Happy! 1. évad – kritika


Happy!, készítők: Grant Morrison, Brian Taylor, szereplők: Christopher Meloni, Ritchie Coster, Lili Mirojnick, amerikai akció- dráma- és képregény-sorozat, 60 perc, 1 évad, 2017- 

Egy bérgyilkosként dolgozó ex-zsaru egyik nap találkozik egy kislány képzeletbeli barátjával és együtt indulnak a Mikulás megölésére. Nagyjából erről szól a Happy!, ami egy olyan képregénysorozat, ami beteg, vicces, őrült, elszállt, véres, pörgős és olyan vizuális megoldásokkal dolgozik, amilyenre még a fantáziánk se lenne magától képes.

A Happy! című sorozatról első pillanatra lehet vágni, hogy képregényből készült, de valahogy mégsem olyan, mint a többi. Itt aztán szó sincs szuperhősökről, sőt az egyetlen fikciós karakter benne egy repkedő miniatűr unikornis, aki amennyire cukinak tűnik, annyira idegesítő és ráadásul csak pár ember láthatja őt. Már az első jelenet azzal indít, hogy egy fickó fejbe lövi magát egy bár vécéjében, elkezd sugárban ömleni az agyából a vér, miközben sztriptíztáncosok hada veszi körül egy diszkóban. Ez persze csak illúzió, hiszen a képzelt szitu után a fickó kisétál a mosdóból és rendel még egy felest a pultnál. Ő Nick Sax, a főszereplő, aki egykor a legjobb zsaru volt, most azonban már csak egy teljesen kiégett bérgyilkos, akit kicsinált a rendszer. Aztán egyik nap, miközben épp a munkáját végzi – azaz laza mozdulatokkal öl meg pár alakot-, szívinfarktust kap. A ’munkahelyi balesetből’ magához térve aztán arra lesz figyelmes, hogy egy apró, rajzolt, kék unikornis dalolászik körülötte, akit rajta kívül nem lát senki. A cuki, mesebeli lényről hamar kiderül, hogy annak a kislánynak a képzeletbeli barátja, akit egy pszichopata, Mikulásnak öltözött fickó rabolt el pár másik gyerekkel együtt.

A sorozatnak a sztorija is ügyesen van felépítve, tudjuk merre haladunk, miközben egyre tágasabb ajtókat nyitnak rá a különféle alvilági arcokra, akik leginkább Sin City-s skiccekkel vannak elénk dobva. Azonban két dologban vitathatatlanul kiemelkedik és iszonyat frissnek hat a Happy!. Egyrészt állati jó a dumája, szemtelen a humora és nagyon cinikus benne minden beszólás, ami felpörgeti az összes jelenetet. Másrészt vizuálisan is brutális és nem csak azért, mert tele van pakolva drasztikus, kivégzős, verekedős, véres jelenettel, amiknek könnyed a koreográfiája, hanem mert a mesélés eszköztárát borzasztó kreatív módon meríti ki. Nem csak olyan ötletekről van szó, mint egy legjobbkor bevetett osztott képernyő, ami még képes is hozzáadni a sztorihoz és nyomatékosítani a történteket, de ötletesen használnak egy csomó szubkult utalást is. A Jerry Springer Show műsorokat idéző elmélkedések, vagy a visszataszító valóságshow-k teljesen indokolatlannak tűnő megjelenése borzasztóan szórakoztató és egyszerre kellemetlen.

Ahogy haladnak a részek, úgy lesz persze a főszereplőnek egyre nagyobb érzelmi mélysége, simán belefér az időbe a karakterépítés, megtudjuk, hogyan jutott el az alkoholista trash életbe, miközben jobbról vagy balról mindig belelóg a képbe egy pszichopata főgonosz, akik persze úgy vannak kidolgozva, mint a legjobb karikatúrák. Nagyon erős karakter mindenki, mintha egy vastag hegyű alkoholos-filccel rajzolták volna őket fel a képernyőre, hogy aztán minden részben kicsit elszabaduljon a pokol, kicsit haladjunk a sztorival és kicsit ömöljön a vér meg a poénok.

A Happy! másik nagy szerencséje, aminek a Syfy sokat köszönhet, hogy a főszereplőt Christopher Meloni alakítja. A gonosz szereplők között is rengeteg jól ismert karakterszínészt köszönthetünk, de Meloni tökéletes volt erre a szerepre. Persze jól van megírva Nick Sax figurája, valahol ajándék lehet egy ilyet eljátszani, de tényleg nehéz lenne bárki mással elképzelni és hibázott már azzal sok sorozat, hogy a főszereplő mintha viszketett volna a képernyőn,emiatt nem éreztük elég markánsnak. Itt ezzel nem lesz gond.

A plusz poén az egészben, ami még jobban táplálja a gúnyos humor eszköztárát, hogy az egész történet karácsony idején játszódik, a szeret, a meghittség és a többi mennyei jelző időszakában, amit úgy használnak ki a sorozatban, mint a Reszkessetek, betörők!-ben Macaulay Culkin. A Happy! ráadásul felnőttmese a javából így simán belefér valakinek az arcába beleállítani pár karácsonyfadíszt és azt szépen, szilánkosan szétkenni az arcán.

Talán az utolsó részre fárad meg egy kicsit a sztori, de olyan tempót diktált az utolsó pillanatáig, hogy ezen nem is csodálkozunk, a lényeg az, hogy lesz második évad és már alig várjuk.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 16 sztár, aki összeveszett kollégáival
Következő cikk Hollywoodi mesék felemelő apa-gyerek pillanatai