A királyság 1. évad – kritika


A királyság (Kings) 1. évad – KRITIKA, készítő: Michael Green, szereplők:  Ian McShane, Christopher Egan, Sebastian Stan, amerikai dráma és sci-fi sorozat, 60 perc, 1. évad, 2009. 

A királyság az NBC-n összesen egy évadot élt meg, pedig nagyon jó alapötlettel dolgozott. Tulajdonképpen a bibliai Dávid király történetét mesélték el modern díszletek között. Ian McShane mindig jó választás nagy hatalmi pozícióval rendelkező szerepre, mert csukott szemmel kihozza belőle a maximumot, ráadásul a metropolisban játszódó ősi történet iszonyat jó kontraszt volt, a sorozat azonban mégis simán megbukott, mert a történet alig tartogatott valódi izgalmat és a szereplők olyan kiszámíthatóan viselkedtek, hogy az unalomé lett a főszerep a végére.

Michael Green készítő azóta az Amerikai istenek sorozattal már bizonyított, kicsit érthetetlen is, hogy hogyan tudtak elrontani egy olyan jó ötletet, mint a A királyság. Úgy kell elképzelni mint gyerekkorunk meséit, annyi különbséggel, hogy itt a kastély egy felhőkarcoló, a csatát nem kardokkal vívják, hanem gépfegyverekkel, a királyi udvar öltönyös politikusokkal van tele és az uralkodó család minden lépését paparazzik követik nyomon. Ezt a királyságot igazgatja abszolút hatalommal Ian McShane, aki Isten kiválasztott fejedelmeként léphetett a trónra és éppen háborúban áll a szomszédos birodalommal. A királynak természetesen vannak kétes ügyei és bár a nép látszólag odavan érte, az udvarban nem mindenki ért vele feltétlenül egyet, de mivel ő az uralkodó bárkit kivégeztethet. A sorozat üvölt is a maga hőséért, aki David Shepherd (Christopher Egan) személyében érkezik, egy egyszerű, becsületes katonaként szolgálja a birodalmat a fronton. A biblia Dávid egyértelműen legismertebb története a Góliáttal való csatája. Góliát a sorozatban egy tank, egy harckocsi, amivel nem fél szembeszállni a főhős, ugyanis egyedül indul neki, hogy megmentse az egyik foglyot, aki pont a király fia lesz, a herceg (Sebastian Stan). A siker után ünnepelt médiasztárrá válik és elnyeri a király kegyét, akivel hamar összebarátkoznak és maga is a királyi udvarban marad. Shepherd, mint a nép egyszerű gyermeke, látszólag jó hatással van a királyra, még arról is sikerül meggyőznie, hogy békét kellene kötni az ellenséggel és felhagyni a felesleges mészárlással, azonban a politikai érdekek és a pénz mást diktál. A herceg természetesen féltékeny lesz a semmiből lett hősre, aki megmentette az életét, miközben a hercegnő meg beleszeret Shepherdbe. Ezzel minden alapkonfliktus fel is lett vázolva: tiltott szerelem, féltékenység, bosszú, amihez még hozzájön Isten haragja és a rossz döntéseket hozó király, aki elkezd attól rettegni, hogy letaszítják a trónról.

A királyságról azonban nem lehet lelkesen beszélni. A régi mese modern díszletbe öltöztetve nagyon leköti a nézőt, mert okosan pakolták be a tradicionális kellékeket napjainkba, a karakterek ábrázolása azonban iszonyatosan klisés lett. Az hagyján, hogy minden cselekedetük kiszámítható, de még a mondatot is be tudjuk fejezni helyettük, mert a legnagyobb közhelyek potyognak a szájukból, amik unalmas párbeszédekké formálódnak. A kiszámíthatóság miatt egyértelműen egysíkúak, ami miatt nincs izgulni valónk. Hiába fenyegetnek meg minket minden második részben, hogy kinyírják a főszereplőt, csak legyintünk. Klasszikus figurák: a hős szerelmes jófiú, az apjának bizonyítani akaró fiú, az aranyszívű jókislány aki nővé érik, a büszke királynő, a keménykezű segítők, akikben nincs kegyelem stb., és tényleg nagyon kár, mert közben lenne kraft abban a világban amit felépítettek. Egy idő után arra lesz figyelmes a néző, hogy nem csak a karakterek rendkívül elcsépeltek, de a beállítások és a sorozat ritmusa is.

Christopher Egan ráadásul még gyengén is szerepel, pedig ő volna az, akinek igazán szorítani kellene, hiszen egyértelműen tudtunkra adják, hogy a korona nála kéne landoljon. Azonban ilyen tehetetlen, könnyekkel áztatott szemű, szomorkás arckifejezésű, nyálas fiúnak nem való a hatalom. Sebastian Stan, a herceg szerepében már egy kicsit komplexebb és legalább hiteles a szenvedése és bosszúvágya, de az abszolút főszerep mégiscsak Ian McShane-é, aki viszont hiába hibátlan színész, ha nem tudnak alá jó történetet adni. A sorozatban még Macaulay Culkin is feltűnik, de semmi komolyat nem bíznak rá, pedig végre egy érdekes karakter. Azt már meg sem említettük, hogy néha egy kis spirituális szál is bekúszik a bibliai és a birodalmi történetbe, szóval tényleg amit csak tudtak összegyűjtöttek, hogy működjön A királyok, de sajnos átgondolatlan hanyagság lett a vége, ami nem véletlenül ítélte bukásra a sorozatot.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk The Punisher 1. évad - kritika
Következő cikk Alita: Battle Angel előzetes - A film, amit James Cameron lepasszolt Robert Rodrigueznek