Terminator: Genisys, rendező: Alan Taylor, szereplők: Arnold Schwarzenegger, Jason Clarke, Jai Courtney, Emilia Clarke, amerikai sci-fi akciófilm, 125 perc, 2015. (16)
Bőrlehúzás a fémvázról
Vajon hogyan alakult volna Karpov és Kaszparov sakkjátszmája, ha egyikük az időben ide-oda utazva előre látja a másik lépéseit? Nagyjából erről szól a Terminator legújabb része azzal a csavarral, hogy az időutazásra mindkét sakkozó képes, ráadásul több is van belőlük.
Felejtsük el a 3. és 4. részt, ez most valami egészen más! – nagyjából ezt üzente az előzetes és a filmet kísérő propaganda. A Terminator sokadik feltámasztását mégis leginkább a Jurassic World-höz tudom hasonlítani, ahol az alkotók olyan szinten tisztelegtek az első – és csak az első – rész előtt, hogy a T-rex és a Predator szerelemgyerekén kívül szinte semmi újat nem mutattak a kötelező látványorgián kívül.
A nem is olyan távoli jövőben John Connor és Kyle Reese a kegyelemdöfést készülnek bevinni a Skynetnek. A tervük sikerül, de még így is marad idő visszaküldeni fiatal Arnie-t (Brett Azar gyönyörűen kidolgozott testére applikálva), hogy likvidálja Sarah Connort. John Connor hirtelen felindulásból visszaküldi Kyle Reese-t, hogy mentse meg Sarah Connort és bár alaposan felkészíti, két dolgot mégsem említ meg neki. Az egyik, hogy Emilia Clarke 11 centivel alacsonyabb Linda Hamiltonnál, a másik, hogy a rendkívül kedvezőtlen körülmények ellenére párosodniuk kell. A T-800 és Kyle Reese visszatérése tulajdonképpen nem más, mint az első rész azonos jeleneteinek újragondolása. Ezt követően azonban nem az általunk ismertek szerint történnek a dolgok, mert megjelenik a színen a 2. rész T-1000-esének dél-koreai koppintása (Jurassic World, Samsung, rémlik?) és egy öreg T-800, amit Sarah Connor Papának szólít.
Nem értjük? Nem baj. Vegyünk egy mély levegőt. A genesis és a system szavakból alkotott Genisys egy olyan új operációs rendszert jelöl, mely 2017-ben egyesíteni fogja a világ összes digitális kütyüjét és igen, szabad utat ad a Skynetnek. Hőseinknek nincs más teendője, mint 1984-ből 2017-be utazni és a Genisyst megsemmisíteni még a piacra dobás előtt. Időgép az van, hogyne lenne, a legnagyobb probléma, hogy a T-800 fémvázát a csihi-puhi jeleneteknek köszönhetően csak részben borítja élő szövet – ami öregszik, ez az ötlet egyébként állítólag magától James Camerontól érkezett -, és így nem tud az időben utazni. Nincs mit tenni, vár, 2017-ben Sarah és Kyle a már közel 70 éves Arnold Schwarzeneggerrel találkozik. Ééés…a felnőtt John Connorral…meg a gyerekkel is. Nem értjük? Nem baj. Vegyünk egy mély levegőt.
Az első két rész előtti tisztelgés és a kötelező látványorgia mellett a Terminator: Genisys esetében az új elemek mintha egyenesen A holnap határából és a Transzcendensből érkeztek volna. A Skynetet csak látszólag sikerül legyőzniük, mert erős a gyanú. hogy minden a gépek tervei szerint történik, mintha előre tudnák, mit fognak az emberek lépni (A holnap határa). Hőseinknek ráadásul már nem csak az emberként – is – viselkedő gépekkel kell felvenniük a harcot, hanem egy olyan emberrel, aki egyesülve a világhálóval a korlátlan tudás és hatalom birtokában még a terminátoroknál is jobban utál minket (Transzcendens). És ha ez nem lenne elég, lesz még a filmben ember formájú digitális izé (Tron?, Mátrix?) és J. K. Simmons is, aki ott volt 1984-ben és egész végig úgy viselkedik, mintha a próbatermet és Miles Tellert keresné.
Az egész egy vicc, de annak jó. Ami miatt szerettem, hogy az alkotóknak az izzadás ellen egész hatékony dezodort sikerült találniuk, és hogy a produkció tud saját magán nevetni. Viszont úgy tűnik, a Terminatornak egyetlen esélye maradt, hogy hozza az első két rész színvonalát, ha visszatér az eredeti rendező és a forgatókönyvíró, vállalva azt a kockázatot, hogy ők sem lettek fiatalabbak. Arnie-nál mindenesetre bejött. Aki teheti, IMAX 3D-ben nézze meg. Ja, és Gáti Oszkár rulez!