Fejlesztő: Crystal Dynamics, PlayEveryWare; Kiadó: Crystal Dynamics; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One|Series
Ebben a hónapban két Legacy of Kain epizód érkezik. A vadiúj 2D-s felvonás előtt elsőként az egyik klasszikus epizód újrázását, a Defiance Remasteredet vettük górcső alá, ami a sorozat egyik, ha nem a legizgalmasabb darabjának bizonyult.
Ki ne tudná, hogy közel másfél évvel ezelőtt készítettek a nagy sikerű Soul Reaver-ből, pontosabban a két rész egybegyúrásával egy pompásan sikerült felújított változatot. Most pedig szinte a semmiből érkezve, alig egy hónappal a bejelentés után megérkezett a folytatás, a Legacy of Kain: Defiance Remastered, melynek eredeti verziója 2003 végén került kiadásra. A játék sztorija közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb abbamaradt, vagyis a vámpír Kain sikeresen megfosztja és ez által megmenti Razielt a lélekfosztogatótól. Ám egy különös esemény kapcsán időparadoxon jön létre Nosgoth világában, aminek következtében megváltozik az addig jól ismert múlt és elszakítja egymástól a két protagonistát. Igen, a franchise eddig egyetlen része került terítékre, amelyben a két hőst irányíthatunk lényegében fejezetenként felváltva. Ráadásul a 13 etapra bontott vérfürdő piszkosul addiktív és dacára annak, hogy a tényleges cselekmények sokszor önismétlésbe fulladnak, végig a kreativitást és piszkos élvezeteket helyezi előtérbe.
Ahogy az előző rész kapcsán pedzegettem, a meglátásom gyakorlatilag most is bőven helyt áll: jelen tesztalanyunk hasonlóan minőségi rekonstrukción ment keresztül, mint legutóbb, viszont a felújítást ezúttal egy teljesen másik brigád vezényelte le. Bár ők még nem szorgoskodtak hasonló szintű projekten, a PlayEveryWare eddigi önéletrajza figyelemre méltónak mondható, hiszen dolgoztak többek közt a Shinobi: Art of Vengeance első hibajavításán, a PC-s Tomb Raider: Definitive Editionön és a Star Wars: KOTOR duológia mobilos változatain is. A Legacy of Kain: Defiance jóformán teljes megújuláson ment keresztül, hiszen újraépítették a motorját és a mesterséges intelligencia felhasználásával vizuálisan szebbé avanzsálódott (miközben a régi és az új grafikát gombnyomással váltogathatjuk), valamint gördülékenyebb lett a kameramozgás és így az irányítás is megfelel korunk követelményeinek. Plusz amennyiben ez a rajongók számára nem volna elegendő, címünket megspékelték számos extra tulajdonsággal.
Közülük tán az egyik legérdekesebb újdonság, hogy belebiggyesztették a Bonus Material menübe a Dark Prophecy 2004-es tech demóját, amihez mostanáig csupán a Square Enix fejesei fértek hozzá. Erről a rövid, bástyában játszódó etapról tudvalevő, hogy a végleges kiadást a sorozat hatodik epizódjának szánták, de mindössze körülbelül félév fejlesztés után elkaszálta az akkori kiadó, az EIDOS – csak úgy érdekességképpen, nagyjából 8 esztendővel később a Legacy of Kain: Dead Sun is hasonló sorsra jutott. Az okokat hivatalosan soha nem tudtuk meg és anno a játék létezése csak pletyka szintjén képezte a szóbeszédet, de valószínűsíthetően a Defiance gyenge eladási statisztikája állt a háttérben. No, egy picit elkalandoztam, de az említetteken felül akadnak még bőségesen friss tartalmak. Ilyenek a visszahallgatható zenék, variálható skinek, a mellőzött, de immáron játszható pályák, képregények, plusz belekukkanthatunk a játék készítésének töredékébe is.
Játékmenet szempontjából a Legacy of Kain: Defiance Remastered az elődhöz hasonló jellemvonásokkal rendelkezik, de végeredményt tekintve jóval összetettebbnek és változatosabbnak bizonyult. Ennek okairól lehetne akár bővebb elemzéssel untatni az olvasót, de úgy hiszem, hogy a két eltérő talentumú főszereplő közötti „együttműködés” lehet a kulcs, mivel mindig pont akkor történik a csere, amikor a legnagyobb szükség van rá. Kíváncsian várjuk a 2D-s folytatást (Ascendance) és nagyon reménykedünk abban, hogy nem csak egy újabb csiszolatlan gyémánt kerül terítékre.
Legutóbb ezt teszteltük:
