A hálózat ára (The Social Reckoning) rendező: Aaron Sorkin, forgatókönyv: Jeff Horwitz, Aaron Sorkin, operatőr: Jeff Cronenweth, vágó: Alan Baumgarten, zene: Alexandre Desplat, látvány: Mark Stope, producer: Stuart Besser, Todd Black, Peter Rice, Aaron Sorkin, szereplő: Jeremy Allen White, Mikey Madison, Wunmi Mosaku, Jeremy Strong, Betty Gilpin, Billy Magnussen,amerikai dráma, 112 perc, 2026, Korhatár: 12 év Bemutató: 2026. 10. 15. Forgalmazó: InterCom
Konyhakés és kavicságy
A The Social Reckoning – A hálózat ára műfajában dokumentarista thrillert, tartalmában pedig társadalmi számvetést (ld. eredeti cím) kínál. A Facebook/Meta vállalati struktúrájának anomáliáit elbeszélési keretként használó film azonban egyik vállalását sem teljesíti. A legtöbb, amit adhat, hogy újranézzük a kiváló forgatókönyvíró-rendező Aaron Sorkin korábbi filmjeit.
Mert azt mindjárt elöljáróban a leghatározottabban szögezzük le, hogy Sorkin nagyon tud filmet csinálni. A hálózat ára olyan, mintha a rendező tehetségének, hozzáértésének már-már freudi bosszúja volna egy elhibázott előfeltevés – az Egyesült Államok társadalmi konfliktusaiért, konkrétan a Capitolium 2021-es ostromáért a Facebook az elsőrendű felelős – filmre viteléért. Kisebb léptékre leképezve az állítás abszurditása még szembeszökőbb: Sorkin nem kevesebbet kíván bizonyítani, mint hogy a konyhakés a hibás azért, mert akadnak, akik gyilkolásra használják. Rengeteg szó, elkötelezettnek és igazság-bajnoka indíttatásúnak szánt szöveglufi repül a levegőbe a demokráciáról, ám ezek rendre kipukkadva, a földön végzik. A karakterek minden igyekezet dacára kétdimenziósak, a film súlyos humor- és valóságismerethiányban szenved. Nincs benne kraft, s ezzel a kétes dicsőséggel első a Sorkin-filmek sorában.
A valós elemeken alapuló sztori szerint Frances Haugen (Mikey Madison) azért lett a Facebook adatmérnöke, mert mélységesen hitt annak demokráciát erősítő hivatásában. Adatelemzései során rádöbbent, hogy az algoritmus működési elve (az érdeklődési körnek megfelelő tartalmak és csoportok ajánlása a felhasználónak) felerősíti a negatív tendenciákat, s végül radikalizálódáshoz vezethet. Meggyőződése akkor válik bizonyossággá, amikor egyik ismerőse, Kayleigh (Portia Doubleday) közzétesz a közösségi médián egy videót, amiben az látható, hogy a nő egyre ellenségesebben, végül rasszista sértésekkel válaszol a neki segíteni akaró rendőröknek. A részeg nő addig élezi a helyzetet, míg végül letartóztatják. Frances levonja a következtetést: az amúgy kedves úrinő Kayleigh a Facebook miatt vált szörnyeteggé.
A lány túl kicsi bábu a céges sakktáblán ahhoz, hogy érdemben tehessen valamit a hasonló esetek kiküszöbölése érdekében. Megkeresi hát kétségeivel, félelmeivel a Wall Street Journal számára a Facebookról sztorit író Pulitzer-díjas oknyomozó újságírót, Jeff Horwitz-ot (Jeremy Allen White). Frances munkaszerződését megszegve titkos adatokat szolgáltat ki a magát már a Watergate-nyomozás hősének látó újságírónak, majd, ahogy mondani szokás, együttes erővel bizonyítják, hogy a Facebook már nem az az embereket összekötő, a társas kapcsolatokat fejlesztő oldal, aminek indult. Ellenkezőleg: az emberek negativitása, gyűlölködése és gyűlöletkeltése fontos eszköz a multinak, az egyik leghatékonyabb eleme a folyamatos növekedésnek, azaz annak, hogy mind addiktívabb legyen. (Horwitz e tárgyú írásai összegezve az ú. n. Facebook-file-ok tartalmazzák.)
Akit a Facebook/Meta működése érdekel, az ebből a filmből nagyjából 1 %-ot tudhat meg. Legsikerültebb jelenete a bevezető, Kayleigh és a rendőrök párbeszéde, abban igazi feszültség, valódi problémák vannak. A „fehér kisebbség”-kifutású érvelés gyakorlati megnyilvánulása iskolapéldája az egyéni sérelmek, érzékenységek, problémák aktuális tematika szerinti sémába erőszakolásának.
Az Egyesült Államok társadalmi közbeszéde hosszú évek óta a süketek párbeszéde, A hálózat ára pedig bűnbakot kreál az egyre durvább eseményekhez vezető demokráciahiány elleplezésére. Sorkin 16 éve A közösségi háló (The Social Network, r: David Fincher, 2010) forgatókönyvéért teljesen megérdemelten Oscart kapott. Az akkori autisztikus egyetemista zseni Zuckerbergből (Jesse Eisenberg), akit nem érdekelt a pénz, mostanra érzéketlen kőkapitalista lett. Nem Jeremy Strong színészi képességeit minősíti, hogy rezzenetlen arcú viaszbábot látunk a vásznon. Sem neki, sem a többi szereplőnek nem igazán van mit játszania.
Valós állítás, hogy a közösségi média a megosztó és felháborító tartalmakon pörög, ám ez senki számára nem meglepő, aki életében egynél többször hallgatott, látott hírműsort, és nagy vonalakban tisztában van azzal, mi a hír akár a hétköznapi érintkezésben, akár annak meghosszabbításában, a médiában. A Capitolium ostromába, az eszkalálódásába persze besegíthetett a Facebook algoritmusa. A demokrácia lényege azonban röviden az volna, hogy az oktatás, a társadalmi érintkezés, a közbeszéd révén a társadalom önszabályozó legyen. Szűrje és tisztítsa az aljas indulatokat, mint a kavicságy a felzavarosodott folyót. A Facebook/Meta nagyvállalat, melynek érdeke a terjeszkedés, s ami nem mellesleg sokat tett és tesz önmaga megtisztításáért. 2009 óta moderál, s alapelveit folyamatosan igazítja a változó tartalmakhoz. (Ehhez ld. például Im Schatten der Netzwelt/The Cleaners, 2018, r: Hans Block, Moritz Riesewieck, Magyarországon a BIDF mutatta be Tisztogatók címmel).
Végezetül egy kívánság: a néző szeretné visszakapni azt a Sorkint, akinél nem megy pocsékba a jobbnál jobb színészek erőfeszítése, vagy a zseniális zeneszerző, Alexandre Desplat munkája. Aki nem azért szexizteti a szürke egérre kitalált Mikey Madisont, mert más nem jut eszébe. Hanem azt a Sorkint, aki szuper az apróságokban. A chicagói 7-ek tárgyalása (2020) című Netflix-remekében Rubin karaktere felé tojást hajíttat, s a most Zuckerbergként oly élettelen Jeremy Strong lazán elkapja. Meg azt a Sorkint, aki az Elit játszmában (Molly’s Game, 2017) az első pókerjátszma nem túl elegáns helyszínén odagraffitizteti, hogy QUO VADIMUS (‘Merre tartunk’), kérdőjel nélkül, de csupa nagybetűvel. Adja magát, hogy a pesti viccel válaszoljunk: – Kérjük, hagyja el a biztonsági sávot! / – De ne arra! 
