyülettel folytatott kísérletek adják, amelyek részleteibe ezúttal jóval nagyobb betekintést nyerhetünk. Egy konkrét kutatás – az Odessza projekt – és az azt körülölelő kérdések kerülnek a középpontba. A szuperemberek születésének hajnalára is nagyobb rálátást kapunk, ennek ellenére a cselekmény nem túl szerteágazó.
A fókuszban Marie Moreau
Az 1. évad lineáris, gyors tempójához képest a 2. jóval lassabban bontakozik ki. Az elnyújtott történetszálak és a feleslegesnek ható párbeszédek gyakran lassítják az eseményeket, és a jól megkomponált, véres összecsapások sem olyan szórakoztatóak vagy meglepőek, mint korábban. A főbb karakterek szinte semmit nem fejlődtek; stagnálnak. Bár a lázadás és a pólusok közötti ellentét feszültsége érezhető, a közelgő világégés és a grandiózus végső összecsapás szele nem igazán érinti meg a nézőt. Dacára, hogy a következő produkció már az univerzum lezárása lesz, nem adja át azt a háborúra való készülődést, amelyet a korábbi évad vagy A fiúk legutóbbi felvonása belengetett.
A legnagyobb fókusz Marie-ra (Jaz Sinclair) irányul. A szezon sokkal inkább szól az ő szellemi és fizikai fejlődéséről és képességeinek megismeréséről, illetve a kutatáshoz való viszonyáról, mint a világban zajló történésekről. Ez elvonja a figyelmet a többiekről, így Jordan (Derek Luh és London Thor) karakterének izgalmas kettőssége szinte teljesen elvész, de a Cate (Maddie Phillips), Sam (Asa Germann) és Emma (Lizzie Broadway) karakterjegyei által beemelt morális, erkölcsi és társadalmi kérdések is jóval több figyelmet érdemeltek volna.
Az egyhangúság sivatagában üdítő oázisként hat a Godolkin Egyetem új igazgatójának karaktere. Rejtjel meglehetősen izgalmas és érdekes, A fiúk univerzumában eddig talán még nem látott jellem megformálója, Hamish Linklater messze a legjobb alakítást nyújtja az évadban. Az antagonista titokzatossága és motivációi hosszú ideig bizonytalanságot keltenek a nézőben, képernyőn eltöltött idejének minden perce feszült kényelmetlenséget teremt. A misztikummal körülölelt, ám határozott és higgadt egyéniség tökéletesen illik Linklaterhez, aki hitelesen adja vissza az erős, megfontolt, de valahol mégis sebezhető iskolaigazgatót.
Csak hang legyen és fény
Az előző évadból tapasztalt egyetemi rivalizálás háttérbe szorult, nincs már akkora jelentősége a diákok között pontok alapján felállított listának. Kevés szó esik a Hetekről vagy a szuperhősök legfelsőbb körébe való bekerülésről. A titokzatos kutatás felderítésére, valamint az új ellenség legyőzésére tolódik a hangsúly. A V generáció – az anyasorozathoz – hasonlóan továbbra is a drámai elemek, a fekete humor és az akció harmonizálásával építi a világát. A széria operatőri munkája maradt dinamikus és vizuálisan energikus, emellett erőteljesen karakterközpontú. Segít megérteni a karakterek lelki- és érzelmi állapotát vagy épp megmutatja az adott szereplő fejében uralkodó káoszt. Az egyik jelenetben például a kép folyamatosan ugrál a különböző kamerabeállítások között, olyan hatást keltve, mintha a néző a helyszínen kapkodná ide-oda a tekintetét a felfordulásban. A vágások gyorsak, de nem zavarók, többnyire szubjektíven mutatják be az összecsapásokat, nagyobb rálátást kínálva egy-egy harcra.
A fények és a színek illeszkednek az adott jelenetek hangulatához és a sztori kettősségéhez is. Az egyetemi jeleneteket meleg, élénk színek jellemzik, míg a csaták vagy a laboratóriumban játszódó részek sötétek és hidegek. Sok a közeli kép a karakterekről, kiemelve ezzel egy-egy reakciót, nyomatékosítva az éppen zajló események jelentőségét. A hang és a zene nem csupán aláfestésként szolgál, a torzított, mély hangok szinte fizikailag is érzékelhetővé teszik a szuperképességek használatát. A szezonban felhasznált dalok legtöbbször a sorozat fekete humorát és társadalomkritikus voltát erősítik. A felhasznált zenék a megerősítés mellett, egyben enyhítő eszközként is szolgálnak. Amikor egy brutális jelenet közben egy popsláger csendül fel, fogyaszthatóbbá teszi a látott könyörtelen vérengzést.
Kiszámíthatóság és elvesztett lendület
Látványban a készítők ebben az évben sem okoztak csalódást, ám a V generáció új szezonja sokkal felejthetőbb lett, mint az előző produkciók. Már az anyasorozat 4. évadában is érezhető volt a történet ellaposodása, a túl sok karakterszál közötti mesterkélt harmónia erőltetett megtartása pedig nehezen működött. A lassú tempó, a gyenge párbeszédek és leegyszerűsített sztori nem képes végig fenntartani az érdeklődést és izgalommal teli várakozásra serkenteni a nézőt. Hiába Rejtjel karaktere és az Odessza projekt sejtelmessége által kipattant szikra, a tüzet kioltja a főszereplők, valamint a cselekmény egyhangúsága. A lángot grandiózusnak szánt, de végső soron gyorsan lezajló egyszerű és kiszámítható végső összecsapás és lezárás, valamint a – gyenge – cameók sem tudják már belobbantani. A spin-off folytatását kiszámíthatóság jellemzi, az évad legnagyobb fordulatai hamar világossá válnak és a végkifejlet sem marad sokáig homályban.
Természetesen akadnak kiemelkedőbb pillanatok, amik bizakodásra adnak okot, azonban ezek inkább csak átlendítik a nézőt az egyik részről a másikra. A kemény társadalomkritika háttérbe szorul a karakterek miatt, így a sorozat inkább csak finoman kikacsint egy-egy aktuálpolitikai vagy közéleti utalással. A V generáció összességében így most csalódást okozott. A folytatásról egyelőre nincs is hír, az viszont biztos, hogy A fiúk záróévada mellett egy új sorozat, a Vought Rising is érkezik majd az Amazonra, tovább bővítve a gátlástalan szuperhősök univerzumát.
