GLOW 1. évad – kritika


GLOW, készítők: Liz Flahive, Carly Mensch, szereplők: Alison Brie, Betty Gilpin, Marc Maron, Kate Nash, amerikai vígjáték és drámasorozat, 35 perc, 1. évad, 2017

Női Hulk Hoganek

A Netflix klasszikusan az a csatorna, amelyiknél bármilyen sorozatötlet megvalósulhat. Most épp a ’80-as évek női pankrátorairól készítettek egy viszonylag rövid részekkel dolgozó dramedy-t, amiben egy tucat nő jelmezben esik egymásnak a ringben az előre jól begyakorolt koreográfia alapján. Bár a műfaj súlyos, a sorozat mégis könnyed; kicsit vicces, picit megható, viszont nem lett túl hangos. Enyhén feminista felütésű, de azért erőteljesen ráközelít a kamera a női fenekekre nagyjából minden második jelenetben.

A sorozatot úgy reklámozzák, mintha az Orange is the New Black készítőinek fejéből pattant volna ki. Itt is arról van szó, hogy egy rakás nő össze van zárva és a köztük ösztönösen megbúvó kémiát, balhékat és személyiségeket mutatják be közelről. A fő készítők azonban valójában a Jackie nővéren dolgoztak együtt, illetve az egyikük a Nancy ül a fűben sorozaton. Ehhez a műhöz az 1986-os GLOW: Gorgeous Ladies of Wrestling, egy valamennyire doku, de inkább reality TV-műsor szolgál alapul. A karakterek többségét innen vette a Netflix.

Ha egy kicsit is tisztában akarunk lenni a pankrációval, mint sporttal, akkor érdemes megnézni Aronofsky, A pankrátor című filmjét, ami amúgy is elég erős dráma Mickey Rourke-kal, de már ott is világossá válik, hogy ebben a műfajban valójában minden kamu. Viszont egy nagyon jól felépített és előre átgondolt fikció, amiben iszonyat nagy hangsúlyt helyeznek a ringbe belépő karakterekre és nem csak az öltözködésükben, meg a kellékekben, hanem kész háttérsztorikat gyártanak nekik, amik meccsről meccsre haladnak előre és a közönség izgulhat, hogy ki fog legközelebb nyerni. A pankrátorok persze tudják, hogy ki lesz a győztes, mert minden egyes meccs előre meg van tervezve, így valódi pofonok nem csattannak, de ettől még elég veszélyes sportág. Olyan az egész, mintha egy szappanoperát néznének élőben.

A GLOW-ban is szó esik erről, de rendelkezik ugye alapsztorival is, ami röviden annyi, hogy van egy kezdő színésznő, aki nem nagyon kap szerepet, borzasztóan szerencsétlenül áll éppen az élete és már bármit elvállalna, amikor is egy olyan meghallgatáson találja magát, ami női pankrációt fog bemutatni. A TV-műsort egy lecsúszott, alkoholista rendező és egy újgazdag, zöldfülű producer srác akarja elkészíteni, de nem nagyon értenek a dologhoz. A műfaj viszont új lenne és szexi, ahogy ők mondják: egy családbarát pornó. A kiválogatott lányok többsége meg pláne nem vágja mi is ez a sport. A főszereplő lányt azonban nem érdekli a szakértelem hiánya, egyszerűen csak boldog, hogy végre úgy néz ki, lesz valami munkája. Az öröm azonban addig tart, amíg meg nem jelenik a csapatban a szintén színész barátnője, akivel meglehetősen rossz viszonyban vannak, hiszen lefeküdt annak férjével. A két nő elcseszett  barátsága, a rendező hímsoviniszta megnyilvánulásitól átitatott keserű önkeresése és a többi lány egyre lelkesebb hozzáállása, ami egy kisebb családot varázsol belőlük, adja meg a sorozat fő zamatát.
Nem rossz ízvilág, de nagyon kihagyták a fűszereket. Valóban érdekes az egész pankrátor világ – pláne nőkkel –  a ’80-as évek díszletei, az eszméletlen ötletes jelmezek, amik alatt fénylik a nejlonharisnya és a lakkozott tupír a hajban összetéveszthetetlen stílust ad. Ami azonban nem működik azok az érzelmi csúcspontok. Nem tudják megmászni azokat, így nem nagyon lesz jelentősége. A könnyed szót lehet pozitívan ráhúzni a sorozatra, de annak minden negatívumát is tartalmazza. Nyilván baromi nehéz ilyen mennyiségű női karaktert mozgatni, de nagyon egyikük sem kerül hozzánk túl közel. A poénokkal ugyanez a gond. Van humora bőven a GLOW-nak, de nem sok új van benne. A mondanivaló szájbarágós és kiszámítható, miközben tényleg örömmel tölt el a feminista és az önmagukért kiálló nők egyvelege.
Alison Brie a Mad Men – Reklámőrültekből és a Balfékekből (Community) lehet ismerős, de kicsit túljátssza a főszerepet. Betty Gilpin az Amerikai Istenekben szerepelt legutóbb és tündököl a szépsége a sorozatban, viszont a legjobb Marc Maron lesz, de valójában neki a karaktere volt borzasztóan hálás. Sokan szeretik a GLOW-t, de azért ne dőljünk be ennek könnyen. Könnyed, jófejek a csajok benne, állati a díszlet és elszórakoztat, de azért ennél sokkal fajsúlyosabb sorozatokat is láttunk már, pláne a Netflixtől.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Itt az első teaser előzetes a Pacific Rim 2-höz
Következő cikk Filmvárosok: New York 3. rész