Mission: Impossible – Az első négy rész


Hamarosan mozikba kerül a Mission: Impossible új része, mely keresztségében a Titkos Nemzet nevet kapta. Ennek apropóján homályos emlékeimet felfrissítve (már az első részt is moziban volt szerencsém megtekinteni, azt hiszem öregszem…) úgy döntöttem, hogy újranézem az első négy részt, összegyűjtve róla pár dolgot, ami érdekes lehet, vagy esetleg már a feledés homályába merült az évek során.

Mission: Impossible (1996) – rendezte: Brian De Palma

A Paramount, ami az eredeti tévésorozat jogait birtokolta, már évek óta próbált mozifilmet készíteni az ötletből. 1996-ban aztán Tom Cruise, aki fiatalkora óta nagy rajongója volt a sorozatnak és producertársa Paula Wagner úgy gondolta egy M:I film méltó start lehetne produkciós cégüknek. Meggyőzte a Paramountot, hogy 70 millió dolláros budgettel egy igazi grandiózus mozit hozzanak létre. A producerpáros először a színész Sidney Pollackkal dolgozott együtt a forgatókönyvön, aztán jöttek az újabb nevek: Steve Zaillian (Ébredések, Schindler listája), David Koepp (Jurassic Park, Carlito útja) és Robert Towne (Kínai negyed, A cég). A veterán rendező Brian De Palma fejében először az akciójelenetek konkretizálódtak, ezeket kellett valahogy összekapcsolni egy csavaros történettel.

A filmen meg is érződik ez a forgatókönyv-író all-star által elkövetett erőlködés. Az eredeti sorozat csapatmunkája helyett, itt egy macska-egér játékba csöppenünk, melynek főszereplője szinte kizárólag Ethan Hunt. A fel- és néha eltűnő ügynökök jobbára megmaradnak kétdimenziós mellékszálnak, legrosszabban talán Jean Reno járt, aki mintha csak azért került volna bele a filmbe, mert 96-ban menő volt Jean Renót szerepeltetni. A történet fordulatai hol meglepőek, hol előre kitalálhatóak és igazából az egész film 3 grandiózus akciójelenetből áll, amelyből viszont az első kettő mind a mai napig zseniális. A kezdő prágai ügynök-hajsza feszültségkeltése már-már hitchcocki, nem hiába jutott eszembe többször is De Palma általam legjobbnak tartott mozija a Halál a hídon. A CIA épületébe történő behatolás a kamerakezeléssel, a filmzene teljes hiányával pedig megkockáztatom, hogy filmtörténeti klasszikus. Sajnos pont a grandiózus finálé öregedett a legjobban, mai szemmel a CGI kissé megmosolyogtató ráadásul De Palma mintha kissé túl is lőtt volna a célon hitelesség szempontjából. Mindezek mellett az első epizód tökéletes átmenet a tévésorozat átverős, atmoszférikusabb hangulatából az új M:I akciódúsabb jellege felé.

A recept sikeresnek bizonyult a film megdöntötte a szerdai nyitónapi bevételrekordot 11.8 millió dollárral, amit addig a Terminator 2 tartott. Az első hatnapos bevételi lista éléről is letaszította az addigi aranyérmes Jurassic Parkot 75 millió dollárjával. A bevétel világszinten 457.7 millió dollárnál állt meg, így a folytatás nem volt kérdéses.

Ikonikus jelenet:

  • Behatolás a CIA központba, néma csendben, miközben a néző a szája szélét harapdálja izgalmában.

Pro:

  • Remek rendezés, De Palma a feszültségkeltésből jelesre vizsgázik.
  • Tom Cruise remek választás Ethan Hunt szerepére.
  • Visszafogott, pisztolylövésektől mentes, mégis pergő akció.

Kontra:

  • Elhanyagolható mellékszereplők.
  • Megkopott befejezés.

Érdekességek:

  • A prágai nyitójelenetben De Palma ragaszkodott hozzá, hogy az akvárium felrobbantásánál ne használjanak kaszkadőrt, ezzel kvázi hagyományt teremtve.
  • Cruise sokáig egyezkedett a TGV tulajdonosaival, hogy használhassák szerelvényüket. Végül egy személyes vacsora alkalmával sikerült őket meggyőzni.
  • A színész lemondott az akkoriban “szokásos” 20 milliós gázsijáról cserébe a bevételből való részesedésért, ami utólag jó döntésnek bizonyult.
  • Az eredeti TV sorozat színészei nem voltak különösebben oda a változtatásokért, Greg Morris egyszerűen kisétált a premierről, Peter Graves, aki Jim Phelps-t játszotta volna (és játszotta a sorozatban is) pedig visszamondta a neki felkínált szerepet, mert nem értett egyet karaktere sorsának alakulásával.
  • A filmzenét eredetileg Alan Silvestri írta volna, el is készült 23 percnyi score-ral, ám kreatív nézeteltérések miatt végül Danny Elfmant bízták meg a munkával.
  • A filmhez Larry Mullen és Adam Clayton a U2 dobosa és basszusgitárosa írt dalt, ami hatalmas siker volt 1996-ban.

10_8

Mission: Impossible II (2000) – rendezte: John Woo


4 évvel később jött a folytatás, melyben De Palma-t az akcióorgiák kínai nagymestere John Woo váltotta. A döntés, mely lehetett volna érdekes is, egészen elhibázottnak bizonyult. Woo rendezési stílusa egyszerűen nem illik egy csavaros kémthrillerhez. Hiába összeszedettebb a forgatókönyv (a hajsza ezúttal egy az IMF-ből kiugrott ügynök és egy gyilkos vírus után folyik), egy suta szerelmi szál és a túlpörgetett, a végére kifejezetten önmaguk paródiájává váló akciójelenetek szépen tönkre is vágják a filmet. Woo unottan ismételgeti rendezői manírjait, a film minden tizedik percére jut egy lassított felvétel. A filmvégi fináléban Tom Cruise pedig több damillal megtámogatott pörgőrúgást visz be, mint egy Street Fighter figura egy átplaystationözött hétvégén. Sajnos hiányoznak az első részben mesterien levezényelt fegyvertelen heist jelenetek, talán a lóversenyen játszódó fénykép-szerzés az, ami megmutatja mennyivel izgalmasabb egy jól felépített tolvajlás egy tucatlövöldözésnél. Sajnos ebből kevés van a filmben.

Hiába sokak szerint ez a sorozat leggyengébb darabja, a pénztáraknál mégis remekül teljesített és a világszerte gyűjtött 546.4 millió dolláros bevételével a 2000-es év legjövedelmezőbb filmje lett.

Ikonikus jelenet:

  • Ethan Hunt sziklát mászik a Moab sivatagban, miközben pörög a stáblista.

Pro:

  • Ethan Hunt új frizurája.
  • Szerencsére nem lett bukta a kasszáknál, így készülhettek a jobb folytatások.
  • Összeszedettebb forgatókönyv.

Kontra:

  • Olyan, mint egy B akciófilm A listás költségvetésből.
  • Túlpörgetett, nevetséges akciójelenetek. (motoron pörgés közben lövöldözés)

Érdekességek:

  • Az első film, amelyhez a Metallica dalt írt. (I Disappear)
  • A sziklamászós jeleneteknél Cruise biztonsági kábeleket viselt, amelyeket később digitálisan eltüntettek, a szikláról sziklára való ugráskor azonban még így is kificamította a vállát.
  • John Woo verziója 3 és fél órás volt, a producerek nyomására azonban le kellett csökkenteni 120 perc környékére.
  • Anthony Hopkins feltűnik egy rövidke szerepben, mint Ethan Hunt parancsnoka.
  • A film első kiszemelt rendezője Oliver Stone volt, de határidős problémák miatt kilépett, mivel Tom Cruise a tervezettnél tovább forgatta a Tágra Zárt Szemeket.
  • Tom Cruise unokatestvére William Mapother is feltűnik a filmben.

10_5

Mission: Impossible III (2006) – rendezte: J.J. Abrams

2002-ben felkérték David Finchert, hogy rendezze meg a sorozat következő darabját, premier dátumnak pedig 2004-et tűzték ki. Fincher azonban kreatív nézeteltérések miatt kihátrált a produkcióból, hogy helyét Joe Carnahan (Füstölgő ászok, Narkó) vegye át, aki Kenneth Branagh-gal Scarlett Johanssonnal és Carrie-Anne Moss-szal képzelte el a folytatást. 2004 júliusában azonban ő is kihátrált, mivel nem sikerült dűlőre jutni a film hangulatával kapcsolatban. Mivel Tom Cruise nagy rajongója volt az Alias TV sorozatnak, választása a showrunner J.J. Abramsra esett, akinek ez lett nagyfilmes rendezői bemutatkozása. Mivel Abrams még egy évig elfoglalt volt az Alias és a Lost egyengetésével, ezért a Carnahan által kiszemelt sztárok is hátra arcot mondtak, úgyhogy új csapattal kezdődhetett a forgatás.

Abrams magával hozta jól bevált írótárs párosát Roberto Orcit és Alex Kurtzmant, házi zeneszerzőjével Michael Giacchinoval kiegészülve egy jól bevált alkotócsapat készíthette el a filmet. (A folyton rángatózó kamera már itt is megjelent.) Az eredmény egy történetvezetésében egyszerű, ámde végtelenül feszes és profi módon elkészített akció-blockbuster, amely ötvözi az első rész izgalmas álcázós, behatolós suspense moziját az elképesztő akciómutatványokkal. Zsinórban nézve a filmeket ugyan feltűnik, hogy valószínűleg az IMF-nél (ami kapaszkodjunk meg, de Impossible Mission Force-t jelent) dolgoznak a legbénább HR-esek, tekintve hogy ebben a részben is van egy ügynök, aki inkább az ellenséggel kokettál, de a folyamatos pörgés és a szájtátós akció elfeledteti az apróbb logikai döccenőket. Philip Seymour Hoffman figurája ugyan nélkülöz bármiféle mélységet, de karaktere olyan szinten kegyetlen (főként a film lehengerlő nyitányában), hogy simán a széria legzsigeribb főgonoszává válik.

Mindezek ellenére meglepő, hogy a franchise első négy darabja közül ez a rész hozta a legkevesebb bevételt világszerte 397.9 millió dollárjával. Ebbe persze könnyen belejátszhatott a film promóciója körüli huzavona, mely szerint Tom Cruise megtagadta a film promócióját, ha a Comedy Central (ami egyébként a filmet gyártó Paramountot is birtokló Viacom leányvállalata) leadja a South Park a szcientológiát nyíltan kiparodizáló Egy házba zárt közösség c. epizódjának ismétlését. Később mind Cruise, mind pedig Cruise ismerősei alaptalannak nevezték az állítólagos fenyegetést.

Ikonikus jelenet:

  • Nehéz eldönteni, hogy az izgalmas vatikáni behatolás, vagy a Chesapeake Bay Bridge–Tunnel adrenalinbomba főgonosz szöktetése-e a befutó.

Pro:

  • Egyszerű, de annál pörgősebb történet.
  • Az akció és izgalom kitűnő ötvözete.
  • Erőteljes főgonosz.
  • A filmzene.

Kontra:

  • A romantikus mellékszál sosem volt a Mission: Impossible filmek erőssége, most sincs ez másképp.
  • Az áramütős dolog azért egy kicsit sok.

Érdekességek:

  • A Haláli Hullák Hajnala sikere után megkérdezték Simon Pegget, hogy készen áll a hollywoodi karrierre, amire azt felelte: “Azért ez nem olyan, hogy hú most én fogok szerepelni a következő Mission: Impossible filmben.”
  • 150 millió dolláros költségvetésével, ez a legdrágább film, amit elsőfilmes rendező kapott.
  • Scarlett Johansson szerepe lett volna a kiszabadító akció során életét vesztett fiatal ügynöknő Lindsey Farris.
  • Simon Pegg szerepét eredetileg Ricky Gervais kapta volna meg, Michelle Monaghan karakterére pedig Rachel McAdams volt esélyes.
  • A végefőcím alatt, ahol a producerek megköszönik intézmények támogatását, található egy felirat: “Hanso Alapítvány” – Minden Lost rajongó tudja, hogy ez micsoda, ugye?!

10_7

Mission: Impossible – Fantom protokoll (2011) – rendezte: Brad Bird

Bár a harmadik rész a sorozat leggyengébben muzsikáló darabja lett, még így is bőven termelt annyi nyereséget, hogy Cruise és a Paramount belevágjon egy újabb rész elkészítésébe.Nagy meglepetésre a rendezést az élőszereplős filmek terén eddig járatlan Brad Bird, a Pixaros Hihetetlen Család, Ratatouille alkotója kapta. Ennek fényében különösen meglepő, hogy a negyedik rész lett talán az eddigi legjobb (a cikk keletkezésekor még nem láttam az ötödik részt) és legkiegyensúlyozottabb Ethan Hunt kaland. Brad Bird mesteri ügyességgel vezényli le a folyamatos akciókat, a film nyitó börtönbunyójától kezdve nincs 5 perc, amikor az események lelassulnának, vagy hogy a történet tempót vesztene, mindezt úgy, hogy mégsem válik az egész kapkodóvá, minden egyes jelenet még egy újabb adag adrenalinbombát zúdít a néző nyakába.

Ami külön megfogott a negyedik rész közben, hogy a sorozat úgy néz ki megtalálta az egészséges egyensúlyt a folyamatos akció, a high-tech kütyükkel operáló kémjátszma között és végre a csapat szereplőinek is hagytak teret a kibontakozáshoz. Cruise elemében van, Simon Pegg pedig az egyik legjobb sidekick és neki köszönhetjük, hogy az M:I végre mer vicces is lenni, ami üdítő színfolt a harmadik rész kicsit megfáradt heroikussága után.

A recept úgy néz ki bevált, ugyanis a negyedik rész nemcsak a sorozat legsikeresebb darabja, de Tom Cruise karrierjének világszerte a legtöbb bevételt hozó filmje a maga 694,7 millió dollárjával. Szerencsére sokáig nem is kellett várnunk a folytatásra…

Ikonikus jelenet:

  • Lélegzetelállító mászás és villámgyors ereszkedés a Burj Khalifa oldalán.

Pro:

  • Fantasztikus helyszínek és non-stop akció Moszkvától Dubai-ig.
  • A behatolás a Kreml-be az egyik legjobban eltalált M:I jelenet.
  • Nincs üresjárat.

Kontra:

  • Nem tudok (és nem is akarok) belekötni semmibe.

Érdekességek:

    • Ebben a részben is volt hajmeresztő Cruise mutatvány. A Burj Khalifa “megmászásánál” a színészt láthatjuk függeszkedni és futni is az épület oldalán.
    • Dermot Mulroney színész csellistaként közreműködött a harmadik és negyedik rész filmzenéjén.
    • Ez a leghosszabb rész a négy közül a maga 132 percével.
    • Brandt szerepére Chris Pine és Tom Hardy is esélyes volt.
    • Jeremy Renner karakterét azért hozták létre, hogy később ha Ethan Hunt kiöregszik, a helyébe léphessen.
    • A nyitójelenetben megcsodálhatjuk Budapestet felülről, illetve magát a Keleti pályaudvart. Furcsa mód a filmesek szükségesnek látták egy CGI óratorony hozzáadását is az épülethez.
      10_9

Ezt a paródiát pedig senki sem felejti el a széria kapcsán!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Ti mozitok (16.) – Út a boldogsághoz
Következő cikk Deadpool előzetes és masszázs videó pandakönnyekkel