Fejlesztő: Wych Elm; Kiadó: Team17; Platform: PC, Switch, Xbox Series, PS5
A Silver Pines túlélő horror szokatlan köntösben, lehengerlő látványvilágban, de ismerős elemekkel végig intenzíven adagolja a borzongást.
Idestova 6 éve nem volt szerencsém a túlélő horror zsánerének képviselőjéhez, hisz legutóbb a Tormented Souls első részét játszottam végig. De az élet nem állt meg weboldalunkon sem és persze folyamatosan szállingóznak a tesztek a különböző, jellemzően nagyszabású címekről. Példának okán legutóbb a Silent Hill: Townfall-t vettük górcső alá. Nos, a hosszú kihagyás után végre ismét belebotlottam eme kevert műfajból összerakott játék egyik darabjához, amiben a negatív tapasztalatok alapján jócskán találni szamárságokat és önismétlő ötleteket, de valahogy rendszerint működik a dolog, elvégre az alkotók tesztalanyunk esetében nincsenek híján a remek ötleteknek.
A Silver Pines egy norvég-svéd koprodukcióban készült nyomozós horror s az egyik legismertebb brit kiadó égisze alatt jelent meg. A skandináv krimikre hajazó atmoszféra tetten érhető, ám a feszültség megtartása végett a története kifejezetten ködösen indul és még néhány óra után sem fogunk rájönni, hogy mi történik. Egy Walker nevű magánkopót irányítunk, kit egy – a játékos számára – anonimitásba rejtőző egyén azzal bíz meg, hogy találja meg a híres zenész Eddie Velvetet. Azt sokáig nem tudjuk meg, hogy pontosan mi célból kell nekünk szimatolnunk az amerikai kisvárosban, ahol élő emberbe szinte alig botlani. A megmaradt, alacsony számú lakosság üzletfelünkhöz hasonlóan különösen viselkedik és egészét tekintve nyilvánvalóan nem 100%-ig barátságos közegbe kerültünk.
A misztikumra helyezi a hangsúlyt a Silver Pines, s a mindössze 5 főt számláló fejlesztőcsapat első alkotása a jól bevált formulákat legtöbbször ismételgetve ügyesen prezentálja, de gyakorta arcpirítóan túlzásba estek. Számtalanszor kutakodunk a leglehetetlenebb helyeken eszközök, főként kulcsok után, amik mindig kinyitnak egy fontos ajtót, ahol megtaláljuk a tovább haladásunkhoz nélkülözhetetlen cuccokat. Néha elképzelhetetlen területeken is rábukkanhatunk egyes tárgyakra, teszem azt villanypózna tetején vagy kerítés túloldalán, ahová átugorva nem, csak hatalmas kitérővel (létesítményeket megkerülve) tudunk eljutni. Ugyanakkor klassz ötletekből sem szenvedünk hiányt, ilyen például a fejlődési rendszer. Az épületeket átfésülve olykor felfigyelhetünk kávégépekre, melyek használatával növelhetjük állóképességünket, plusz gyarapíthatjuk inventorynkat, valamint magunkhoz kaphatunk mementókat is.
Eme holmikat egyidejűleg nem alkalmazhatjuk (elvégre összesen 25 darab van belőlük), de előrehaladásunk során azért többet is kamatoztathatunk – feltéve, ha efféle fejlesztést is zsebre vágtuk. Általuk hatékonyabb tűzerővel (puska, pisztoly, szögbelövő, stb.) vagy kézibökővel rendelkezhetünk, de akár a HP-nkat is acélosíthatjuk. Fegyvereinket számtalanszor használhatjuk nem hétköznapi fazonok kiiktatására, de a meglepetés végett szándékosan nem írnám le, hogy kikről van szó. Utánpótlást elszórva szinte mindenütt találni, ételautomatákból tudunk vásárolni is akár többféle életerő növelőt. A Resident Evil játékokból kikopírozva babrálhatunk különböző varázsnövényekkel, hogy amolyan amatőr gyógyszerészként helyben összekotyvasszunk valamit. Metroidvania felépítettségű játék révén pedig adott egy bazi nagy térkép, s a mintegy 10-12 órás végigjátszás idején visszalátogatunk egyik-másik színhelyre, de néhol tapasztalhatunk logikátlan(nak tűnő?) fordulatokat és néhány esetben kevés a mankó. Tán némileg ellensúlyozva fotózgathatunk, vagyis egyes állomásainkról vagy fejtörőkről érdemes mindig fényképet készítenünk (a Silver Pines mechanikája a főbb helyeknél ezt kedvesen felajánlja). Telefonfülkéknél keríthetünk sort a játék mentésére, amelyhez érméket portyázásunk apropóján leginkább elhagyott ruhákban, táskákban találni, de érdemes átnézni a készülék visszaadórekeszekeit is.
Látványvilága szenzációs, valamint a John Carpenter stílusát megidéző zenéjére nem panaszkodhatunk és tartalom is van bőven – a lezárást két teljesen eltérő befejezéssel csalogathatjuk elő. Egy jól felépített világba csöppenünk a Silver Pines-szal, ahol jó elkalandozni még akkor is, hogy feladataink javarészben repetitívek.
Legutóbb ezt teszteltük:
