Bár a Hajsza a győzelemért (Rush) az egyik legjobb versenyzős film, már az első harmadában sok pontatlanságot találtunk Paksi Konstantinnal (A Formula 1 aranykora c. könyv szerzőjével). Folytatjuk ezek felkutatását az 1976-os szezonon keresztül. Bár szétszedjük, nagyon is szeretjük az alkotást. Ott hagytuk abba, hogy Huntot leszerződteti a McLaren, mivel menedzser bátyjának jó beszélőkéjével és James magához mérten komoly ígéreteivel meggyőzték a csapatot.
Brazil Nagydíj, Interlagos: 
A valóság: Lauda címvédőként nyer, Hunt kiesik rossz gázpedállal. Pontok: LAU 9-0 HNT
Mai fejjel igen korai ez a januári végi kezdés (eredetileg amúgy Argentínában indultak volna még korábban), de anno már szilveszterre eső hétvégén is rendeztek versenyt. Hunt edzéselsősége Lauda mellől hiteles, azonban a rajtrács többi részével már akad némi probléma. James ugyanis nem csapattársa, (a filmben is cameózó) Jochen Mass elől indult, illetve kettővel mögötte nem Scheckter volt a hatkerekűvel. Lásd. De ez igazán apróság, hisz a szezon első versenyeit összefoglaló montázs kezdődik így. Hunt motorhibával való kiesése pontatlan, ám az egyszeri nézőnek közérthetőbb, mint a gázpedálbeesés. Ugye?
Dél-Afrikai Nagydíj, Kyalami: 
A valóság: Lauda újra nyer, mögötte Hunt második, hiába próbálkozott. LAU 18-6 HNT
A montázs: A film „tragikus” kiesésnek írja le Hunt brazil technikai hibáját, ami az autósport velejárója. Ellenben az már tragikusabb, hogy az eredménytáblán Lauda neve mellett az AUS szerepel, amely Ausztrália kódja. Az osztrákok AUT/AT-ként futnak. Ejnye! 
Nyugat Egyesült Államok Nagydíj (USA West), Long Beachutcái:
A valóság: a filmben is egész sokat szereplő Regazzoni nyer, Lauda második, így a Ferrari kettős győzelmet arat, míg Hunt ütközés miatt nem célba, csak falba ér. LAU 24-6 HNT
A montázsban ez a futam nem szerepel, Kyalamiban pedig Lauda már Spanyolországra utal, mintha nem lenne addig verseny. Az utcai pályát (és forgatást) akarták megspórolni?
Spanyol Nagydíj, Jarama: 
A valóság és a montázs: Hunt nyer, Lauda második fél perc hátrányban, így 30-15-re módosul az állás, azonban a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) emberei 1,7 (a filmben 1,5) centi miatt kizárják Huntot, mert ennyivel szélesebb volt az autója. Az már más kérdés, hogy az eddigi futamokon is ezzel ment, így Teddy Mayer csapatfőnök jogosan akad ki: „Szabálytalanul parkolni és meggyilkolni valakit egyaránt törvényellenes, de nem ugyanaz a büntetés jár értük.” A McLaren fellebbez, a jelenlegi állás így: LAU 33-6 HNT
A háttérben (és a „plakáton”) amúgy John Watson kiesése látható. Ő pár évvel később a 22. helyről rajtolva nyert Long Beachben, ez máig rekord, a mai mezőnyben ez olyan, mintha utolsó helyről indulna. Külön érdekesség, hogy Lauda a filmben a díjátadó után egy bizonyos Lucához megy.Ez a Luca nem más, mint Luca Di Montezemolo, aki a Rushban meglepő módon nem játszott nagy szerepet. Pedig még a film kijövetelekkor is ő volt a Ferrari vezére (Laudáék idején „csak” csapatfőnök volt Enzo alatt).
A McLarennek pedig tényleg újratervezés kellett:
A spanyol kizárás (1. kép) miatt áthelyezett olajhűtő a következő futamokon felborította a kocsi egyensúlyát (2., Monaco). Mikor erre rájöttek, és visszahelyezték azt az oldaldobozba, Hunt rögtön nyert Franciaországban (3.)
Az viszont különös, hogy a futam krónikájából kihagyták azt a Hollywood kompatibilis sztorit, hogy ezen a verseny Lauda törött bordákkal versenyzett, a végén fájdalmai miatt lett fél perc hátránya. Otthoni, fűnyírós baleset volt. A montázsban aztán Monaco és Belgium rejtélyes módon helyet cserélt a naptárban, a városállamon meg – hiába dolgozott itt magyar is a filmben – erősen látszik a CGI, mintha terepasztal lenne. Na ja, biztos drága ott filmezni és nem volt annyi pénz, mint a Marvelnek.
Belga Nagydíj, Zolder: 
A valóság: Hunt olajszivárgás miatt félreáll, Lauda nyer. LAU 42-6 HNT
A montázs: mondom félreáll! De neeeeem, az nem volt elég látványos. Szóval balesetezzen csak egyet James – gondolták az alkotók, majd leanimálták. (És az a kerék!) Az már csak dramaturgiai apróság, hogy Hunt itt követeli ki (a filmben már Moncao után) az amúgy azonnali fellebbezést. Maga a kiakadás, ha nem is szóról-szóra, de hiteles, tényleg elhordta mindennek az autót egyszer-kétszer, hisz teljesítménykényszer alatt állt.
Monacói Nagydíj, Monte Carlo: 
A valóság: Hunt motorhibával kiesett, Lauda nyer. LAU 51-6 HNT
A montázs: mivel jó felvétel nem maradt fent Huntról, így itt már kevésbé zavaró az, hogy a szimpla motorhibát kissé kiszínezve ábrázolják. Amennyiben a látottak szerint történt volna, úgy a boxba már nem ért volna vissza James. A valóságban (Belgium után) a sajttájon pedig az 50 pontos hátrány nem riporteri elszólás volt. Huntnak feltették a kérdést, majd: „Csak 45? Van az 50 is!” Kár a beszólásért, ha már benne volt a filmben, miét nem így?
A Ferrarit ekkora már 8 futam óta nem sikerült legyőzni. „Nem csak ültem az autóban és körözgettem. Kemény volt, de a brit sajtó úgyis azt mondja majd, hogy egy újabb győzelem pottyant az ölembe. Nem érdekel.” – fejezte ki magát Niki. A futam utáni autogramosztás és a brazil rajtrácsos beszélgetés fikció, ahogy azt már korábban is írtuk: a valóságban jó barátok voltak, nem halálos riválisok. Bár az igaz, hogy Laudát a „Patkánylét” nem zavarta. Mint azt mondja is: belül intelligens, és nagy a túlélőösztöne. Ó, csak nem előreutalás?
A montázsok között jött a szerelmi „dráma” a tervezett Russel Crowe jelenettel kiegészülve, azonban ezt a kört… azaz háromszöget már teljesítettük előző részünkben. A második montázsban két futam szerepel, az egyik jelentősen elhadarva. Eleve kezdjük ott, hogy Svédország kimaradt. De nem ez a nagyobb gond, az csak érdekesség…
Svéd Nagydíj, Anderstorp:
A valóság: Lauda 3., Hunt 5., de a futam történelmi. LAU 55-8 HNT
Egy valamiért, de azért nagyon kár, hogy nem került be. Az a bizonyos történelmi tett a pole, győzelem kombó Jody Schecktertől. A szemfülesek már találkozhattak nevével: igen, ő vezette az egyik hatkerekű csodát, amit a filmben is láthatunk néha. Csak nyerni pont nem.
Francia Nagydíj, Paul Ricard (félidő): 
A valóság: Lauda kiesik motorhibával, Hunt első igazi győzelmét aratja. LAU 55-17 HNT
A montázs: Az egy dolog, hogy Lauda nullázását meg se említik, de mi az a mondat, hogy a McLaren „most már teljesen legális”? Miért, az újratervezés óta nem volt az? Akkor Hunt svédországi ötödik helye is menne a levesbe, nem?
A verseny után aztán a McLaren fellebbezését elfogadva, Hunt visszakapta a spanyol győzelmet is (az illegális autósat?), így az állás az alábbira módosult: LAU 52-26 HNT. A híradások úgy adták el, hogy „Hunt az első, aki két nap alatt két futamot is megnyert. Vasárnap Franciaországban a pályán, majd hétfőn Párizsban a zöld asztalnál.” Az eset a filmben a Brit Nagydíj után történik, ami dramaturgiailag jó (hazai győzelem után), de biztos, hogy olyan sima volt az a verseny, mint ahogy azt a Rush sugallja?
Brit Nagydíj, Brands Hatch:
A montázs: Hunt versenyvégi előzésével Lauda előtt megnyeri a versenyt. És a nyilatkozat Stirling Moss-szal? Ha nem is hazájában, de az tényleg megvolt:
A valóság: Nem hiába cseréltem meg a sorrendet itt, ugyanis szerintem a Rush legnagyobb hibája, illetve hiányossága az itt történtek gyakorlatilag teljes kihagyása. Az események tudtában ezzel gyakorlatilag – még ha a sima nézőnek nem is feltétlen esik le – a brit alkotók a britet tették meg pozitív hősnek. Miért? Mert átugrottunk egy szabálytan győzelmen!
Történt ugyanis, hogy a rajt utáni tülekedésnek Hunt lett a vesztese. A baleset utáni törmelék kavalkádot ma már simán megoldanák Safety Carral (akár virtuálissal), de ez akkoriban még nem volt opció, így a felügyelők új rajtot rendeltek el a megmaradt autóknak. Hunt kiesett.
Ekkor azonban néphisztéria következett, „We want Hunt”-ot skandálva a közönség nyomására mégis rajthoz engedték, ráadásul eredeti kockájából mehetett tovább – hivatalosan már egyszer kiesve. James élt a második lehetőséggel, megnyerte a futamot, de a Ferrari újfent megóvta (ezúttal másfél centinél azért több indokkal) a riválisokat. Mivel a spanyol esetet feldolgozták, ezt is kötelező lett volna. Így kissé egyoldalú… LAU 58-35 HNT
„Niki a versenyt végig törött sebváltóval teljesítette. Ez az első rajt balesetének hatása volt. James ezzel szemben olyan autóval nyerhetett (már kiesetten), amit megjavítottak. Miért is tartották föl az újraindítást? Hogy Hunt beindítsa motorját, zsír új autóján. Undorító versenyhétvége volt ez Angliában, James szabályosan egy kört se fejezett be!” – akadt ki a Ferrari főmérnöke. Nikitől a filmben elhangzó „Huntnak meg kell nyernie az összes futamot” kijelentés viszont valós: ha James végig futamokat nyert volna és Lauda mögötte végig másodikként ér célba, akkor bizony pontegyenlőség állt volna fenn, a több győzelmével Hunt javára. De Németországra újfent csillagos (ideiglenes) pontállással készültek…
Nyugat Német Nagydíj, Nürbugring (Nordschleife):
A zöld pokol (noha a filmben a kevésbé ismert temető becenevet használták). Kábé 25 kilométer és 185 kanyar erdőkön át, dombokon, végig korláttal. Nem hiába nem tért vissza Lauda után 39 évig egy FIA vb se (és a túraautósok azóta is folyton törnek-zúznak, hát még a több száz indulós 24 órás!). Azt hihetnénk, hogy a film egyik csúcspontját tökéletesen ábrázolják. Ami megtörtént, azt igen, csak némi hozzátoldással. A szabadedzésen történő nyílttöréses baleset ugyanis olyannyira kitaláció (az erősen megírt rajongóval való találkozós, utolsó autogramos párbeszéd mellett), hogy azzal a rajtszámmal senki sem indult. Lauda enélkül is összehívta a versenyzőket, hisz az Ardennek időjárása mindig is kiszámíthatatlan volt, ha pedig előre jeleznek esőt, akkor az csőstül jön, sőt, a pálya mai, modern változatán is komoly szitukat tud eredményezni.
A nyitányban hallható „évente két versenyző hal meg” monológ nem konkrétan Nikié, általános tény volt akkoriban, talán Jackie Stewart fogalmazta meg először. Viszont a kockáztatással kapcsolatos %-okat tényleg előadta Lauda a megbeszélésen. Leszavazták, ő maga utána is kételkedett az indulásban, de győzött a vágy. „Túl veszélyes itt versenyezni, ne hibáztasson senki, ha rontok. Ha mégis bevállalom és elindulok, akkor benne van a pakliban, hogy megölöm magam. Az szar ügy lesz, de én voltam a hülye. Én vállaltam.” – vélekedett az osztrák. Csütörtökön egy újságíró körbeautózta a pályát vele. Pont balesetének későbbi helyén álltak meg: „Erről beszélek. Belül jó, de kívül? Mintha földút lenne! Ha itt történik valami, akkor abból nagy bukás lesz, ezt garantálom!” Anno Sennának is kételyei támadtak, de benne is győzött a vágy – feketébb végkifejlettel…
A film legelején is látható már, de itt csúcsosodik ki igazán, hogy ismételten rossz a rajtrács (hőseink épp ellentétes oldalon állnak). Nézzük el, nem lényeg és hiába forgattak a baleset kanyarjában is, a film boxutcás, rácsos jeleneteit végig egy díszletben vették föl, csak azt mindig átöltöztették. Ezért látunk két Watkins Glent és ezért lehet néha rossz oldalon egy pálya boxa (erre mi nem figyeltünk). De inkább ez, mint a brit események teljes kihagyása.
A film csak a sisak deformációjában pontatlan. A felső középsőről lemaradt az autójából kifolyó tócsa. Jobb alul a német RTL magazinjában keresték meg elveszett fülcimpáját 2006-ban az egyik mentőversenyzővel.
A baleset: A rajt utáni boxkavalkád megtörtént, bár biztosan nem úgy, hogy két snitt között pl. a hatkerekű Tyrrell helyére áll be később egy fekete-arany Lotus, és biztos nem bukott annyit ezzel Niki, mint azt a film sugallja. De Hans Zimmer Mombasa rip-offja jó passzol a drámához. Bár az igazi, az maga a baleset, melynek pontos okát sosem sikerült kideríteni, Ron Howardék a futóműtöréses változatot dolgozták föl, mert hát valamelyiket fel kellett. Hogy a tűzet Zimmer a pokol tüzének gondolta-e, vagy csak már tudta mi lesz a következő kollaborációjuk Howarddal, az nem derül ki. A futamot Hunt nyerte. LAU 58-44 HNT
Itt egy tragikus cameo is fellelhető: az egyik Laudát mentő versenyző Guy Edwards volt, akit fia alakított. Sean a bemutató idején épp vezette a Porsche Szuperkupát, azonban egy hónappal később versenyzőoktatóként belehalt egy ausztráliai balesetbe. Posztumusz F1 bajnok már volt, Sean 2. lett végül bajnokságában. Halálát égisi sérülései okozták… mily ironikus. Aztán jött egy másik Porsche-baleset pár hétre rá, Paul Walkeré.
Guy Edwards a később újraindított futamon végül utolsó célbaérőként végigment, de volt, aki visszalépett és igazat adott Niki futamtörléses ötletének. Csak túl későn. 
A kórház: Daniel Brühl fantasztikus játéka az egyik legnagyobb hiánya volt a 2013-14-es díjszezonnak, habár azt sajnos tapasztalatból tudom, hogy a torkán ledugott cső nem színjáték: olyan hangokat nem tud ember máshogy kiadni. A pap az utolsó kenetettel és későbbi beszólással tényleg megtörtént, viszont sose értettem, hogy a filmben sértetlen bukót miért vitték be hozzá/vele? Naná, az ominózus felpróbálós jelenet létrejöttéhez. De nyilván azt egyből a baleset kivizsgálóihoz küldték anno. Az Autosport szaklap akkoriban úgy vélte, Lauda pályafutásának annyi, ha egyáltalán túléli harmadfokú égési sérüléseit, mérgezett tüdejét (megolvadt műanyag és gázok), vérhiányát és arccsonttörését. Hat hét kellett…
Enzo Ferrari a következő futamról visszalépett, elgondolkozott az egész év félbehagyásán is, valamint kikérte magának, hogy miért azon megy a vita, hogy milyen technikai hiba okozta Lauda (önmaga által megjósolt, a többieket előre figyelmeztetve a bajra) balesetét, és miért nem azon, hogy James két győzelmet kapott szabálytalanul? Hunt persze nem értette: „Ha nevezne 2-3 autót, akkor tőlem is lophatnának pontokat. Segítene Nikin.”
Osztrák (a régi Spielberg) és Holland (Zandvoort) Nagydíj: 
Lauda Monzában azt mondja Huntnak, hogy „láttam az ágyban, ahogy nyered a versenyeimet.” Nos, a filmben Jamesnek itt két győzelme volt, valójában azonban csak a hollandot nyerte meg. Niki hazájában ugyanis újabb káosz várt a mezőnyre, balesetek, megszakítások, miegyéb. Hunt még a dobogóról is lecsúszott, 4.: LAU 58-47 HNT
A Magyar Televízió ezt a futamot adta először élőben, azonban a leintés előtt elvették a képet a műsoridő lejárta miatt. Az ezt követő felháborodás okozta a sikert: láttak a csatornánál további lehetőségeket az F1-ben, 10 évvel később pedig – pont Zandvoort helyét átvéve – már a Hungaroringről is közvetíthettek. Micsoda történelmi dolgok, kérem!
A hollandiai győzelem után Hunt utolérte Laudát: LAU 58-56 HNT
Olasz Nagydíj, Monza: 
Kezdjük mindjárt az előzményekkel: az egy dolog, hogy az F1 SOKKAL nyitottabb volt annak idején, a füvön fekvő fotósok, a három/többautós csapatok (bár ezen futam egyik utolsó példája ennek), de akár még a boxba tévedő nézők is hihetőek, sőt, léteztek. Na de nevezni – még ha Monza is, Ferrari is, meg éllovas címvédő is – nem a hétvége szabadedzésén kell! Függött orvosoktól, de nem érdekelte a szakvélemény, a szándék megvolt Nikiben, jelezték. Így hát a hétvége eleji „Ő is indul?” meglepődés igen irreális. 
A sajtótájékoztató már kevésbé. A kérdés, hogy a házassága nem megy-e rá kinézetére (a sminket itt emelném ki!), tényleg feltevődött. Nem ment. Legalábbis nem erre. Marlene-nal 1991-ben váltak el, jóval második visszavonulását követően. Az meg hogy Hunt összeveri az újságírót… volt ilyenre példa, de nem itt. Ahogy arra se, hogy Lauda elé került.
Merthogy a mezőny végéről rajtolt. Szabálytalannak találták az edzésen használt üzemanyagát. Persze rajtolása hírére egyből felment Niki a versenyirányításhoz, de túltette magát rajta (ez az egész szintén hiányzik a filmből…). James aztán nagy igyekezetében már a 12. körben kicsúszott, miközben Lauda mentette a menthetőt. Egy balesetet (nem a vásznon látottat, olyan kanyar nincs Monzában) kikerülve a 4. hellyel tért vissza. LAU 61-56 HNT
Persze a benzinügyet a brit szövetség vezetője máshogy látta, hisz utólag kiderült, hogy többekkel se volt minden oké. Valamint állítása szerint, a „zászlókkal való játszadozás nonszensz” volt. Persze visszanyalt a fagyi, nem számolta a brit eseményeket… amelyeket azonban az európai szezon végén már senki. A Ferrari óvását – akár a McLaren korábbi fellebbezését – az FIA jóváhagyta, így a csillagok lekerültek az eredményjelzőről. A döntés értelmében Lauda nyerte a Brit Nagydíjat, Hunt pedig kiesett a valódi kiesésekkor. A két pontos hátránya pedig hirtelen megnőtt: LAU 64-47 HNT
„A McLarennek Jaramában sem szabadott volna nyernie, most egálba kerültünk.”– vélte, azonban a Motoring News – látva Niki ismét kényelmesnek tűnő előnyét – szomorúan konstatálta, hogy „az 1976-os vb, két tehetséges versenyző csatája immár politikai háború lett, mintsem autóverseny.” Ezen dolgok filmbéli eltusolása bizony újfent James felé billenti a hősstátuszt, amit persze meg lehet érteni az alkotók részéről, de túl fontos események ahhoz, hogy kihagyják. Nem úgy a következő két futam.
Kanadai (Mosport) és Kelet Egyesült Államok (USA West, Watkins Glen) Nagydíj:
Persze amiket azért meg lehetett volna említeni. Kanadában Hunt hiába győzött (Lauda a 8. hellyel nem szerzett pontot), végig dühös és bunkó viselkedést tanúsított, hiszen hiába hajtja ki a belét, kívülről beleszólnak a versenyükbe. Fájós karral, kicsit betegen, az átlagosnál is több cigit szívva azért egy győzelem igen szép teljesítmény. LAU 64-56 HNT
„Csalódott voltam. James nem úgy reagálta le a döntést, ahogy én a spanyol esetet. A szabályok, azok szabályok, nem mi írjuk. Nekünk vezetnünk kell, a többi nem rajtunk áll.” – vélekedett Lauda (ez ihlette a film autogramosztásos jelenetét). Hunt persze a másik oldalon volt: „Amíg ilyen dolgok történnek, addig a sportot elfelejthetjük. Semmi köze hozzá, ki is léptem minden érdekszervezetből. Elvették a győzelmem, a pénzem. Mit hagytak?”
Az meg, hogy a Glen kimaradt, talán a két korábban ott játszódó jelenet indokolta, ne legyen túl egysíkú a film, noha az alapdíszlet ugye mindenhol ugyanaz volt. Ha viszont bekerült volna, akkor Hunt győzelmét mutatta volna, Lauda 3. helyével kiegészülve. LAU 68-65 HNT
Japán Nagydíj, Fudzsi, a vb döntő (és az F1 történetének első ázsiai futama):
Mint korábban utaltunk, jóval hosszabb felvezetése lett volna a Japánnak, telefonnal, végül vágóhibaként kétszer is megjelenő (de amúgy tőrölt) csajos estével, Lauda gyógy masszással és bővített pályára való kiéréssel. Itt már Hunt is arra a következtetésre jutott (nyilván a német tapasztalatok alapján, aminek ő is befolyásoló részese volt), hogy a futamot törölni kellene a viszonyok miatt, de ekkor bejött az üzlet: nem azért utazott ki a cirkusz Ázsiába, hogy a nézők és a kiéleződött vb állás miatt először jelentősen eladott közvetítési jogokkal ne mutassanak show-t a népnek. Kenyér nem volt, életveszély annál inkább.
Talán mindközül ez a futam kapta a legpontosabb ábrázolást, noha Lauda már a rajtrácson halkan megsúgta mérnökének, hogy mit tervez. A köd miatt kb. 20 méteres látási viszonyok a kanyarokban még kevesebbek, egyértelműen rosszabb idő volt (de egy biztonságosabb pályán), mint a németeknél. Két apróságot kivéve a filmben látottak szerint történt minden.
Az egyik ilyen, hogy Niki és Marlene már a reptéren voltak és ott tudták meg a verseny végeredményét. Ha tehát James nem hozza be jó helyen az autót, akkor a drámai szezon bajnokavatása elmaradt volna a pályán. A Rush csak abban drámaiabb, hogy Niki követi monitoron végig és a kommentátor szerint Jamesnek muszáj dobogón végeznie, holott a 4. hellyel beálló pontegyenlőség is neki kedvezett volna a futamgyőzelmek száma miatt. De a nagy kavarodásban (melyet a modern változaton lévő visszatéréskor is érzékelhettünk esőben) Huntot tényleg ötödikként írták be először. Ez 68-67-es eredményt takart volna.
A valóságban a rendszerhiba kijavítása hosszabb időt vett igénybe (na ja, számítógépes hőskor), James már a kocsijából is kiszállt, hogy mi a helyzet. Howard ezt nem akarta, sőt a sisakot is levetette Hemsworth-ről, mert meg akarta mutatni a világbajnoki győzelem pillanatának arcát. Érthető. Végeredmény: HNT 69-68 LAU
Az meg már csak hab a tortán, miszerint az Autosport helyszíni tudósítója arról számolt be, hogy a verseny után, amikor pakoltak a szerelők, elcsípett egy beszélgetést a téli tervekről: „Hazamegyek, megírom az egészet, mintha forgatókönyv lenne. Ilyen izgalmas zárással milliókat lehetne vele keresni. Bár nem hiszem, hogy bárki is elhinné ezt a szezont…” No igen, az élet a legnagyobb író, Peter Morgan csak asszisztált.
Epilógus: A győzelmi montázsba létező fotózásokat, reklámokat, TV-s szerepléseket remake-eltek (csak ezek nem mind ’76-osak). A repteres zárójelenet viszont abszolút kitaláció, minek kibékíteni a jó barátokat? Itt azonban van még egy apróság, a repülő, amit Niki nézeget. Az ugye közismert, hogy légitársasága (előbb a Lauda Air majd a Fly Niki) miatt (is) vonult vissza először – azért visszatérése után nyert még egy bajnokságot fél pont előnnyel – és sokszor maga is vezette járatait. A filmben ’76 telén járunk, a gép viszont 1978-as gyártmányú. Pont, amikor repülni kezdett.
Ez igazából egy tök jó kis easter egg. Amúgy az alkotás IMDb oldalán prímán fel vannak sorolva azok az esetek, amikor rossz évben használt a stáb rossz autót, kelléket, stb., de ezek hangulatteremtési okokkal kerültek csak be. Mondjuk a Lufthansa logó felbukkanása a legkomolyabb ezekből, igazából a film igazi értékét nem rontja. Ahogy sok fent felsorolt hiányosság se (nem hiába időztünk egyik-másiknál többet, azok súlyosabbak). A rendezés, az alakítások, a zene, a hang, a vágás, Anthony Dod Manthle operatőr mind kiváló műfaján belül. Tényleg csak a vizuális effektek hagynak néhol rossz érzést az emberben…
A film utóéletét látva (minthogy fiaikról is születik doksi, vagy Daniel Brühl felbukkanásai a 2014-es, és ’16-os „sportolói Oscaron” – az Eurosporton Rosberget és Coulthardot kivágták, de angolul itt a beszéd), kár, hogy a vége monológot nem az igazi Niki mondja el, ha már két hétre beköltözött hozzá Brühl. Látszik is, érdemes rálesni pl. erre meg más igazi nyilatkozatokra is, rettentően eltalálta a szerepet! A Pelé filmben címadója is cameózott, valamint a hasonló záró szöveget is ő maga mondta fel. Itt Lauda csak írta. Amúgy az összeállításban szerepel a brit balhéból az, ahogy Hunt szalad vissza a boxba.
A szerepeltalálások kapcsán pedig ajánlom ezen oldal alapján az öreg Enzóig bezárólag rákeresni az igazi arcokra, hisz bár párak alkotják az előző cikk borítóját, a kisebb szerepekre is viszonylag gondosan ügyeltek. Aki pedig még ezen túlmenően is szeretne elmerülni a témában, azoknak Konstival ajánlunk öt dokut: 1, 2, 3, 4, 5. (1.-2. szinkronos!) A „kib..ott” Fittipaldi beégett a magyarba igealakban, Nikiről meg zene született.
A cikk nem jöhetett volna létre Paksi Konstantin segítsége nélkül, aki az utóbbi időben különösen beleásta magát a korszakba, szerzőtársával, Udvardy-Szabó Gergellyel a legnagyobb csapatokra koncentrálva. A Formula 1 aranykora remek ajándék lehet a család autómániásainak, vagy bárkinek, aki egy kis betekintést szeretne. A kiadványt itt lehet beszerezni, de a Facebookra bárkit várnak szeretettel, hisz a több, mint 1000 oldalnyi saját statisztikából jó pár nem fért be a könyvbe. Kedvcsinálóként itt van Gyökér Péter tördelésével 1976 áttekintése, Ferrari-McLaren viszonylatban.
Egyúttal pedig átadnám a szót Konstinak: „Ron a Formula 1 egyik, ha nem a legszebb időszakából ragadott ki egy epikus fejezetet, Dávid és Góliát csatáját. Aki nem vérbeli fanatikus, és főleg nincs olyan szinten szakmailag, hogy a legapróbb hibára is felkapja a fejét, annak ez a film igazi ajándék, ami nem egyszerűen betekintést nyújt egy számunkra megközelíthetetlen világba, hanem egy igényes, jól megkomponált alkotás, kihagyhatatlan egy magára valamit is adó gyűjtő kollekciójából.” 
A nyilatkozatok az AFM 2013./9. gyűjtéséből, a Laureus felvétel pedig Oláh Tamás Eurosport technikustól valók.
Aztán ki tudja! A McLaren hivatalos YouTube csatornáján máshogy emlékeznek 1976-ra… Lehet mi és a Rush alkotói tudunk valamit rosszul?
Az cikk 1. része:
