Szeretet nélkül – kritika


Szeretet nélkül (Nyeljubov), rendező: Andrej Zvjagincev, szereplők: Marjana Spivak, Alekszej Rozin, Matvej Novikov, orosz-francia dráma, 127 perc, 2017. (16)

Nemkívánatos távollét

Andrej Zvjagincev és Oleg Nyegin 2011-es Elenája meg sem állt Cannes-ig. A Leviatán 2014 egyik emlékezetes mozija volt, Oscarra is jelölték. A Szeretet nélkül ugyanezt mondhatja el magáról, az oroszok nevezettje ezúttal a magyar alkotással száll versenybe az aranyszoborért.

Borisz és Zsenya éppen válófélben vannak, már csak a közös lakást kéne eladni, ahova leginkább veszekedni járnak haza. Mindketten mással élnek, mással képzelik el a jövőt, mással találták meg a látszólagos boldogságot. Állandó veszekedéseik közös céltáblája a fiúk, Aljosa, aki bármit tesz, bármit csinál, az mindig rossz. Egy napon aztán Aljosa nem megy haza, amit a gondos, szerető szülők egy ideig észre sem vesznek. A hatóságok semmi jót nem ígérnek, a civil keresőszolgálat embere azonnal felméri a helyzetet, a gyerek nem jó dolgában szökött meg otthonról.

A film tulajdonképpen a keresést mutatja be teljesen realisztikusan, egyaránt körüljárva a mikéntjét, a technikáját és az érzelmi, gondolati oldalát is. Nem szeretve lenni olyan, mint nem lenni. Egy gyerek számára ez nem is jelenthet mást. Ha a létezésed senki nem kívánja, a legkézenfekvőbb megoldás, hogy eltűnsz. Aljosa úgy tölti be a vásznat, hogy közben fizikailag nincs is jelen, mert minden jelenet, minden történés és gondolat körülötte forog. Annyira egy szülő sem lehet érzelmi analfabéta, hogy a munkahelyi, vagy távolabbra menvén a gazdasági és társadalmi feszültségek mellett a saját gyereke elvesztése ne viselné meg, de Borisz és Zsenya az utolsó reményteli pillanatig jól tartják magukat. A gyerek mindig is teher volt számukra, soha nem akarták és most, hogy nincs meg, ez az egész keresési procedúra valójában arra emlékezteti őket, mennyire szar emberek. Igazából már az eltűnése előtt is nélküle képzelték el az életüket, nagyon messze kerülve azoktól a filmektől, melyekben vérre menő pereskedés folyik a felügyeleti jogért vagy a láthatásért.

Zvjagincevnek sikerült az orosz drámák atmoszféráját átültetni a ma Oroszországába, ahol a városi középosztály egyfajta válságként éli meg a fejlődés, a régi orosz hagyományok és a szocializmusból átmentett hivatali bürokrácia frusztráló egyvelegét, miközben küzd a saját belső démonaival is, hajszolva a pénzt, a sikert, a karriert és az elismerést. A szabadság, a boldogság, a szeretet, a lenyugvás és a megbékélés csak hiú ábránd.
Nagyon erős és fontos film a szülői szeretetről és felelősségről, pontosabban annak hiányáról, a vászonra precízen felfestett korrajz nem kevés élccel és társadalomkritikával. Zvjagincev nyers realizmusa időnként sokkoló, a történetet nem túlbeszélve elmond mindent, amikor egy konkrét élethelyzetből kiindulva ad átfogó képet a rideg valóságról. A Szeretet nélkül a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért a magyar alkotással versenyez, ami az esélyeket illeti, az orosz rendező korábbi filmje, a Leviatán 2015-ben már kapott egy jelölést.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Trónok harca legjobb jelenetei
Következő cikk A Men in Black spin-off és újraindítás lesz egyszerre