Édentől keletre (East of Eden), készítette: Zoe Kazan, szereplők: Florence Pugh, Christopher Abbott, Mike Faist, Hoon Lee, Ciarán Hinds, Joseph Zada, Joe Anders, amerikai drámasorozat, 7 rész, részenként kb. 1 óra, 2026., korhatár: 16 év Netflix
A magunkban hordozott ősbűn feloldozása
Az Édentől keletre egy grandiózus minisorozat Steinbeck klasszikusából. Apák, fivérek és anyák bűneiben vergődő sorsokat mesél el az 1900-as évek elejéről. Szemet gyönyörködtető képi világgal, lassú hömpölygéssel, és a bennünk élő gonosz örök kérdésével. Florence Pugh pazar alakításával, de a többiek (Christopher Abbot, Mike Faist…) is csak dicséretet érdemelnek.
A klasszikus irodalom a nagy családregényeket tarja az egyik csúcsteljesítménynek, és nem is ok nélkül. Hiszen ott van a Middlemarch, a Boodenbrook-ház, a Száz év magány vagy a Háború és béke, ezek a terjedelmes, az élet egészét megmutató könyvek, amikhez Steinbeck még talán az egyik utolsóként érkezett meg az 1952-es Édentől keletre című könyvével. A fenti címek nem csak az olvasóknak, hanem a filmnézőknek is ismerősek lehetnek, hiszen a gazdag anyag miatt gyakran megpróbálják a filmvászonra is átültetni őket. (Több-kevesebb sikerrel.) Steinbeck könyve valószínűleg ebben is megelőzött mindenkit, hiszen szinte azonnal, már 1955-ben a mozikba került, igaz, hogy csak a történet végére fókuszálva. A főszereplő akkor nem kisebb név volt, mint maga James Dean, a rendező pedig Elia Kazan, a 2026-os sorozat készítőjének a nagyapja.
Zoe Kazan nem csak színészként lehet ismerős, de írt már két forgatókönyvet is: (Ruby Sparks, Vadon). Viszont ez az első grandiózusabb vállalkozása, és ez egyáltalán nem látszik meg a végeredményen. Korán kapcsolódott be az előkészületekbe Florence Pugh is, aki nem csak a főszerepet vállalta el, hanem a sorozat producere is lett. És habár az amerikai álomból való kiábrándulás idején, a magány évtizedeiben kezdődő történet általános emberi kérdéseket feszeget, mégis a velejéig Észak-Amerika regénye. A sorozat viszont Új-Zélandon készült, habár ezt talán senki sem mondaná meg róla. Azt viszont igen, legkésőbb már az 1. rész után, hogy a fényképezése és a rendezése is kiemelkedő. Nemcsak a Netflix kínálatából magasodik ki, de még a mozifilmek között is nyugodtan megállná a helyét.
Ehhez az is kellett, hogy a valósága szinte tökéletes legyen: a helyszínek és a berendezés is mindenféle feltűnés nélkül igaz. Nem egy kínos retró-erőlködést kapunk, hanem egy kifinomult, korhű valóságot, amiben semmi sem tűnik építettnek. A ruhák olyanok, mintha régóta hordanák őket, a szobák és az utcák valóságosak, a világítás természetes, mintha életképeket venne fel a kamera. Az pedig úgy mozog, mintha nem is mozogna, mert mindig azt mutatja, amerre a szemünk magától nézne. Lassan, de magabiztosan, ahogy az ilyen nagyívű történeteknél el is várná a néző. 
A színészek szintén kiválóak, Florence Pugh már említésre került, akinek az egyik legkomplexebb szerepe ez, de Christopher Abbott és Mike Faist ugyancsak emlékezetes alakítást nyújtanak. Ahogy a fiatalabbak is: Joseph Zada vagy Joe Anders (aki Kate Winslet fia, és a forgatókönyvéből rendezte nemrég anyukája a Búcsú June-tólt). Ők kapták a drámaibb szerepeket, míg az emberibb színt Ciarán Hinds és Hoon Lee adta hozzá. Valószínűleg maga az alapanyag is segített abban, hogy a karakterek ilyen erősre sikerültek. Habár ebből is lehetett volna fércművet készíteni, de Zoe Kazan az eredeti regény alapjaira építkezett.
A bennünk élő bűnt, amit az apáink hagytak ránk, vagy az anyáink hiánya okozott, ma inkább transzgenerációs traumaként azonosítjuk, de Steinbeck (és a nyomában Kazan) még a bibliai első családhoz tér vissza. Ádám gyermekeit, Káint és Ábelt rajzolja meg, ráadásul két generáción és két variánson keresztül, miközben ők ugyanazokkal a hibákkal szembesülnek, mint az elődeik. Talán nem is ok nélkül, hiszen mindketten egy-egy nő gravitációs mezőjében mozognak. (Nagy vonalaiban hasonlít a Szenvedélyek viharában (1994) című mozira.) Ezek a nagy kérdések viszont finoman vannak csak feltéve a történetben, nem fojtják meg a sorozatot, mert az megmarad az apák és fiúk, az anyák és fivérek meséjének a XX. század magányos és viharokkal teli hajnalán. Nagyívű, szép feldolgozás lett, amit éppen ezért nem is egyszerű háttértévézéshez ajánlunk.
%20–%20kritika){kind=link}