Fejlesztő: Alt Shift; Kiadó: Dotemu; Platform: PC
A Battlestar Galactica: Scattered Hopes a Csillagközi romboló kiegészítő „epizódjaként” érkezett. A stratégiai játékban egy mostanáig ismeretlen flottát irányíthatunk, miközben a cylon fenyegetés csak egyetlen gond a sok közül.
A 2004-től 2009-ig futott Battlestar Galacitca, vagy honosított címén Csillagközi romboló a sci-fi tematikában az egyik legizgalmasabb kisképernyős projektnek számított. Egy olyan szinte teljes egészében újragondolt sorozatról beszélünk, amely jócskán felülmúlta az eredetit (’78-79). Annak idején végtelenül sajnáltam, hogy Ronald D. Moore showrunner alkotása lezárult, hiszen valamennyi epizódja kapcsán hihetetlen egyértelmű volt, hogy az egész produkció megismételhetetlen, minthogy a medvék céklát esznek. „Medvék. Céklák. Galactica csillaghajó.”
A fanok biztosan tudják, de talán jobb tisztázni, hogy a frissítésen átesett franchise története során nem a Battlestar Galactica: Scattered Hopes az első videojátékos adaptáció. Legutóbb bő 9 esztendővel korábban egy előzménytörténet kapcsán már részt vehettünk az első cylon háborúban egy körökre osztott RTS apropóján. Ez volt ugyebár a meglepően izgalmas és nagyszabású Battlestar Galactica: Deadlock, melyet – feltételezhetően jogi okok miatt – tavaly november közepe óta sajnos nem lehet megvásárolni az online boltokban. Most viszont a tv-sorozat mondjuk úgy, spinoff-ja került terítékre, s a sztorija szerint egy Gunstar osztályú hajó és az általa védett flotta parancsnoka vagyunk, s az a hálátlan feladat hárul ránk, hogy megkeressük a Galacticát, hogy csatlakozzunk hozzájuk.
Szerencsére a Scattered Hopes nem szimplán abból tevődik össze, hogy megütközzünk a cylonokkal és ripityára lőjük egymást. Bár való igaz, ez is nagyon fontos része annak, hogy folyamatosan egyre több ellenséges hajóval konfrontálódva a harci szcénák valós időben történnek (tehát az egységeink számára mi adjuk ki a megfelelő utasításokat) és taktikailag ügyelnünk kell arra, kit hogyan, mikor és milyen céllal küldünk a halálba. A cselekmények egyébként narratívan haladnak előre, viszont a konfliktusban zajló események roguelike elemekkel vannak megspékelve, vagyis, ha a parancsnoki hajót megsemmisítették, kezdhetjük elejétől a Galactica felkutatását.
Azonban egyik szektorról a másikra ugrálva az addig megszerzett tapasztalatunkat megőrizzük és rutinunkat folyamatosan kamatoztathatjuk. Csetepatéra nem csak a fronton kerül sor, hanem a diplomata szerepében meg kell találnunk a hadsereg, a civilek és a politikusok közötti egyensúlyt, ami – mint a BSG-ben – gyakorta parázs viszályhoz vezethet. Arról nem is beszélve, hogy szinte kivétel nélkül minden alkalommal váratlanul szembesülünk valamiféle megoldandó üggyel, amelyek akár némely karakterükre is befolyással lehetnek.
Megalapozza tesztalanyunk hangulatát a hangyányit átdolgozott intró és az eredeti főtéma, mindkettőért jár a dicséret, de ezúttal másvalaki, egy bizonyos Nicolas de Ferran felel a remek aláfestő zenéért. Nem ugyanazt hozza, mint Bear McCreary szerzeménye, tehát véletlenül sem próbálja kopírozni, de a Battlestar Galactica atmoszférája hibátlanul működik. A játékidő egészen hosszú, 20 órát könnyedén le lehetett zavarni vele, de nyilván eme intervallum sok mindentől függ és ahhoz képest, hogy a stratégiai játékok palettáján jómagam régi vágású RTS-ekhez vagyok szokva, egészen jól szórakoztam a Battlestar Galactica: Scattered Hopes végigjátszása alatt. De ezen nem lehet csodálkozni, ugyanis a cél egyértelműen a rajongók kiszolgálása volt.
Legutóbb ezt teszteltük:
