Isten húrjai kifürkészhetetlenek
Az utcán élők balladája, minimális pátosszal, nagyszerű képekkel és Beethovennel.
Nem tündérmese, és nem próbál meggyőzni sem az élet nagy igazságairól. Nincs benne csoda, sem hihetetlen felépülés, sem amerikai álom, és ha úgy tekintjük nem is zárul happy enddel. Talán éppen ezért éri meg leülni elé, és végignézni Steve Lopez és Nathaniel Ayers sztoriját. Joe Wright (Vágy és vezeklés, Büszkeség és balítélet) filmje valaminek indul, aztán – követve az eredeti regényt – az elvárásokhoz képest egy egészen más útra tereli nézőjét. Nem lép ki a kereteiből, pedig szinte minden percben várjuk, hogy a jenki szirup az arcunkba fröccsenjen, de a rendező nem engedi letérni történetét az útról. Így aztán a hajléktalan csellista sorsából nem egy meglepő karriertörténet és magasztos beteljesülés kerekedik, hanem egy hangulatos tanulmány a barátság anatómiájáról és a fedél nélkül élők érzésvilágáról.
A szólista kerüli a gyorsaságot és a hevességet. Hagy időt, gondolkodni és érezni, s bízik abban, hogy az intermezzókat átkötő képek és Beethoven gyönyörű dallamai segítik a befogadást. S amennyiben aktuális rezgésszámunk megfelelő, a dolog működik is. Köszönhető ez nem kis mértékben Robert Downey Jr.-nak és Jamie Foxx-nak. Nagyrészt az előbbinek, de azért Foxx is próbálja Oscarig vinni Nathaniel karakterét (Nem fogja!). Downey viszont képtelen hibázni. Mondjuk már a Zodiákusban is gyúrt egy keveset az újságíró figurára, de ezúttal nem lenne elég ráülni az izgalmas háttér sztorira, az ugyanis nincs. Van viszont helyette zúzódásokkal teli felütés, az elkeseredésig megélt szakmai csőd, reményteli felfedezés, lelkes megszállottság, fojtogató szorongás, fájdalmas csalódottság, zsigerig hatoló félelem és kiérlelt belátás. S ezek csupán szemelvények abból a repertoárból, amit Lopezként felvillant vasemberünk.
A szólista ettől függetlenül nem tökéletes film, és várhatóan gyorsan el fog tűnni a szem elől. Azok számára jelenthet igazi élményt, akik képesek rikító színekkel teli világunkban néhány pasztell mintát is izgalommal szemlélni, illetve akik nem feltétlenül szeretik a készételeket, de tudják értékelni a minőségi hozzávalókat.
A dolgok jelenlegi állása szerint október 8-án kerül nálunk mozikba (a UIP honlapján 2010 októbere szerepel céldátumként 😉 ), de egyes pletykák szerint csak a DVD polcokig tud felkapaszkodni. Bármelyik szcéna valósul is meg, érdemes egy próbát tenni vele.
No Comment