Harcosok klubja


Harcosok klubjaHarcosok Klubja (Fight Club); rendező: David Fincher; főszereplők: Edward Norton, Brad Pitt, Helena Bonham Carter, Meat Loaf, Jared Leto; amerikai-német dráma; 139 perc; 1999 (18)

 Tyler, a pusztító

Nem kell kerek évfoduló ahhoz, hogy viszontlássunk egy klasszikust a moziban: az első két Alien-film, a 2001: Űrodüsszeia és a Die Hard után most az idén 16 éves Harcosok klubját lehet újra megtekinteni a nagyvásznon. 

Amikor még nem volt internetem, minden évben megvettem egy évente frissített, Video Movie Guide nevű filmlexikont, de aztán fokozatosan lemondtam róla. Egyrészt mert jött az internet, azon belül is az IMDb, másrészt egyre több olyan filmet fikáztak le a könyvben, ami nekem nagyon tetszett. Először pont a Harcosok klubja kapcsán akadtam ki, a könyv szerzői ugyanis nulla csillagot adtak rá, és ’bomb’ minősítéssel látták el, ami alatt nagyjából azt kell érteni, hogy nézhetetlen.

Harcosok klubjaA Chuck Palahniuk könyve alapján készült film sorsa eleinte valóban egy kicsit mostoha volt: a mozipénztáraknál nem bizonyult átütő kasszasikernek, a kritikusokat rendkívüli mértékben osztotta meg, 9/11 után pedig kifejezetten feketelistás alkotásnak minősült. Kicsit az történt vele, mint a Remény rabjaival, mégpedig hogy az ún. otthoni forgalmazás során vált kultuszfilmmé, de még mekkorává. Amikor ezen sorok íródnak, a Harcosok klubja 8.9-es átlaggal bír az IMDb-n, melynek öröklistáján épp a tizedik helyen áll.

Mindez annak köszönhető, hogy ezt a filmet csupa olyan ember készítette, aki a szakmájában a csúcsok csúcsának számított, az élen David Fincher rendezővel. Ő épp a Hetediken és a Játsz/mán volt túl, a Harcosok Klubjával pedig végleg elérte a kreatív zenitet. A képek tele vannak forradalmi megoldásokkal, egyik zseniális ötlet követi a másikat, és valóban mindenki a legjobb formáját nyújtja, a színészektől a forgatókönyvírón, az operatőrön és a speciális effekt csapaton keresztül a legutolsó mikrofonbelógató emberig. 16 évvel a bemutatása után ez a film ugyanolyan friss és ugyanolyan jól néz ki, mint 1999-ben, semmit nem vesztett a frissességéből, és akár idén is készülhetett volna.

A kulcsa valószínűleg Tyler Durdenben rejlik, aki, mint tudjuk, jobban néz ki és jobban dug, mint mi, valamint meg meri csinálni azokat a dolgokat, amiket mi nem. De a legnagyobb húzás mégis csak az volt, hogy egy nagy hollywoodi stúdió készített el egy olyan filmet, ami kíméletlenül porig alázza a fogyasztói társadalmat. Ma már nehezebben képzelhető el, hogy a Fox vagy akármelyik másik nagy filmgyártó egy ilyen projektbe belefogjon, de az ezredforduló küszöbén valahogy mégis átment ez a forgatókönyv a szűrőn. A végén mégis azoknak lesz igazuk, akik szerint régen minden jobb volt. 🙂

10_10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Világevők
Következő cikk Egy hollywoodi hős utazása