Oscar süket 3. rész


Hagyva a lírai szépelgést, az utolsó körben arra a zenei kategóriára térünk ki, minek eljövetelekor leggyakrabban pattan fel az ember, hogy lefőzzön még egy kávét vagy, hogy könnyítsen magán. Azért is van ez így, mert többnyire olyan nótacsokrot sikerül összeválogatni, melyek még az Eurovíziós Dalverseny döntőjébe sem jutnának be (pedig ez az egyetlen megmérettetés, ahol a közönség az elhangzott dalokat  már előadásuk közben elfelejti).

Best Original Song…az Akadémia itt tesz leginkább tanúbizonyságot inkompetenciájáról. Hogyan lehetséges az, hogy ebben a kategóriában mindig szűk esztendő van, és csak elvétve sikerül összekaparni az öt jelöltet (tavaly kettőt!)? Valóban ilyen sivár lenne a kínálat?

Nem beszélve a díjra áhítozókról. Alan Menken (Szépség és a szörnyeteg, A kis hableány, Aladdin, Pochahontas) a rajzfilmzenék joggal agyonkoronázott királya, de mi a görbített hangvilláért kellett 2007-ben háromszor is jelölni? A szeretnivaló Randy Newman, ha dolgozott az adott évben, akkor biztos, hogy a díjátadó estjén ingyen vacsorázik(idén két jelölés).

Most elrettentésül következzenek azok a LEGJOBB BETÉTDAL-nak ítéltetett művek, melyeket unokáink sem fogják fütyörészni. A klippekhez társított képi tálalás kiemelten fontos!

“It’s Hard out Here for a Pimp” – Nyomulj és nyerj! (Hustle&Flow – 2005) Zene és szöveg: Jordan Huston, Cedric Coleman és Paul Beauregard

A műfaj őszinte barátjaként kérdezem, mit is hallottak ebben a vájtfülűek? Amikor  Eminem első rapperként szobrot vihetett haza, nem akadtam ki. Az év  slágere volt, és lehet olykor más irányba is nyitni. Viszont ezzel a “bicsíznigazsittiz” vacakkal, megspékelve az emlékezetes színpadi csöcsrázós gettó showwal, na az egy-két botoxolt homlokokra is mély barázdát szántott. Hallgathatatlan.

“I Need to Wake Up” – Kellemetlen igazság (An Inconvinient Truth – 2006) Zene és szöveg: Melissa Etheridge

Na ezt a számot sem untuk meg a rádióban. Al Gore kampányolt a Föld megmentéséért egy dokufilmmel, ahhoz íródott ez a magvas szám. Ez a soft rock dalocska bizony csak az elsivagatodást és jégsapkák olvadását gyorsította fel. Ha igazán rosszmájúak volnánk, itt jegyeznénk meg, hogy a számot jegyző előadó súlyos betegségen esett át, és az érzőlelkű Bírákat valószínűleg ez sem hagyta hidegen.

“Sooner or Later (I Always Get my Man)” – Dick Tracy (1990) Zene és szöveg: Stephen Sondheim

Ez az úriember komponálta a Sweeney Toddot, sikerült úgy lehoznia egy musicalt, hogy nincs benne sláger. A méltatott szám is csak a lobbizásnak köszönhetően nyerhetett. Érdemes végigkínlódni a Marylin Monroe-ként vergődő Madonna előadását, azt hiszem a dögös és a szexi jelzőket mellőzhetjük.

“Things Have Changed” – Wonder Boys – Pokoli hétvége (Wonder Boys – 2000) Zene és szöveg: Bob Dylan

Nézzünk egy legendát, amolyan kompenzálós Oscart, mert akiről már életében film készül, az megkerülhetetlen! Bob Dylant intézmény, jelentősége vitathatlan, belőle sem lesz egy tucat, azonban ez a szám az. Évtizedes munkásságát, mint zsenijének eme szikráját honorálták. Ez a 4perc már-már 40-nek tűnik.

“Let the river run” – Dolgozó lány (Working Girl – 1988) Zene és szöveg: Carly Simon

A végére hagytam egy kis retrót. A Micsoda nő előtt a Dolgozó lány táplálta a legjobban az akkori fiatal nők rózsaszín álmait. Ez a szép negédes himnusz értük szól! Kórus, szinti, elektromos gitár…ami nélkül nincs Fásy mulató! Köszöntük szépen!

Kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a hétfő?

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Bobby Sands a moziban
Következő cikk Alice Celebországban

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..