Szürke senkik – kritika


szurke_senkikSzürke senkik, rendező: Kovács István, forgatókönyvíró: Köbli Norbert, szereplők: Kovács József, Trill Zsolt, Keszég László, Björn Freiberg, Molnár Levente, színes, magyar háborús dráma, 2016. (16) 

szurke-senkik-olakarA berni követ, A vizsga és legutóbb a Félvilág forgatókönyvírójának, azaz Köbli Norbertnek a legújabb alkotását Kovács István rendezte meg, aki még friss név a szakmában (de a Betonzaj című rövidfilmmel már felhívta magára a figyelmet). A Szürke senkik egy első világháborúban játszódó film, ami egy öt fős egység kálváriáját mutatja be nekünk. A karakterdrámákkal teletűzdelt TV-film nagyon sűrű atmoszférán keresztül vezet minket végig, amiben néhány csavar kiszámítható, egyes részeket meg átitat egy kis unalom. A kivitelezéssel nagy gond nincsen és látszik, hogy szerették volna nagyon odatenni magukat a készítők, de pont az a kis kraft hiányzott a filmből, ami miatt olyan megható tudott volna lenni, amilyennek szánták.
A Szürke senkik egy kitalált történet, amelyben egy csapat verbuvált katonát kísérhetünk végig, akik a Monarchia különböző nemzetiségű emberei. Olasz fronton kell teljesíteniük a küldetésüket, ami abból áll, hogy meg kell semmisíteniük egy híradó állomást. Az ellenséges vonalak mögött való tartózkodás nem sok jóval kecsegtet és a karakterek maguk is tudják, hogy az egész túra felér egy öngyilkossággal. Az út közben a szereplők társakká válnak és óvatosan bontakozik ki mindenki múltja és motivációja, azonban ne számítsunk semmiféle Elit alakulatos utóérzésre, mert annál sokkal naturálisabb az ábrázolásmód.
A játékidőt szerencsére nem húzták túl, mert a film bő egy órásra sikeredett. A közeli kamerabeállítások és a kézi felvételek, amik igazán autentikussá teszik a filmet, néha egy egy felülnézetből vett képpel szakadnak meg, ami a ködös erdőn vezet minket végig. A történet fordulatai általában kiszámíthatóak, bár néha képesek meglepetést okozni, de akkorát nem, ami miatt görcsösen kellene szorongatni a karfát. Szerencsére a párbeszédek életszerűek, ami magyar filmeknél plusz pont, de ezekből pont hogy többre volna igényünk, hogy még jobban érezzük a veszteségek súlyát. Sikerül nyomasztó atmoszférát teremteni, de sokat elvesz a drámaiságból, hogy nincs egyfajta könnyedsége a történetnek, túl drasztikusan különíthetőek el benne az egymás után következő események.

szurke-senkik-2Nőket és túl könnyen jött romantikát ne keressük a filmben, annak nem volt itt helye, így a sárban és mocsokban túlélésért küzdő férfiak kínlódása még jobban képes kidomborodni az amúgy a Pilisben forgatott műben. A díszlet és a kellékek nagyon gondosak voltak és a sminkeseknek külön gratuláció. Ugyanez vonatkozik a zenére is, ami főleg az A Csitári hegyek alatt dallamaival dolgozik és jól passzol a jelenetekhez. Darabjaira bontva a filmet azt kell mondjuk, hogy nem voltak benne feltűnő hiányosságok, vagy őrületes hibák, de a hiányérzet mégis ott motoszkál a nézőben, amit képtelen kielégíteni a film. A vége követelné a katarzist, látszik a felépítésből és abból, hogy mennyire komolyan vették ezt a projektet, de sajnos az ösztönös zaklatottság, amit elérni kíván, nem bújik elő mindenkiből. A színészek között ott van Trill Zsolt, Molnár Levente és az osztrák származású Björn Freiberg, akik a Saul fiában is szerepeltek, valamint a színházi rendező Keszég László és a kevésbé ismert Kovács József.

A Szürke senkik szürke senkijei egy pillanatra lettek valakik, leginkább eszközei egy nagy harcnak a múltból és a film képes nem csak bemutatni, de rámutatni is a fölöslegességére ezeknek a háborúknak.

A 120 milliós támogatásból készült filmet a Duna tévén tekintheti majd meg a nagyérdemű december 16-án 22 órától.10_6

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Vaiana - kritika
Következő cikk A hét röhögései (167.)