A nyár kalandorai (Sunny Dancer), rendező/forgatókönyvíró: George Jaques, szerepelők: Bella Ramsey, Daniel Quinn Toye, Ruby Stokes, Neil Patrick Harris, James Norton, Jessica Gunning, Jasmine Elcock, Conrad Khan, angol-német vígjáték, 2026 (16)
Az egyik legkönnyebb film az egyik legnehezebb dologról
A nyár kalandorai úgy szól egy kamaszkori felnövéstörténetről, ami ráadásul rákbeteg gyerekek nyári táborában játszódik, hogy szinte minden klisét elkerül, ami egy ilyen történetből annyira olcsón és könnyen adódna. Nem az a célja, hogy könnyeket facsarjon ki a nézőből, egyszerűen csak megmutat néhány életteli, nyári hétköznapot. (Ezzel persze azt éri el, hogy ott sírsz majd, ahol te sem vártad.) 
A nyár kalandorai egy rettentően súlyos témát választott, ami ugyanakkor lehet igazán megúszós is: rákbeteg kamaszok. Hiszen már a szókapcsolattól összeszorul a gyomrunk, nem kell sok munka ahhoz, hogy nézőként kapcsolódni tudjunk, vagy a hatása alá kerüljünk. Nincs is hiány belőle a piacon. Készültek jobbak: Csillagainkban a hiba (2014), Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (2015), A nyugtalanság kora (2011). És persze rosszak is (ezeket nem sorolnánk fel, minek). A siker titka talán abban rejlik, hogy a Szörny mellett meg legyenek mutatva a hétköznapok is, egészen egyszerűen azért, mert még a legrosszabb kilátások mellett is több élet van egy ilyen diagnózis után, mint az az egy halál. Ezt persze nehéz összeegyeztetni. Nem csak az érintetteknek, de a kívülállóknak is.
A nyár kalandorai pedig ennek a két világnak a mezsgyéjén egyensúlyozik: pont annyi információt ejt el a valóságból, hogy az érintettek kapcsolódni tudjanak, de közben semmit nem mutat abból, amit laikusként egy ilyen történettől várunk: nincsenek kopasz fejek, kórházi szobák és pittyegő monitorok. Helyette van viszont egy nyári tábor, ahol a remisszióban lévő, látszólag egészséges fiatalok négy hetet töltenek. És ez nem csak a keret, hogy aztán nyomasztó emlékekkel duzzasszák fel. A film tényleg erről a négy hétről mesél, aminek a nagy része olyan, mintha bármilyen más kamaszokról szóló filmet néznénk. Azt is a jobbik fajtából, ahol korban és kinézetben, de főleg esetlenségükben végre igaziak a szereplők.
Persze a valóságuk itt is beszüremkedik néhol, éppen annyira, hogy ezt a látszólag könnyed történetet, ami olyan, mint egy csillagszóró, minden oldalról homokzsákokkal tartsa a földön. Még ha nem is igazán látunk bele ezekbe a nehéz zsákokba, mégis minden egyes részlet annyira valósághű, hogy elhisszük, egész életek vannak ott. A főszereplő Ivy (Bella Ramsey) családjában is speciális például a dinamika, ami egyrészt igazán szerethető, köszönhetően Jessica Gunning és James Norton kiváló párosának, de közben érthetően furcsa is, ami valószínűleg a megküzdésüket mutatja. Nem csak ők jók, de a többi színész is eggyé vált a szerepével. Neil Patrick Harrisről is szinte azonnal elfelejtjük például, hogy amerikai Broadway-színész. 
Az író- rendező (George Jaques) maga is megdöbbentően fiatal a maga huszonhat évével, valószínűleg ezért is élnek a filmjében ennyire a fiatalok. Érintettsége is van, hiszen tizenöt volt, amikor édesanyját mellrákkal diagnosztizálták, aki szerencsésen felgyógyult belőle. Kreatív gyerekként az egyik első ötlete is ez volt: vígjátékot akart írni a rákról. A nyár kalandoraira pedig ezt is el lehet mondani. Kimondottan jó rákos vicceket mesélnek egymásnak néha a kamaszok. Technikailag is rendben van a film, egy-egy vágásnál érződik a tempórontás, vagy hosszabb jeleneteknél az, hogy túlhúzta, és a tömeg sincs mindig a helyén, de ezek egyáltalán nem befolyásolják azt, hogy egy tisztességes, jó filmet kapjunk végül, még akkor is, ha a mondanivalóját kivonjuk az egyenletből. Pedig ez az, ami miatt kiemelkedik a többi közül.
De lehetett volna mélyebb? Talán, viszont azt gondoljuk, hogy okkal ilyen, és ez volt a nehezebb választás. Szemérmes és tiszteletteli módon bánik a rákkal, de nem ezt teszi meg fő témájává, hanem a szeretetet. Az pedig süt belőle. Nem amolyan amerikai módon, hanem borús-kesernyés angol időjárással fűszerezve. Mégis, ennek ellenére is, felemelő és könnyed tudott maradni. Elhisszük miatta ezeknek a gyerekeknek, hogy ez volt életük egyik legjobb nyara.
