
Emlékek őrzője
Nyugalmat árasztó hatalmas fa áll az egyetem botanikus kertjében a maga egyszerű pompájában. Emberek jönnek-mennek, változik a világ és körülötte minden. Száz év, három elgondolkodtató történet az emberek és növények közötti kapcsolatól, az élővilág megismerése iránti vágyról. Enyedi Ildikó többszörösen díjazott filmje egyszerre ünnepli a természetet, a tudományt és a kíváncsi embert, a Csendes barát összetett, érzésekkel, emlékekkel, benyomásokkal és gondolatokkal megtöltött, szépen megfogalmazott és előadott film. 
Bő 100 évvel korábban a nők előtt a felsőoktatás még éppen csak megnyitotta kapuit. A tehetséges és szorgalmas Grete (Luna Wedler) ugyanezen a német egyetemen próbál szerencsét. Bár ebben a férfiak uralta világban tanárai és diáktársai mindent elkövetnek, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák őt, nem csak felvételt nyer, de jól is teljesít. Mikor szállásadója mondvacsinált ürüggyel kirakja, egy idős fényképésznél jelentkezik segédnek, aki kezdetben vonakodik, de látva a lány érdeklődését és kitartását, meggondolja magát. Grete a mindennapokat ugyancsak a Ginko biloba közelében tölti. 
Ha személyesen érint a téma, előfordul, hogy beleírom a kapcsolódást egy-egy kritikába. A Csendes barát sok szállal kötődik hozzám, éveket idéz meg az életemből, olyan dolgoknak ad teret, melyek a mai napig meghatározzák azt, aki vagyok. Biztos vannak olyanok, akik már eleve filmkritikusnak születtek, nálam ez teljesen véletlenül jött. Tizenévesen egy lakóhely- és iskolaváltás után haragban voltam az egész világgal, ezt a fölös energiát pedig tanulással vezettem le.
Ha valaki növényekről kezd el tanulni, viszonylag hamar szóba kerül a Ginko biloba. Ezt az ősi nyitvatermőt szokás élő őskövületnek nevezni, mert 270 millió évvel ezelőtti megjelenése óta gyakorlatilag változatlan formában vészelte át a dinoszauruszok kipusztulását, a jégkorszakot, de még a hirosimai atomtámadást is. Ellenáll a betegségeknek, légszennyezésnek, nincsenek nagy igényei és tulajdonképpen él, ameddig él. Európába néhány száz éve hozták be, de kínai templomkertekben állítólag vannak olyan példányok is, melyek korát ezrekben mérik. A keleti kultúrában és gyógyászatban fontos szerepe van, a legtöbben valószínűleg onnan ismerik, hogy a belőle előállított készítmények jótékony hatással vannak az agyi vérellátásra, javítják a memóriát, koncentrációt. 
Az embereket már régóta érdekli, hogy a körülöttü(n)k élő növények vajon tudnak-e egymással kommunikálni és ha igen, akkor hogyan. A maguk módján látnak-e, hallanak-e, megértenek-e minket? Nagyon sok kutatás folyt és folyik ma is ezen a téren, néha igencsak meglepő eredménnyel. A film központi témája a kommunikáció, de ennél sokkal komplexebb, hiszen nagyjából 100 éves időtartamon belül 3 időszakot (különböző nyersanyagra dolgozva) jelenít meg a forgatókönyvíró-rendező személyes gondolataival és tapasztalataival. A kínai professzor magánya vissza-visszatér, akárcsak a három különböző időszakot összekötő fa jelenléte, de ami talán még ennél is hangsúlyosabban van jelen, az a tudós nő. 
A nők szexuális szabadságára és önrendelkezésére jellemző, hogy a lány mással jár ugyan, de nyitott a Hanesszal való barátságra…extrákkal. A közelmúltba érve aztán megjelenik Alice személye, aki teljesen egyenrangú partnere (kollégája) Tonynak. Ugyanakkor azt is láthatjuk az online beszélgetések során, hogy nem csak tudós, hanem egyben anya és feleség is, vagyis ezek a dolgok egyáltalán nem zárják ki egymást. A korábbi évtizedek lázadó feminista szellemisége mostanra lecsendesedett, bár a karrier vs. család téma nem tűnt el a napirendről. 
Tony Leung hitelesen hozza a gondolataiba elmélyedő, szemlélődő professzor karakterét, az ő, valamint az egyetem kertjében álló öreg Gingko biloba bölcsességének találkozása, kommunikációra való igénye adja meg a film igazi varázsát. Azt sem tartom kizártnak, hogy a két korábbi időszakkal kapcsolatos emlékeit és élményeit éppen a fa osztotta meg a jelenben élő szelíd tudóssal. A Csendes barát összetett, bonyolult, nehéz, ám de nagyon okos és szép film. Hosszúnak hosszú és a három történet egyikét sem zárja le igazából, így a feltett kérdések megfejtése és megválaszolása zömében a nézőre marad.


