Utódok – kritika



Drágám, a kölykök rám maradtak!

Alexander Payne fontos Hollywoodnak, mert odaát nagyon elkél az olyan rendező, aki két Transformers között a hétköznapi problémáikat galacsinként görgető emberekről is készít filmet. Az elmúlt években Jason Reitman (Juno, Egek ura) növelte ezen alkotók csekély létszámú táborát, és az sem véletlen, hogy George Clooney mindkettejükkel forgatott. Tudja, mi klappol hozzá, gyakorló direktorként pedig könnyen felismeri a környezetében dolgozó tehetséges kollégákat. Az eddigi díjeső, az esetleges második Oscar lehetősége valahol talán kimatekozható volt, hiszen az Akadémia korábban már keblére ölelt egy gyermekével bajlódó apát Dustin Hoffman személyében, de ezzel még várjunk egy hetet!

A történetet egy hawaii írónő regényéből igazították vászonra, így kézenfekvő a helyszínválasztás és a retina károsító ingek kavalkádja. Matt King (George Clooney) anyagi és privát életét tekintve gazdag fickó, jóllehet ezt addig fel sem fogja, míg neje egy baleset következtében kómába nem esik. Ezután persze jön a kétségbeesett puzzle játék, a hol is maradtam ki ebből az egészből? Az addig nemtörődöm apuci generációs szakadékon való kötéltáncát durcás lányai keményen megnehezítik.

Payne az amúgy teljesen átlagos szülői konfliktushelyzetet a rá jellemző fanyar humorral próbálja szórakoztatóan fogyaszthatóvá tenni. Az ősöktől örökölt birtok ügyletének fonala szép párhuzam a tradíciók, a családi tűzfészek őrzése végett, az eredeti szituációkban nem dúskáló cselekményt turisztikai szempontokból fontos látképekkel és folklór zenével összefércelni felettébb spongya megoldás.

Clooney ügyvéd figurája semmivel sem izgalmasabb a nyugdíjas Warren Schmidtnél (sőt a tudatlan felszarvazott szerepköre közös bennük), csupán annyival szerencsésebb, hogy még maradt ideje egyes hibákat kiküszöbölni. Szerethető pacák, mert az őt alakító színész szimpatikus, amúgy  a karakter fájó hiányossága, hogy bő két óra alatt sem derül ki, ugyan miért távolodott el feleségétől, porontyaitól, azért ehhez kevés a „munkámba temetkeztem” tőmondat. Robert Forster remek keserű apósként,  ő mondja ki a legigazabb sorokat, például mikor közli vejével, nem érdemelte meg a lányát. Üde színfolt a vadóc nővért játszó Shailene Woodley, bizonyára nem fog szűkölködni szerepajánlatokban. Beau Bridgesre a hülye frizurája miatt emlékszünk majd, míg a fiatal udvarló bumfordisága pusztán az őt érő fizikai fenyítés miatt elviselhető.

Összességében az Utódok kellemes darab, csupán a sok hozsanna és a rendező úr által képviselt nívó miatt tettük túl magasra a lécet, ami felett most nem átrepült, inkább huncut módon csak átlimbózott alatta.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Miloš Forman 80. szülinapját ünnepeld a Toldiban!
Következő cikk Shame - A szégyentelen mashup trailer

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..