Ősember – Kicsi az ős, de hős – kritika


Ősember – Kicsi az ős, de hős (Early Man), rendezte: Nick Park; szereplők:  Tom HiddlestonEddie RedmayneMaisie Williams; színes, angol, stop-motion animációs sportfilm; 2018, 89 perc (6)

Puska és Öcsi

Nick Park és az Aardman filmjeinek több képkockája és jelenete is mémmé vált az évek során, sőt, tulajdonképpen miattuk alakult meg az animációs kategória is az Oscaron, amikor az Akadémiának fájt, hogy a Csibefutamot nem tudták díjazni. Vajon a stúdió bitang erős múltja meglátszik az új filmjükön is? Nos, mellé ugyan nem lőttek vele, de ez inkább lett kapufa, mint bombagól…

A legelső teaser még egy újabb kikezdhetetlen mesterművet sejtetett, de sajnos nem az ősemberek vadásznak geg lett a film központi eleme. Ez valahogy átalakult az ősemberek fociznak koncepcióra, amit már a rendes – de kevesebb vizet zavaró – trailerek is ígértek. Persze szó sincs itt a néző megtévesztéséről, csupán a dialógok nélkül dolgozó parádés Shaun, a bárány után, és az első infók alapján, még inkább egy kiforrottabb, humorosabb, akár szintén szöveg nélkül operáló „Aardman Croodékat” várhattunk, amiben sokkal több potenciál lapult, mint a végeredménnyé vált egyszerű sportfilmben, ahol hős őseink a völgyükért küzdve lépnek pályára a kor sztárjait felvonultató Real Bronzio ellen.

Az Aardman a műfaji paródiákban mindig is magas minőséget képviselt, a Csibefutam börtönfilm, az Elvitte a víz kém/maffia keverék, a Sumák/Állati dumák sorozat pedig az áldokumentum műfaj egyik csúcsa, szóval aggódni az Ősember sportos mivolta miatt sem kell, csak az esetlegesen (jogosan) magas elvárásokat kell kicsit lejjebb helyezni és akkor túl nagy baj senkit nem érhet. Tény viszont, hogy ebben a zsánerben eleve kevesebb lehetőség lapult, ami még nem is lenne nagy baj, ha Aardmanhoz hűen pörögne minden. De sajnos ez sincs meg, a képi humorból látványosan visszavettek, a szóviccek pedig szintén a szokottnál kisebb fordulatszámon pörögnek.

Igen ám, de ami a stúdiótól megszokott minőségtől elmarad, az még mindig egy olyan stabilan erős színvonal, amit még így is sok másik – ennél nagyobb hírveréssel érkező – animáció megirigyelhetne. Kicsit olyan ez, mint mikor két zseniális Lego film után becsúszott a Ninjago, ami az elődökhöz ugyan nem ért fel, de azért bőven a nézhető kategóriában maradt. Itt pedig bejön az, hogy ki mit várt előzetesen Öcsiék kalandjától?

Hisz gyerek-, és családi filmes feladatait maximálisan teljesíti, a célközönség legnagyobbjai pedig jó, ha egyidősek a Wallace & Gromit mozifilmmel vagy az Elvitte a vízzel, azaz ők nem feltétlen a következő Aardman mesterművet várják majd, maximum akkor, ha a stúdió korábbi filmjeiből valamiért nagyon rajonganak. Stúdióbeszállónak viszont ideális darab lehet a kölyök számára a mozi, hiszen itt megszokhatja a jellegzetes animációt és karakterábrázolást (e tekintetben nem beszélhetünk minőségromlásról), miközben se nem túl darkos, se nem túlpörgetett és popkult poén sincs annyi, hogy azok nem értése zavaró legyen.

Kreativitás persze még így is szorult bele rendesen, már a kezdésnél zseniális az, ahogy a történet előzményeit képhibás effekttel tárják elénk, abszolút megvan a vintage érzés. Az is tök jó, ahogy a focisztárok mind-mind egy sztereotip „focistatípus” megfelelői, de a helyeknek is vannak igen sajátos törvényei és lakói, ami határozott egyediséget kölcsönöz a miniatűr világnak. Egy percig sem a történelmi hűség vagy a fotórealisztikusság volt a cél, mondjuk sosem igazán, de itt érzékelhetően még megidézni sem akarták a való világot. Nincs egy csatorna alatti London, vagy egy fogolytáborfarm.

A világhoz tartozik a szintén az Aardmanra jellemző rendezési és fényképezési stílus, szóval igazából tényleg csak a humor és a kreativitás pörög kevésbé a stúdió védjegyeiből, ami meg várakozásoktól függően szubjektív. Az Ősember messze nincs az alkotók legjobbjai közt, de náluk a biztonsági játék is olyan szinten van, ami bőven ajánlhatóvá teszi a filmet. Csak attól függ, mit vár az ember: ha szimplán tetszik az előzetes, akkor az át nem ver és biztosan megadja azt, amire számítunk tőle. De tény, hogy Nick Park megszokott zsenijétől ez most kicsit elmarad…

Idén még sok ígéretes animációs cím érkezik, reméljük, hogy nem potenciálját csak félig kihasználó kapufákba botlunk majd az év során, de mindezek ellenére az Ősember itthon, a „10 millió fociszakértő” országában még működhet is, hisz eleve nincs sok film a sportról, ilyen meg pláne nincs még egy. És legalább van egyedisége, családi szórakozásnak pedig minden hibája ellenére is tökéletes.

Csak a 2019-es Oscaron felszabadultnak érzek egy biztosnak tűnt helyet a kategória megihletőitől…

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 15 kiábrándító rajongói elmélet a kedvenc filmjeinkről
Következő cikk Valami Amerika 3 - kritika